Eisikovits Max
Zeneszerző
Születési hely
Balázsfalva (Blaj - Ro)
Születési dátum
1908
Eisikovits Max (v. Eiskovits Mihály Miksa, 1908. október 8. Balázsfalva [ma: Blaj - Románia], – 1983. január 13. Kolozsvár [ma: Cluj - Románia],) - romániai magyar zeneszerző.
A középiskolát Balázsfalván, a zeneművészeti főiskolát Kolozsváron végezte, zeneelméletből, ellenpontból és zeneszerzésből diplomázott. Ugyanitt 1933-ban jogi doktorátust is szerzett.
1935-től 1946-ig Temesváron tanított, 1946 és 1950 között a kolozsvári Zenekonzervatórium tanára, 1948-tól 1950-ig a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója volt. 1950 és 1973 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán tanított - 1950-től 1953-ig az intézmény első igazgatója volt. (Tanítványai közé tartozott Kurtág György is.)
Három jelentős zenetudományi írása is megjelent Romániában: Polifonia vocală a Renașterii (1966), Polifonia barocului (1973) és Introducere în polifonia vocală a secolului XX. (1976).
Nevéhez fűződik a kolozsvári Magyar Opera együttesének megszervezése és a népoperákat előtérbe állító repertoár kialakítása.
1933-ban, Kolozsváron került sor első nyilvános szerzői estjére, ekkor Ady-dalait mutatta be. 1935-ben a Kolozsvári Magyar Színház tűzte műsorára Aranykorsó című antifasiszta daljátékát.
1938 és 1939 nyarán gyűjtötte a máramarosszigeti hasszid zsidó közösség dalait, melyekből 1979-ben huszat New Yorkban is kiadtak. Ugyancsak ezek a gyűjtések szolgáltak alapanyagul Elnémult dalok című zongorafeldolgozásaihoz.
1954-ben A kecske meséje (Bartalis János és Balla Károly szövegére), 1962-ben A csalafinta kút (Marton Lili szövegére) című meseoperája került színre a kolozsvári Román Opera előadásában.
Az anyaországi költők (Petőfi, Ady, Balázs Béla, József Attila, Mária Béla, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor) mellett megzenésítette a romániai magyar szépirodalom képviselőinek (Anavi Ádám, Brassai Viktor, Gagyi László, Horváth István, Kányádi Sándor, Salamon Ernő, Szentimrei Jenő, Szilágyi Domokos) több versét is.
További művei: Régi erdélyi magyar táncok (zenekarra, 1956); Tavasz a Kárpátokban (szimfonikus költemény, 1959); Béke-kantáta (vegyeskarra és zenekarra, 1949); Román táncszvit (hegedűre és zongorára, 1955); Román népdalfeldolgozások (kétszólamú gyermekkarra, I. és II. füzet, Budapest, 1969); Hórák és madrigálok (háromszólamú román kórusok, 1970); Huszonhét román egynemű kar (Coruri pentru voci egale pe versuri populare, Bukarest, 1977)
Díjak, kitüntetések:
1957 Román Népköztársaság Állami Díja
A középiskolát Balázsfalván, a zeneművészeti főiskolát Kolozsváron végezte, zeneelméletből, ellenpontból és zeneszerzésből diplomázott. Ugyanitt 1933-ban jogi doktorátust is szerzett.
1935-től 1946-ig Temesváron tanított, 1946 és 1950 között a kolozsvári Zenekonzervatórium tanára, 1948-tól 1950-ig a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója volt. 1950 és 1973 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneművészeti Főiskolán tanított - 1950-től 1953-ig az intézmény első igazgatója volt. (Tanítványai közé tartozott Kurtág György is.)
Három jelentős zenetudományi írása is megjelent Romániában: Polifonia vocală a Renașterii (1966), Polifonia barocului (1973) és Introducere în polifonia vocală a secolului XX. (1976).
Nevéhez fűződik a kolozsvári Magyar Opera együttesének megszervezése és a népoperákat előtérbe állító repertoár kialakítása.
1933-ban, Kolozsváron került sor első nyilvános szerzői estjére, ekkor Ady-dalait mutatta be. 1935-ben a Kolozsvári Magyar Színház tűzte műsorára Aranykorsó című antifasiszta daljátékát.
1938 és 1939 nyarán gyűjtötte a máramarosszigeti hasszid zsidó közösség dalait, melyekből 1979-ben huszat New Yorkban is kiadtak. Ugyancsak ezek a gyűjtések szolgáltak alapanyagul Elnémult dalok című zongorafeldolgozásaihoz.
1954-ben A kecske meséje (Bartalis János és Balla Károly szövegére), 1962-ben A csalafinta kút (Marton Lili szövegére) című meseoperája került színre a kolozsvári Román Opera előadásában.
Az anyaországi költők (Petőfi, Ady, Balázs Béla, József Attila, Mária Béla, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor) mellett megzenésítette a romániai magyar szépirodalom képviselőinek (Anavi Ádám, Brassai Viktor, Gagyi László, Horváth István, Kányádi Sándor, Salamon Ernő, Szentimrei Jenő, Szilágyi Domokos) több versét is.
További művei: Régi erdélyi magyar táncok (zenekarra, 1956); Tavasz a Kárpátokban (szimfonikus költemény, 1959); Béke-kantáta (vegyeskarra és zenekarra, 1949); Román táncszvit (hegedűre és zongorára, 1955); Román népdalfeldolgozások (kétszólamú gyermekkarra, I. és II. füzet, Budapest, 1969); Hórák és madrigálok (háromszólamú román kórusok, 1970); Huszonhét román egynemű kar (Coruri pentru voci egale pe versuri populare, Bukarest, 1977)
Díjak, kitüntetések:
1957 Román Népköztársaság Állami Díja