Dr. Szedő Miklós
ének - tenor, ének
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1898
1898. június 8., Budapest - 1978. augusztus 19., Budapest
Orvostanhallgató volt, a mentőknél dolgozott, amikor 1921-ben felfedezték tehetségét. Krammer Teréz kezdte tanítani, majd Kovács Ferenc és ifj. Ábrányiné növendéke volt, de már ekkor fellépett koncerteken. Ő mutatta be például Kodály Énekszó - dalok népi versekre, Op. 1 című, 16 dalból álló művét, melynek kottáját a szerző így dedikálta: „1922. március 15-én, Szedő Miklós merész vállalkozása és sikere napján. Kodály Zoltán”. Negyven évvel később, amikor Kodály 80. születésnapján szintén ezt énekelte, egy újabb dedikáció került a régi alá: „Ismétlés 1962. nov. (még élünk) Kodály Zoltán”.
Énektanulmányait Bécsben fejezte be, ezután lett a budapesti Operaház ösztöndíjasa az 1926-27-es évadban. Itt a Bohémélet Rodolfójaként mutatkozott be. 1927-től a Városi Színház (ma Erkel Színház) tagja lett egészen 1939-ig. Eközben hosszú évekre eltávolodott orvosi tanulmányaitól, de nem végleg, mert édesanyja kérésére mégis folytatta és 1933-ban Pécsett diplomát szerzett.
Pályafutása során mintegy ötven szerepet énekelt (leginkább líraiakat), többek között a már említett Rodolfo mellett Belmontét (Szöktetés a szerájból), Don Ottaviót (Don Giovanni), Taminót (A varázsfuvola), Florestant (Fidelio), Almavivát (A sevillai borbély), Nemorinót (Szerelmi bájital), Edgart (Lammermoori Lucia), Alfrédot (Traviata), A mantuai herceget (Rigoletto) és Cavaradossit (Tosca), amely legkedvesebb és egyben legtöbbet énekelt szerepe is volt.
A Városi Színházban olyan világsztároknak lehetett partnere, mint Titta Ruffo (A sevillai borbély), Dusolina Giannini (Traviata), Saljapin (A sevillai borbély) és Galli-Curci (aki hatalmasat bukott a Rigolettóban). 1932-ben pedig a bécsi Volksoperben vendégszerepelt.
Az operák mellett sok operettet is énekelt, például a Cigányszerelem és A mosoly országa (Lehár Ferenc), A cigánybáró (ifj. Johann Strauss), A mikádó (Sullivan), vagy A montmartre-i ibolya (Kálmán Imre) bonviván szerepeit. Sőt a két világháború közötti években ő volt az egyik legnépszerűbb magyar rádió- és hanglemezénekes. Könnyűzenei felvételei révén igen széleskörű közönségsikert aratott. (Ezekben az években a Magyar Rádió és a His Master’s Voice hanglemeztársaság szólistája is volt.)
1939 februárjában meghívást kapott Dél-Amerikába, ahonnan a világháború miatt jó ideig nem is tért haza. Fellépett Brazíliában, Argentínában és Chilében. Kilenc éven át énekelt rádiókban, hangversenyeken, valamint az operai szezonban egy olasz stagione-társulattal turnézott (Alfréd, A mantuai herceg, Cavaradossi szerepével).
1948-ban tért haza, de ettől fogva orvosi hivatását gyakorolta (később a Bethlen téri dermatológia főorvosa lett). Időnként azonban ária- és dalesteken még fellépett, például a már említett Kodály születésnapon, vagy 1966-ban pályakezdésének negyven éves jubileumát ünnepelve, amikor is Bach, Pergolesi, Schubert, Grecsanyinov és Kodály műveit adta elő a Kamarateremben (ez akkor a Semmelweis utcai Szovjet Kultúra Házában volt).
1978-ban Budapesten hunyt el nyolcvan évesen.
Orvostanhallgató volt, a mentőknél dolgozott, amikor 1921-ben felfedezték tehetségét. Krammer Teréz kezdte tanítani, majd Kovács Ferenc és ifj. Ábrányiné növendéke volt, de már ekkor fellépett koncerteken. Ő mutatta be például Kodály Énekszó - dalok népi versekre, Op. 1 című, 16 dalból álló művét, melynek kottáját a szerző így dedikálta: „1922. március 15-én, Szedő Miklós merész vállalkozása és sikere napján. Kodály Zoltán”. Negyven évvel később, amikor Kodály 80. születésnapján szintén ezt énekelte, egy újabb dedikáció került a régi alá: „Ismétlés 1962. nov. (még élünk) Kodály Zoltán”.
Énektanulmányait Bécsben fejezte be, ezután lett a budapesti Operaház ösztöndíjasa az 1926-27-es évadban. Itt a Bohémélet Rodolfójaként mutatkozott be. 1927-től a Városi Színház (ma Erkel Színház) tagja lett egészen 1939-ig. Eközben hosszú évekre eltávolodott orvosi tanulmányaitól, de nem végleg, mert édesanyja kérésére mégis folytatta és 1933-ban Pécsett diplomát szerzett.
Pályafutása során mintegy ötven szerepet énekelt (leginkább líraiakat), többek között a már említett Rodolfo mellett Belmontét (Szöktetés a szerájból), Don Ottaviót (Don Giovanni), Taminót (A varázsfuvola), Florestant (Fidelio), Almavivát (A sevillai borbély), Nemorinót (Szerelmi bájital), Edgart (Lammermoori Lucia), Alfrédot (Traviata), A mantuai herceget (Rigoletto) és Cavaradossit (Tosca), amely legkedvesebb és egyben legtöbbet énekelt szerepe is volt.
A Városi Színházban olyan világsztároknak lehetett partnere, mint Titta Ruffo (A sevillai borbély), Dusolina Giannini (Traviata), Saljapin (A sevillai borbély) és Galli-Curci (aki hatalmasat bukott a Rigolettóban). 1932-ben pedig a bécsi Volksoperben vendégszerepelt.
Az operák mellett sok operettet is énekelt, például a Cigányszerelem és A mosoly országa (Lehár Ferenc), A cigánybáró (ifj. Johann Strauss), A mikádó (Sullivan), vagy A montmartre-i ibolya (Kálmán Imre) bonviván szerepeit. Sőt a két világháború közötti években ő volt az egyik legnépszerűbb magyar rádió- és hanglemezénekes. Könnyűzenei felvételei révén igen széleskörű közönségsikert aratott. (Ezekben az években a Magyar Rádió és a His Master’s Voice hanglemeztársaság szólistája is volt.)
1939 februárjában meghívást kapott Dél-Amerikába, ahonnan a világháború miatt jó ideig nem is tért haza. Fellépett Brazíliában, Argentínában és Chilében. Kilenc éven át énekelt rádiókban, hangversenyeken, valamint az operai szezonban egy olasz stagione-társulattal turnézott (Alfréd, A mantuai herceg, Cavaradossi szerepével).
1948-ban tért haza, de ettől fogva orvosi hivatását gyakorolta (később a Bethlen téri dermatológia főorvosa lett). Időnként azonban ária- és dalesteken még fellépett, például a már említett Kodály születésnapon, vagy 1966-ban pályakezdésének negyven éves jubileumát ünnepelve, amikor is Bach, Pergolesi, Schubert, Grecsanyinov és Kodály műveit adta elő a Kamarateremben (ez akkor a Semmelweis utcai Szovjet Kultúra Házában volt).
1978-ban Budapesten hunyt el nyolcvan évesen.