1789. (vagy 1787?), Balassagyarmat - 1848. január 23., Pest
A zeneszerző és hegedűművész kereskedőcsalád (Rosenthal) sarja. Korán megkezdett hegedűtanulmányait Prágában fejezte be, ahol egy ideig szépírással tartotta fenn magát.
1808-ban Pestre került, ahol mint első hegedűs működött a magyar színjátszó társulatnál. 1813-ban Bajára költözött, itt volt a székhelye az 1819. évi tűzvészig. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron a színházi zenekar hegedűse volt. 182133 között ismét Baján élt, miközben szinte az egész országot bejárta.
Szerzeményei ismertté váltak, több gyűjteményes kiadványban (pl. Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből) helyet kaptak. 1833-ban Pestre költözött, de tovább folytatta hangversenyútjait. 1837-ben a pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) szerződtette. Haláláig meleg barátság kötötte Petőfihez, aki 1844-ben a Magyar Divatlapban elismerő cikket írt játékáról.
A verbunkos zene egyik utolsó, igen magas színvonalú képviselője volt; egyben az első csárdás-komponistánk. Fontosabb munkái: Négy Magyar Nóták egy vagy két Hegedre (Pest); Nemzeti Nóták Piano Fortera (3. füzet, Pest, 1833 34); Emlékhangok magyar nemzeti nótákban (1836); Virradó Magyar Nóta (1842); Víg szeszély (csárdás, 1846); Sarolta csárdás (1846); Visegrádi kincskeresők (daljáték); kísérőzene az Illyés Sapkája c. színműhöz (1827).
|