Lajtha László
Zeneszerző
1892.június 30. Budapest - 1963.február 16. Budapest
Lajtha László, a XX. század első felének egyik legnagyobb zeneszerzője oklevelét a budapesti Zeneakadémián szerezte meg Herzfeld Viktor növendékeként. Zenei tudását előbb Lipcsében és Genfben tökéletesítette, majd 1914-ig minden évben hat hónapot töltött Párizsban, ahol Vincent d´Indy nemcsak tanította, hanem a párizsi zenei életbe is bevezette. A Párizsban eltöltött időszak, a párizsi művészélet számos képviselőjével kötött barátság meghatározó volt Lajtha zeneszerzői nyelvezetének kialakulásában. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg. Az I. világháború négy évét frontszolgálatban, tüzértisztként töltötte el. 1919-ben kinevezték a budapesti Nemzeti Zenede tanárává. 1928-tól a Népszövetség Comission Internationale des Arts et Traditions Populaires nevű nemzetközi népzenei bizottságának volt tagja, majd a Comission des Arts et Lettres-nek (Művészeti és Irodalmi Bizottság), egészen a II. világháború kitöréséig.
Igazgatósági tagja volt a Londonban székelő népzenei tanácsnak, az International Folk Music Councilnak is. 1930-ban kötötte meg az első szerződést a párizsi Leduc céggel, amely 1948-tól állandó kiadója lett. 1930-ban III. vonósnégyeséért Coolidge-díjat kapott, és ez a siker jelentette nemzetközi hírnevének kezdetét. A II. világháború után a Magyar Rádió zeneigazgatója, a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Zenede igazgatója lett. 1947-ben egy évre Londonba utazott, hogy ott filmzenét komponáljon. Hazaérkezése után - politikai okok miatt - állásait elvesztette.
1951-ben a népzenekutatásban kifejtett tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1955-ben a Francia Szépművészeti Akadémia levelező tagjává választotta. 1963. február 16-án Budapesten halt meg.
Lajtha László, a XX. század első felének egyik legnagyobb zeneszerzője oklevelét a budapesti Zeneakadémián szerezte meg Herzfeld Viktor növendékeként. Zenei tudását előbb Lipcsében és Genfben tökéletesítette, majd 1914-ig minden évben hat hónapot töltött Párizsban, ahol Vincent d´Indy nemcsak tanította, hanem a párizsi zenei életbe is bevezette. A Párizsban eltöltött időszak, a párizsi művészélet számos képviselőjével kötött barátság meghatározó volt Lajtha zeneszerzői nyelvezetének kialakulásában. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg. Az I. világháború négy évét frontszolgálatban, tüzértisztként töltötte el. 1919-ben kinevezték a budapesti Nemzeti Zenede tanárává. 1928-tól a Népszövetség Comission Internationale des Arts et Traditions Populaires nevű nemzetközi népzenei bizottságának volt tagja, majd a Comission des Arts et Lettres-nek (Művészeti és Irodalmi Bizottság), egészen a II. világháború kitöréséig.
Igazgatósági tagja volt a Londonban székelő népzenei tanácsnak, az International Folk Music Councilnak is. 1930-ban kötötte meg az első szerződést a párizsi Leduc céggel, amely 1948-tól állandó kiadója lett. 1930-ban III. vonósnégyeséért Coolidge-díjat kapott, és ez a siker jelentette nemzetközi hírnevének kezdetét. A II. világháború után a Magyar Rádió zeneigazgatója, a Néprajzi Múzeum és a Nemzeti Zenede igazgatója lett. 1947-ben egy évre Londonba utazott, hogy ott filmzenét komponáljon. Hazaérkezése után - politikai okok miatt - állásait elvesztette.
1951-ben a népzenekutatásban kifejtett tevékenységéért Kossuth-díjat kapott. 1955-ben a Francia Szépművészeti Akadémia levelező tagjává választotta. 1963. február 16-án Budapesten halt meg.