Művészadatbázis

1917. november 6., Budapest - 1993. szeptember 19., Budapest

Mihály András 1934-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára. Csellistaként Schiffer Adolf osztályában diplomázott 1938-ban, ahol Weiner Leó és Waldbauer Imre kamarazene-növendéke volt. Zeneszerzést, akárcsak Sárai, ő is magánúton tanult - Kadosa Pálnál és Strasser Istvánnál. 1941-től munkáskórusokat vezetett, valamint megalapította saját vonósnégyesét. 1944-ben egy évig koncentrációs táborban raboskodott.

1946-ban az Operaház szólócsellistája lett, mellette pedig a Filharmóniai Társaság titkára volt. 1948-tól két éven át az Operaház főtitkáraként dolgozott Tóth Aladár irányításával. 1949-től négy évtizeden át tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (mai nevén Liszt Ferenc Zeneakadémián), 1950-1992 között tanszékvezetőként, a csellózást pedagógiai pályafutása kezdetekor hagyta abba. 1968-ban megalapította a Budapesti Kamaraegyüttest, melynek élén elévülhetetlen érdemeket szerzett a kortárs zene népszerűsítésében. 1962-től 1978-ig a Magyar Rádió zenei lektora, 1978 és 1987 között pedig az Operaház igazgatója volt. 1973-ban ő vezényelte Alban Berg Lulu című operájának magyarországi bemutatóját az Operaházban, továbbá Sztravinszkij A léhaság útja című darabját az Erkel Színházban. Élete utolsó éveiben a Zeneakadémia szimfonikus zenekarát vezette. Rendszeresen tanított külföldön is (Svédország, Anglia - Darlington). A Magyar Televízióban ismeretterjesztő előadássorozata volt látható, emellett pedig több film zenéjét is ő komponálta (Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr!, Makk Károly: Szerelem, Révész György: Ki látott engem?).

1993. szeptember 19-én, 75 éves korában hunyt el Budapesten. 2021-ben a Magyar Állami Operaház posztumusz örökös tagjának választották.

Díjak:

1952 Erkel-díj
1954 Erkel-díj
1955 Kossuth-díj (III. fokozat)
1964 Erkel-díj
1967 Erkel-díj
1969 Érdemes művész
1972 Liszt-díj
1974 Kiváló művész
1986 Pro Artibus Artisjus Emlékérem


lásd még: Mihály András - karmester