Lukács Ervin
karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1928
1928. augusztus 9. Budapest - 2011. február 18.
Zenei tanulmányait a Fodor Zeneiskolában kezdte, ahol 1935 és 1947 között Kálmán György és Székely Arnold zongoratanítványa volt. 1950-től 1951-ig az Állami Zenekonzervatóriumban Sugár Rezsőnél zeneszerzést tanult. 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjébe, ahol Somogyi László növendéke lett, diplomáját 1956-ban kapta meg.
1954 és 1956 között a Honvéd Művészegyüttes másodkarmestereként, 1956-tól 1957-ig a Miskolci Nemzeti Színház és a Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként dolgozott. 1957-től az Állami Operaház karmestere, majd 1987-től 1990-ig főzeneigazgatója, később címzetes főzeneigazgatója.
1956 és 1959 között, valamint 1982 után a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakának tanára. 1961-ben és 1962-ben részt vett Franco Ferrara mesterkurzusain Velencében, valamint Rómában az Accademia di Santa Cecilián, ahol 1962-ben megnyerte a III. Nemzetközi Karmesterversenyt. Az első nemzetközi siker után lehetősége nyílt a RAI Szimfonikus Zenekarát, valamint a Santa Cecilia Zenekart vezényelni Rómában. Egyúttal fellépett Cagliariban, Genovában, Palermoban és Velencében is.
1981-től 1987-ig a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának (később Magyar Szimfonikus Zenekar) művészeti vezetőjeként, 1991-től 1994-ig az Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatójaként, 1995-től pedig állandó vendégkarmestereként dolgozott. Rendszeresen fellépett az Operaházban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, számos hangversenyt adott az Állami Hangversenyzenekar karmestereként Angliában, az Egyesült Állomokban, Japánban, Ausztráliában és Németországban.
Vendégkarmesterként fellépett majdnem minden európai országban, valamint az Egyesült Államokban, Kubában és Japánban. 1981-ben Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját vezényelte a Prágai Tavaszi Fesztiválon és a Milánói Scalaban, valamint a londoni Covent Gardenben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere. Lukács Ervin a Magyar Televízió karmesterversenyeinek állandó zsűritagja volt.
Művészi munkássága, valamint a magyar kultúra külföldi népszerűsítése érdekében végzett munkája elismeréseként 1965-ben Liszt-díjjal, 1974-ben Érdemes Művész címmel, 1981-ben SZOT-díjjal, 1983-ban Kiváló Művész címmel, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1996-ban Kossuth-díjjal, 2007-ben a Táncsics Alapítvány Életműdíjával, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Lukács Ervin 1989 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 2003 óta Mesterművésze.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Zenei tanulmányait a Fodor Zeneiskolában kezdte, ahol 1935 és 1947 között Kálmán György és Székely Arnold zongoratanítványa volt. 1950-től 1951-ig az Állami Zenekonzervatóriumban Sugár Rezsőnél zeneszerzést tanult. 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjébe, ahol Somogyi László növendéke lett, diplomáját 1956-ban kapta meg.
1954 és 1956 között a Honvéd Művészegyüttes másodkarmestereként, 1956-tól 1957-ig a Miskolci Nemzeti Színház és a Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként dolgozott. 1957-től az Állami Operaház karmestere, majd 1987-től 1990-ig főzeneigazgatója, később címzetes főzeneigazgatója.
1956 és 1959 között, valamint 1982 után a Zeneművészeti Főiskola karmesterképző tanszakának tanára. 1961-ben és 1962-ben részt vett Franco Ferrara mesterkurzusain Velencében, valamint Rómában az Accademia di Santa Cecilián, ahol 1962-ben megnyerte a III. Nemzetközi Karmesterversenyt. Az első nemzetközi siker után lehetősége nyílt a RAI Szimfonikus Zenekarát, valamint a Santa Cecilia Zenekart vezényelni Rómában. Egyúttal fellépett Cagliariban, Genovában, Palermoban és Velencében is.
1981-től 1987-ig a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának (később Magyar Szimfonikus Zenekar) művészeti vezetőjeként, 1991-től 1994-ig az Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatójaként, 1995-től pedig állandó vendégkarmestereként dolgozott. Rendszeresen fellépett az Operaházban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, számos hangversenyt adott az Állami Hangversenyzenekar karmestereként Angliában, az Egyesült Állomokban, Japánban, Ausztráliában és Németországban.
Vendégkarmesterként fellépett majdnem minden európai országban, valamint az Egyesült Államokban, Kubában és Japánban. 1981-ben Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját vezényelte a Prágai Tavaszi Fesztiválon és a Milánói Scalaban, valamint a londoni Covent Gardenben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere. Lukács Ervin a Magyar Televízió karmesterversenyeinek állandó zsűritagja volt.
Művészi munkássága, valamint a magyar kultúra külföldi népszerűsítése érdekében végzett munkája elismeréseként 1965-ben Liszt-díjjal, 1974-ben Érdemes Művész címmel, 1981-ben SZOT-díjjal, 1983-ban Kiváló Művész címmel, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1996-ban Kossuth-díjjal, 2007-ben a Táncsics Alapítvány Életműdíjával, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Lukács Ervin 1989 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 2003 óta Mesterművésze.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével