Pongrácz Zoltán
Zeneszerző
Születési hely
Diószeg
Születési dátum
1912
1912. február 5. Diószeg [ma: Sládkovičovo, Szlovákia] - 2007. április 3. Budapest
Pongrácz Zoltán a mai Szlovákia területén, Diószegen született 1912. február 5-én. Zeneszerzés tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1930 és 1935 között, Kodály Zoltán tanítványaként. 1937-38-ban a bécsi Zeneakadémia karnagyképző szakán tanult tovább Rudolf Nilius irányítása alatt, majd 1940-41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott. 1941-ben a salzburgi Mozarteumban tökéletesítette tovább vezénylési technikáját Clemens Krauss tanítványaként.
1940-41-ben az Operaház korrepetitora, 1943 és 1945 között a Rádió karnagya és zenei rendezője. 1954-tól 1964-ig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola, 1975 és 1995 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanára - nevéhez fűződik az elektronikus zene, mint tantárgy bevezetése.
Pongrácz Zoltán művészi érdeklődése a hatvanas évek közepétől az elektroakusztikus zene felé fordult. Az 1965-66-os tanévet Utrechtben töltötte, ahol a Holland Királyi Egyetem szonológiai intézetében elektronikus zenével foglalkozott, mestere Gottfried Michael Koenig volt. Diplomáját 1966-ban kapta meg, Kryptothesiphon (későbbi címe: Phonothése) című munkájáért. Ettől kezdve alkotóként és pedagógusként az elekronikus zene vezető képviselője lett Magyarországon. Kezdetben külföldön, illetve saját házi stúdiójában realizálta műveit, 1974-től pedig a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójában is. 1974-ben Mariphonia című művével (melynek arányait felesége testének méretarányaihoz igazította, hangzásait, ritmikáját felesége hangján végrehajtott elektronikus manipulációk útján formálta) első díjat nyert a bourge-i nemzetközi zeneszerző versenyen.
Részt vett a Bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music megalapításában, később a szervezet alelnöke, majd a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992 óta tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, 1996 és 2000 között az alelnöki feladatokat is ellátta.
Hosszú pályafutása alatt számtalan elismerésben részesült: 1939-ben Ferenc József-díjat, 1988-ban a GMEB-UNESCO-tól Magister fokozatot, 1989-ben Érdemes Művész címet, 1992-ben Franciaországban Euphonies d’or-díjat kapott. Szintén 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 1996-ben Erkel Ferenc-díjjal, 2000-ben pedig a Magyar Rádió által alapított Vox electronica díjjal ismerték el munkásságát. Műveit Európán kívül bemutatták Észak- és Dél-Amerikában, valamint Japánban is.
Főbb művei - Operák: Odysseus és Nausikaa (1949-50); Az utolsó stáció (1989)
Oratóriumok és kantáták: A Teknőkaparó legendája (1985); Út omnes unum simt (1998); Missa solemnis (2001-2003); Kossuth kantáta (1992); Apollón Muzagetész (1958)
Zenekari művek: Szimfónia (1943); Három zenekari etűd (1963)
Kamaraművek: Pastorale (1941), Gamelán zene (1942); Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára (1971); Három bagatell ütőhangszerekre (1972); Magyar régiségek (1986)
Elektronikus és elektroakusztikus művek: Phonothése (1966); Mariphonia (1972); Egy Cisz-dúr akkord története (1975); Bariszféra (1975); Közeledni és távolodni (1975) Tizenkét körszalag (1977); 144 hang (1977); Madrigál (1980); A balgaság dicsérete (1980); Concertino szaxofonra és elektronikára (1982); Poláris és szukcesszív kontrasztok (1986); Cimbalomverseny elektronikus kísérettel (1988);
Könyvek: Népzenészek könyve (1965); Mai zene, mai hangjegyírás (1971); Az elektronikus zene (1980)
Pongrácz Zoltán a mai Szlovákia területén, Diószegen született 1912. február 5-én. Zeneszerzés tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte 1930 és 1935 között, Kodály Zoltán tanítványaként. 1937-38-ban a bécsi Zeneakadémia karnagyképző szakán tanult tovább Rudolf Nilius irányítása alatt, majd 1940-41-ben a berlini Humboldt Egyetemen összehasonlító zenetudományt hallgatott. 1941-ben a salzburgi Mozarteumban tökéletesítette tovább vezénylési technikáját Clemens Krauss tanítványaként.
1940-41-ben az Operaház korrepetitora, 1943 és 1945 között a Rádió karnagya és zenei rendezője. 1954-tól 1964-ig a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola, 1975 és 1995 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elektronikus zeneszerzés tanára - nevéhez fűződik az elektronikus zene, mint tantárgy bevezetése.
Pongrácz Zoltán művészi érdeklődése a hatvanas évek közepétől az elektroakusztikus zene felé fordult. Az 1965-66-os tanévet Utrechtben töltötte, ahol a Holland Királyi Egyetem szonológiai intézetében elektronikus zenével foglalkozott, mestere Gottfried Michael Koenig volt. Diplomáját 1966-ban kapta meg, Kryptothesiphon (későbbi címe: Phonothése) című munkájáért. Ettől kezdve alkotóként és pedagógusként az elekronikus zene vezető képviselője lett Magyarországon. Kezdetben külföldön, illetve saját házi stúdiójában realizálta műveit, 1974-től pedig a Magyar Rádió Elektronikus Zenei Stúdiójában is. 1974-ben Mariphonia című művével (melynek arányait felesége testének méretarányaihoz igazította, hangzásait, ritmikáját felesége hangján végrehajtott elektronikus manipulációk útján formálta) első díjat nyert a bourge-i nemzetközi zeneszerző versenyen.
Részt vett a Bourges-i székhelyű International Confederation of Electroacoustic Music megalapításában, később a szervezet alelnöke, majd a nemzetközi igazgatóság tagja lett. 1992 óta tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, 1996 és 2000 között az alelnöki feladatokat is ellátta.
Hosszú pályafutása alatt számtalan elismerésben részesült: 1939-ben Ferenc József-díjat, 1988-ban a GMEB-UNESCO-tól Magister fokozatot, 1989-ben Érdemes Művész címet, 1992-ben Franciaországban Euphonies d’or-díjat kapott. Szintén 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 1996-ben Erkel Ferenc-díjjal, 2000-ben pedig a Magyar Rádió által alapított Vox electronica díjjal ismerték el munkásságát. Műveit Európán kívül bemutatták Észak- és Dél-Amerikában, valamint Japánban is.
Főbb művei - Operák: Odysseus és Nausikaa (1949-50); Az utolsó stáció (1989)
Oratóriumok és kantáták: A Teknőkaparó legendája (1985); Út omnes unum simt (1998); Missa solemnis (2001-2003); Kossuth kantáta (1992); Apollón Muzagetész (1958)
Zenekari művek: Szimfónia (1943); Három zenekari etűd (1963)
Kamaraművek: Pastorale (1941), Gamelán zene (1942); Három improvizáció ütőhangszerekre és zongorára (1971); Három bagatell ütőhangszerekre (1972); Magyar régiségek (1986)
Elektronikus és elektroakusztikus művek: Phonothése (1966); Mariphonia (1972); Egy Cisz-dúr akkord története (1975); Bariszféra (1975); Közeledni és távolodni (1975) Tizenkét körszalag (1977); 144 hang (1977); Madrigál (1980); A balgaság dicsérete (1980); Concertino szaxofonra és elektronikára (1982); Poláris és szukcesszív kontrasztok (1986); Cimbalomverseny elektronikus kísérettel (1988);
Könyvek: Népzenészek könyve (1965); Mai zene, mai hangjegyírás (1971); Az elektronikus zene (1980)
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1979 |
Magyar elektronikus zene
(Hungarian Electronic Music) |
Hungaroton | SLPX 11851 | LP |
| 1995 | Aritmia | Hungaroton | HCD 31624 | |
| 2001 |
Magyar Elektronikus Zene - Pongrácz Zoltán, Patachich Iván
(Hungarian Electroacoustic Music by Zoltán Pongrácz & Iván Patachich) |
Hungaroton | HCD 31985 |
Saját |
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| 144 hang | Elektroakusztikus zene | 1977 |
| A Teknőkaparó legendája | Szólóhang(ok)ra, kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1985 |
| A balgaság dícsérete | Elektroakusztikus zene | 1980 |
| A két Bajthay | Filmzene | 1944 |
| A szívkirály karácsonya | Színházi zene | 1929 |
| A vad kovács | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1944 |
| Add nekem a te szemeidet | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1946 |
| Apollón Muzagetész | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1958 |
| Az utolsó stáció | Opera | 1989 |
| Az ördög ajándéka | Balett / Choreographic work | 1936 |
| Az ördög ajándéka - Szvit | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 0 |
| Az öreg hölgy látogatása | Színházi zene | 1967 |
| Ballo ongaro zenekarra | Ensemble | 1955 |
| Bariszféra | Elektroakusztikus zene | 1975 |
| Berlini napló | Filmzene | 1941 |
| Burleszk | Zenekari mű | 1937 |
| Cimbalomverseny elektronikus kísérettel | Elektroakusztikus zene | 1988 |
| Concertino szaxofonra és elektronikára | Elektroakusztikus zene | 1982 |
| Csallóközben, Patason | Gyermekkarra | 1931 |
| Dal a kis Jézuskáról | Kórusmű a cappella | 1933 |
| Dudanóta | Vegyeskarra | 1934 |
| Egy Cisz-dúr akkord története | Elektroakusztikus zene | 1975 |
| Egyhelyben | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1997 |
| Egyszer egy királyfi - néprománc | Gyermekkarra | 1935 |
| Exegi monumentum | Vegyeskarra | 1934 |
| Falucsúfoló | Gyermekkarra | 1933 |
| Francia saláta | Elektroakusztikus zene | 1981 |
| Fúvósötös | Kamarazene | 1956 |
| Gamelán zene | Kamarazene | 1942 |
| Halmazok és párok | Live and prerecorded music | 1968 |
| Hangok és zörejek | Szimfonikus zenekarra | 1966 |
| Hat Soliloquium | Szólóhangszerre | 1955 |
| Három bagatell | Live and prerecorded music | 1972 |
| Három improvizáció | Live and prerecorded music | 1971 |
| Három kis darab Orff-együttesre | Ensemble | 1956 |
| Három népdal gyermekeknek | Gyermekkarra | 1935 |
| Három szlovák népdal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1938 |
| Három zenekari etűd | Szimfonikus zenekarra | 1963 |
| Háromkirályok napján | Férfikarra | 1933 |
| Ilyen nagy szerelem | Színházi zene | 1958 |
| Ispirazioni | Kórusra és zenekarra | 1965 |
| Karácsonyi kantáta I. | Kórusra és zenekarra | 1935 |
| Karácsonyi kantáta II. | Szólóhang(ok)ra, kórusra és zenekarra | 1948 |
| Kisalföldi parasztdalok | Férfikarra | 1936 |
| Kispócs régi híres város | Vegyeskarra | 1934 |
| Kodály-köszöntő (Variációk egy Kodály témára) | Szimfonikus zenekarra | 1962 |
| Kossuth kantáta | Kórusra és zenekarra | 1992 |
| Kék dal | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1944 |
| Két parasztdal gyermekkarra és zenekarra | Kórusra és zenekarra | 1933 |
| Közeledni és távolodni - Hangdráma | Elektroakusztikus zene | 1975 |
| Les parfums - Multimédia színekre, illatokra és hangzásokra | Elektroakusztikus zene | 1976 |
| Loreley | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1928 |
| Luna 9 | Elektroakusztikus zene | 1967 |
| Madarak | Színházi zene | 1938 |
| Madrigál | Élő zene és zene magnószalagra | 1980 |
| Madárdal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1942 |
| Magyar eklogák | Szimfonikus zenekarra | 1933 |
| Magyar népdalok és népi táncok | Kamarazene | 1965 |
| Magyar régiségek tizenhárom szólóhangszerre | Ensemble | 1986 |
| Mariphonia | Elektroakusztikus zene | 1972 |
| Mennyei színjáték | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1944 |
| Missa solemnis | Kórusra és zenekarra | 2003 |
| Negritüd | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1962 |
| Negyedíziglen | Filmzene | 1942 |
| Nyírségi muzsika | Szólóhang(ok)ra, kórusra és kamarazenekarra | 1965 |
| Névnapi köszöntő | Kórusmű a cappella | 1934 |
| Odysseus és Nausikaa | Opera | 1950 |
| Oidipus király | Színházi zene | 1959 |
| Pange lingua | Nőikarra | 1933 |
| Pastorale | Kamarazene | 1941 |
| Phonotése | Zene magnószalagra | 1966 |
| Plávaj milá (Ússzál kedvesem) | Vegyeskarra | 1934 |
| Poláris és szukcesszív kontrasztok | Elektroakusztikus zene | 1986 |
| Pozsonyi vadrózsák | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1930 |
| Rapszódia | Kórusra és kamaraegyüttesre | 1976 |
| Rotációk | Elektroakusztikus zene | 1975 |
| Rózsafűzér-ének | Vegyeskarra | 1933 |
| Sesquialtera | Elektroakusztikus zene | 1979 |
| Suite futuriste - Zongoraszvit öt tételben | Szólóhangszerre | 1929 |
| Szegény Zsuzsi a táborozáskor | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1933 |
| Szent Imre kánon | Kórusmű a cappella | 1933 |
| Szimfónia - Szimfonikus zenekarra | Szimfonikus zenekarra | 1943 |
| Szimfónia - Vonószenekarra | Vonószenekarra | 1938 |
| Szlovák népi táncok | Szólóhangszerre | 1939 |
| Szomorú legény nótája | Vegyeskarra | 1934 |
| Szonett csellóra és zongorára | Kamarazene | 1929 |
| Szép magyar komédia | Színházi zene | 1961 |
| Színek és vonalak | Szimfonikus zenekarra | 1971 |
| Szűz Mária siralma | Nőikarra | 1938 |
| Sárkány | Színházi zene | 1970 |
| Tengeri gőzösön | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1944 |
| Toccata | Szólóhangszerre | 1957 |
| Ut omnes unum sint | Kórusra és zenekarra | 1998 |
| Variation boucles (Tizenkét körszalag) | Elektroakusztikus zene | 1977 |
| Verbunkos szvit | Zenekari mű | 1934 |
| Versenymű cimbalomra és elektronikára | !meghatározása folyamatban | 0 |
| Vonósnégyes | Kamarazene | 1938 |
| Vonósnégyes-tétel | Kamarazene | 1929 |
| Vásárban | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1944 |
| Zene öt gordonkára | Kamarazene | 1955 |
| Zoophonia - állathangokból | Elektroakusztikus zene | 1973 |
| És a vakok látnak | Filmzene | 1943 |
| Új hangszínek - Népdalok kétszólamú gyermekkarra | Gyermekkarra | 1935 |
| Úz Bence | Filmzene | 1938 |
| Őrizem a szemed | Szólóhang(ok)ra és kamarazenekarra | 1939 |
| Őszi harmat után | Kórusmű a cappella | 1935 |