1948. szeptember 26., Szeged
Zenei érdeklődése korán megnyilvánult, így szülei beíratták a hódmezővásárhelyi zeneiskolába. Zongorista növendékként felébredt benne az érdeklődés a zeneszerzés iránt.
A szakma alapjairól az első fontos információkat Steiner Bélától, a zeneiskola akkori igazgatójától kapta, aki maga is komponált. 1963-ban került a szegedi Zeneművészeti Szakiskolába, ahol Vántus István tanítványa lett. 1967-től tanulmányait Szervánszky Endre és Durkó Zsolt növendékeként a budapesti Zeneakadémián folytatta.
Zeneszerző diplomáját 1973-ban szerezte meg, és ugyanebben az évben lett a szegedi Zeneművészeti Szakközépiskola tanára. 1975-ben egy fél évet töltött Rómában, ahol Goffredo Petrassi növendéke volt a Santa Cecilia Akadémián.
Zeneszerzői pályája első évtizedében az akkori magyar és lengyel avantgárd hatása alatt komponált. Látókörét természetesen szélesítették a római tanulmányút tapasztalatai. A korszak sikerültebb művei közé számítja a két nagyobb kamaraegyüttesre készült darabot (Musica per dieci, Musica concertante), a 69. zsoltárt énekre és zongorára, a kamarazenekari Scherzo és adagiót, valamint a Rézfúvós kvintettet.
A '80-as évek elején érdeklődése fokozatosan a zenei hagyomány, illetve a hagyomány és a modernizmus összeegyeztetése felé fordult. Ettől kezdve eszményképe és célja a szintézis, vagyis olyan művek alkotása, amelyek szerves, logikus egységben tartalmazzák a tonális hagyomány és az új zene különböző elemeit. Érdeklődésének ez az új iránya természetesen nem volt független attól, hogy ezekben az években kezdte megismerni Góreczki, Pärt és Kancseli műveit. A '80-as években írott művei közül a szintézis előbb említett célkitűzését három kompozíció valósította meg legsikeresebben: A magány dalai, a Concerto rustico és a Kamarakoncert.
Első szegedi korszaka 1984-ig tartott. Ezután öt "vándorév" következett, amikor a Színművészeti Főiskolán volt korrepetitor, tanított a békéscsabai Zeneművészeti Szakközépiskolában, és a budapesti Zeneakadémián is volt óraadó. Végül 1989-ben a Szegedre való visszatérés mellett döntött. A Szegedi Konzervatóriumban (jelenleg SZTE Zeneművészeti Főiskolai Kar) lett adjunktus, docens, végül egyetemi tanár.
A '90-es években írta A csend című operáját. Szövegét Balázs Béla meséje nyomán Darvasi László írta. Ezzel a művével a Magyar Állami Operaház millenniumi operapályázatán harmadik díjat nyert. A korszak többi művéről szólva megállapítható, hogy növekvő arányban keletkeztek vokális, illetve vallási ihletésű kompozíciók. Egyházi kórusműveket fiatal kora óta ír. A keresztény témák, keresztény érzésvilág iránti vonzalom azonban az utóbbi évtizedben jobban betölti, mint korábban. Ez nyilvánul meg olyan művekben, mint a Libera me című orgonamű, az Ikonok Pilinszky János emlékére és a Passió.
2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának rendes tagja.
Zeneszerzői munkásságát 1994-ben Erkel Ferenc-díjjal, 2003-ban Bartók-Pásztory díjjal, 2007-ben pedig Artisjus-díjjal jutalmazták.
Cím
| Dátum
| Típus
|
|
Cogitatio No. 1., 2., 3. |
0 |
Kamarazene |
Momenti umani / Emberi pillanatok |
0 |
Kamarazene |
O Wunder ohne Massen, Op. 35/1 |
0 |
Vegyeskarra |
Sanctus, Op. 46 |
0 |
Szólóhangszerre |
Négy dal énekhangra és zongorára |
1968 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Rapszódia |
1969 |
Szólóhangszerre |
4 pedagógiai célú darab zongorára |
1971 |
Szólóhangszerre |
Vogul népdalok |
1971 |
Kamarazene |
Két vogul népdal |
1971 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Vonóstrió |
1972 |
Kamarazene |
Két darab |
1972 |
Kamarazene |
Lúdláb királynő |
1973 |
Filmzene |
Musica per dieci, Op. 2 (Csomorkány) |
1974 |
Kamarazene |
Rög a röghöz |
1975 |
Szólóhangszerre |
Életképek |
1975 |
Szólóhangszerre |
Musica concertante, Op. 3 |
1975 |
Ensemble |
Csillagszóró |
1975 |
Szólóhangszerre |
Caligaverunt |
1976 |
Nőikarra |
69. zsoltár, Op. 4 |
1976 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
2 + 2, Op. 7 |
1977 |
Kamarazene |
Öt zongoradarab, Op. 5 |
1977 |
Szólóhangszerre |
Átirat - J.S. Bach: Musikalisches Opfer |
1977 |
Ensemble |
Két dal Ady Endre verseire, Op. 6 |
1977 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Scherzo e Adagio, Op. 8 |
1978 |
Kamarazenekarra |
Öt változat gordonkára, Op. 9 |
1979 |
Szólóhangszerre |
Rézfúvós kvintett, Op. 12 |
1980 |
Ensemble |
Trió, Op. 10 |
1980 |
Kamarazene |
Három dal Else Lasker-Schüler verseire, Op. 13 |
1981 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Pentaton szonáta |
1981 |
Kamarazene |
Serenata concertante |
1981 |
Concerto |
Két madrigál |
1981 |
Vegyeskarra |
Három dal Dsida Jenő verseire, Op. 14 |
1982 |
Szólóhang(ok)ra és zenekarra |
Ave Maria |
1983 |
Nőikarra |
Dies sanctificatus, Op. 15 |
1983 |
Nőikarra |
A magány dalai, Op. 16 |
1983 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Az ezüst rózsa alatt |
1983 |
Férfikarra |
Szerelem vándora |
1984 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Öt tétel Orff-együttesre |
1984 |
Kamarazene |
Notturno, Op. 17 |
1984 |
Szólóhangszerre |
Tenebrae factae sunt / Sötétség jött |
1984 |
Vegyeskarra |
Concerto Rustico, Op. 18 |
1985 |
Concerto |
Kapitányom |
1985 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Játékdalok, színészdalok Weöres Sándor verseire |
1985 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
139. zsoltár |
1985 |
Kórusra és szólóhangszer(ek)re |
Sonata per clavicembalo, Op. 11 |
1985 |
Szólóhangszerre |
Színészdalok |
1986 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Kamarakoncert, Op. 20 |
1987 |
Concerto |
Ének virradatkor, Op. 19/A |
1987 |
Kamarazene |
Etűdök, darabok kürtre - Szilágyi Pálma és Kökényessy Miklós Kürtiskolája számára |
1988 |
Szólóhangszerre |
Bécsi maszkok - Fritz Kreisler műveinek átdolgozása hegedűre és vonószenekarra |
1988 |
Vonószenekarra |
Ouverture, Op. 22 |
1989 |
Kamarazene |
A csönd virága, Op. 23 |
1990 |
Vegyeskarra |
Vonósnégyes, Op. 24 |
1991 |
Kamarazene |
Sorsének, Op. 25 |
1992 |
Nőikarra |
Libera me, Op. 26 |
1993 |
Szólóhangszerre |
Átirat - Rahmanyinov: Vocalise |
1994 |
Vonószenekarra |
Agnus Dei, Op. 28 |
1996 |
Vegyeskarra |
Betlehemes-kantáta |
1997 |
Kórusra, szólóhangszer(ek)re és zenekarra |
Variációk a "Velencei karnevál" témájára |
1997 |
Kamarazene |
A csend, Op. 27 |
1998 |
Opera |
Trittico estivo, Op. 29 / Nyári triptichon, Op. 29 |
1998 |
Kamarazene |
Ikonok Pilinszky János emlékére, Op. 30 |
2000 |
Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre |
Angyali üdvözlet, Op. 32 |
2001 |
Kórusra és szólóének(ek)re |
Harang-elégia, Op. 31 |
2001 |
Szólóhangszerre |
Trittico estivo, Op. 29/a / Nyári triptichon, Op. 29/a |
2002 |
Kamarazene |
Passio et Mors Domini Nostri Jesu Christi, Op. 33 |
2004 |
Szólóhang(ok)ra, kórusra és szólóhangszer(ek)re |
Három karácsonyi motetta |
2007 |
Nőikarra |
Hold-lepte úton |
2008 |
Kórusra és szólóhangszer(ek)re |
Himnusz Szent Imre királyfihoz |
2010 |
Vegyeskarra |
Divertimento |
2011 |
Kamarazene |
Alföldi varázsénekek Polner Zoltán verseire, Op. 34 |
2011 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Notturno, Op. 17/A |
2011 |
Szólóhangszerre |
Ballada, Op. 36 |
2013 |
Szólóhangszerre |
Álom-monológok, Op. 37 |
2013 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
Négy magyar népdal |
2013 |
Kórusra és zenekarra |
Sonata leggera |
2013 |
Kamarazene |
Sonata rustica, Op. 38 |
2013 |
Szólóhangszerre |
Erdei sirató, Op. 39 |
2014 |
Nőikarra |
Strafe mich nicht in deinem Zorn |
2014 |
Vegyeskarra |
Három német motetta vegyeskarra, Op 35. |
2014 |
Vegyeskarra |
Álomtöredékek, Op. 37/b |
2016 |
Szólóhangszerre |
Toccata, Op. 44 |
2017 |
Szólóhangszerre |
Korálfantázia, Op. 49 |
2020 |
Kamarazene |
Mond und Krippe (Hold és jászol), Op.48 |
2020 |
Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re |
|
|