Peskó Zoltán
karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1937
1937. február 15., Budapest - 2020. március 31.
Peskó Zoltán egyházzenész családba született. Édesapja, id. Peskó Zoltán (1903–1967) és testvére, Peskó György (1933–2002) orgonaművészek voltak.
Iskoláit szülővárosában végezte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1962-ben szerzett diplomát, majd a Nemzeti Színházban dolgozott karmesterként és zeneszerzőként. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. Legelső szárnypróbálgatásait maga Kodály Zoltán és Illyés Gyula érdeklődése kísérte.
1964-ben elhagyta Magyarországot, tanulmányait Olaszországban és Svájcban folytatta. Felkészültségével, szorgalmával, megnyerő egyéniségével kivívta Európa legjobb zenekarainak és dalszínházainak az elismerését. Viszonylag rövid idő alatt az egyik legkeresettebb karmester lett.
Gottfredo Petrassitól zeneszerzést tanult, részt vett Sergiu Celibidache, Pierre Boulez és Franco Ferrara karmester kurzusain. 1966 és 1973 között a nyugat-berlini Deutsche Staatsoper karmestereként Lorin Maazellel dolgozott együtt, emellett a Hochschule für Musik tanára volt. 1970-ben debütált a milánói Scalában, majd operaelőadásokat és koncerteket vezényelt szerte a világban olyan zenekarok élén mint a Berlini Filharmonikusok a BBC Szimfonikus Zenekar vagy az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra.
Repertoárjában a reneszánsz zenétől a kortárs művekig minden megtalálható volt. Szívesen dirigálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Veress Sándor, Ligeti György, Kurtág György, Szőllősy András és Eötvös Péter – műveit.
1973-ban kinevezték a bolognai Teatro Comunale vezető karmesterévé, majd 1976-tól 1977-ig a velencei Teatro La Fenice, 1978 és 1983 között a milánói RAI zenekarának élén töltötte be ugyanezt a pozíciót. 1996 és 2000 között a düsseldorf-duisburgi Deutsche Oper zenei vezetőjeként dolgozott. 2001-től 2005-ig a lisszaboni Operaház főzeneigazgatója és a Portugál Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, 2004-töl a római Operaház és a moszkvai Bolshoj Teater karmestere volt. Baden Baden, Berlin, Budapest, Pozsony, Köln, Lisszabon, a milánói Scala, Róma, Velence, a Wien Modern és más zenei fesztiválok koncertjein vezényelt. Számos lemezfelvételt készített a CBS, a Fonit-Cetra, a Hungaroton, a Sony, a Supraphon és a Wergo cégeknél.
Nemzetközi karrierje lenyűgöző: világszerte 18 országban összesen 64 szimfonikus zenekart vezényelt. Az európai országok vezető zenekarainak (Berlini Filharmonikusok, BBC Szimfonikusok, Londoni Filharmonikusok, Müncheni-, Stuttgarti-, Frankfurti Szimfonikusok, a Francia Rádió Zenekara, az amszterdami Concertgebouw zenekara, a Leningrádi, Monte-Carlói, Stockholmi Filharmonikusok stb.) mindegyikét dirigálta, de vezényelte a New York-i Filharmonikusokat is. Operakarmesterként 12 ország összesen 85 operaházában lépett fel szerte Európában és az Egyesült Államokban.
A magyar kultúra tolmácsolását külföldön élve is kötelességének tekintette. Szerepet vállalt a nyaranta megrendezett szombathelyi Bartók-szemináriumokon, elévülhetetlen érdemeket szerzett Kurtág György műveinek bemutatásában. A magyar nemzetközi fesztiválok és zenekarok meghívását is elfogadó karmester a 90-es évektől több alkalommal fellépett Magyarországon. 2007-ben megkapta a Bartók-Pásztory-díjat. 2009-től 2011-ig a Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója volt.
83 évesen, hosszas betegség után 2020. március 31-én hunyt el.
Peskó Zoltán egyházzenész családba született. Édesapja, id. Peskó Zoltán (1903–1967) és testvére, Peskó György (1933–2002) orgonaművészek voltak.
Iskoláit szülővárosában végezte. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1962-ben szerzett diplomát, majd a Nemzeti Színházban dolgozott karmesterként és zeneszerzőként. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is. Legelső szárnypróbálgatásait maga Kodály Zoltán és Illyés Gyula érdeklődése kísérte.
1964-ben elhagyta Magyarországot, tanulmányait Olaszországban és Svájcban folytatta. Felkészültségével, szorgalmával, megnyerő egyéniségével kivívta Európa legjobb zenekarainak és dalszínházainak az elismerését. Viszonylag rövid idő alatt az egyik legkeresettebb karmester lett.
Gottfredo Petrassitól zeneszerzést tanult, részt vett Sergiu Celibidache, Pierre Boulez és Franco Ferrara karmester kurzusain. 1966 és 1973 között a nyugat-berlini Deutsche Staatsoper karmestereként Lorin Maazellel dolgozott együtt, emellett a Hochschule für Musik tanára volt. 1970-ben debütált a milánói Scalában, majd operaelőadásokat és koncerteket vezényelt szerte a világban olyan zenekarok élén mint a Berlini Filharmonikusok a BBC Szimfonikus Zenekar vagy az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra.
Repertoárjában a reneszánsz zenétől a kortárs művekig minden megtalálható volt. Szívesen dirigálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Veress Sándor, Ligeti György, Kurtág György, Szőllősy András és Eötvös Péter – műveit.
1973-ban kinevezték a bolognai Teatro Comunale vezető karmesterévé, majd 1976-tól 1977-ig a velencei Teatro La Fenice, 1978 és 1983 között a milánói RAI zenekarának élén töltötte be ugyanezt a pozíciót. 1996 és 2000 között a düsseldorf-duisburgi Deutsche Oper zenei vezetőjeként dolgozott. 2001-től 2005-ig a lisszaboni Operaház főzeneigazgatója és a Portugál Szimfonikus Zenekar vezető karmestere, 2004-töl a római Operaház és a moszkvai Bolshoj Teater karmestere volt. Baden Baden, Berlin, Budapest, Pozsony, Köln, Lisszabon, a milánói Scala, Róma, Velence, a Wien Modern és más zenei fesztiválok koncertjein vezényelt. Számos lemezfelvételt készített a CBS, a Fonit-Cetra, a Hungaroton, a Sony, a Supraphon és a Wergo cégeknél.
Nemzetközi karrierje lenyűgöző: világszerte 18 országban összesen 64 szimfonikus zenekart vezényelt. Az európai országok vezető zenekarainak (Berlini Filharmonikusok, BBC Szimfonikusok, Londoni Filharmonikusok, Müncheni-, Stuttgarti-, Frankfurti Szimfonikusok, a Francia Rádió Zenekara, az amszterdami Concertgebouw zenekara, a Leningrádi, Monte-Carlói, Stockholmi Filharmonikusok stb.) mindegyikét dirigálta, de vezényelte a New York-i Filharmonikusokat is. Operakarmesterként 12 ország összesen 85 operaházában lépett fel szerte Európában és az Egyesült Államokban.
A magyar kultúra tolmácsolását külföldön élve is kötelességének tekintette. Szerepet vállalt a nyaranta megrendezett szombathelyi Bartók-szemináriumokon, elévülhetetlen érdemeket szerzett Kurtág György műveinek bemutatásában. A magyar nemzetközi fesztiválok és zenekarok meghívását is elfogadó karmester a 90-es évektől több alkalommal fellépett Magyarországon. 2007-ben megkapta a Bartók-Pásztory-díjat. 2009-től 2011-ig a Pannon Filharmonikusok zeneigazgatója volt.
83 évesen, hosszas betegség után 2020. március 31-én hunyt el.