|
(1797-1875)
Zenetörténész, zeneszerző, zenepedagógus. 1840-től kezdve a Hangászegyesületi Zenede, 1867-től a Nemzeti Zenede igazgatója. 1833-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Munkásságának jelentősége főként a magyar zenetörténeti anyag forrásainak felkutatásában áll, tudományos működése, zenetörténeti vonatkozású cikkei (Tudományos Gyűjtemény 1828-32) máig nagyfontosságú forrásgyűjteményként használhatók.
Kiemelkedőek népdal- és néptáncmotívumok feldolgozásai: "Pannónia, Hunnia, Flóra" (1826, 1827, 1829), a "Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye" 1852-58), "Történeti, bibliai és gúnmyoros énekek" gyűjteménye (1859, a Tinódi, Hofgreff-gyűjtemény új kiadása. Az általa szerkesztett Hangászegyesületi, majd Zenedei évkönyvek napjainkig is a zenetudomány- és pedagógia alapforrásai.
|
