Hernádi Lajos
zongora
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1906
1906. március 13. - 1986. június 29.
Hernádi (eredeti családnevén: Heimlich) Lajos 1906. március 13-án született Budapesten. Gyerekkori zongoratanulmányok után 1924-ben felvételt nyert a Zeneakadémia zongora tanszakára, ahol Bartók Béla osztályába került. Az 1927/28-as tanévet Berlinben töltötte, ahol Artur Schnabel osztályában tökéletesítette tudását, majd visszatért a budapesti Zeneakadémiára, ahol Dohnányi Ernő növendékeként fejezte be tanulmányait. Diplomahangversenyén nagy feltűnést keltett két kortárs kompozíció Sztravinszkij Petruska-szvitje és Bartók Zongoraszonátája kitűnő előadásával. Az 1920-as évek végétől Hernádi Magyarországon és Nyugat-Európában is sikeres koncerteket adott. Az 1933-as budapesti nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny döntőjébe jutva elnyerte a Magyar Rádió díját. A harmincas évek végétől, a fasizálódó Magyarországon a zsidó származású Hernádi Lajos számára egyre kevesebb koncertlehetőség nyílt, végül teljesen kitiltották a pódiumról; hosszú időn át saját lakásán adott hangversenyeket. Hernádit később behívták munkaszolgálatra; a felszabadulás 1944. október végén, Munkács mellett egy erdőben érte. Sok év után 1944. novemberében Debrecenben lépett fel ismét nyilvánosan.
1945 után Hernádi a folyamatos hazai és külföldi koncertezés mellett egyre több időt és energiát fordított a tanításra. Harminc éven át (1975-ös nyugdíjba vonulásáig) volt a Zeneakadémia professzora, s növendékei nagy szeretettel emlékeznek rá. Műhelyéből olyan előadók kerültek ki, mint Frankl Péter és Vásáry Tamás. Baráti tanácsaival Cziffra György zenei fejlődését is elősegítette. Hosszú pályafutása során koncertezett Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban és a Közel-Keleten. Repertoárján több mint száz szólókompozíció és csaknem harminc versenymű szerepelt. Zenekari koncertjein olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Hermann Abendroth, Dean Dixon, Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Otto Klemperer, Solti György és Carlo Zecchi. Hanglemezfelvételei közül különösen Beethoven-, Liszt- és Bartók interpretációi maradnak emlékezetesek.
Előadóművészi és pedagógiai tevékenységéért 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
A koncertezés és tanítás mellett Hernádi Lajost számos nemzetközi zongoraversenyen (Budapest, Leeds, Lipcse, Moszkva, München, Párizs, Varsó) kérték fel zsűritagságra. Jelentős zenetudományi tanulmányokat is publikált. Chopin zongorastílusa zenetörténeti megvilágításban című írása 1942-ben, míg Adalékok a gyakorlás lélektanához című tanulmánya 1947-ben jelent meg. Metodikai írásai közül említést érdemel Az anticipáció (1947) és A többszólamú zongorázás problémája (1948). Szakmai körben komoly figyelmet keltett a Bartók, a zongoraművész, a pedagógus, az ember című tanulmánya (1953), mely két évvel később a Revue Musicale Bartók-számában franciául is megjelent. Hernádi Lajos fontos szerepet vállalt a háború utáni hazai kottakiadásban: a többi között Bach, Beethoven, Haydn, Mozart és Czerny műveit rendezte sajtó alá. 1948-ban, Szelényi Istvánnal közösen szerkesztette A mesterek technikája A technika mesterei című gyűjteményes zongoraalbumot. Johann Sebastian Bach 18 kis prelúdiumából, két- és háromszólamú invencióiból, Joseph Haydn zongoraszonátáiból készített, előadói instrukciókkal ellátott közreadásai mindmáig tananyagként szerepelnek a magyar zeneoktatásban.
Személyes ujjrendjeit, frazírozásait tartalmazó kottatárát örökösei a Zeneakadémia Könyvtárának ajándékozták. Az 1980-as évek elejéig koncertezett; élete utolsó éveit a pódiumtól visszavonultan töltötte. 1986. június 29-én hunyt el Budapesten.
Hernádi (eredeti családnevén: Heimlich) Lajos 1906. március 13-án született Budapesten. Gyerekkori zongoratanulmányok után 1924-ben felvételt nyert a Zeneakadémia zongora tanszakára, ahol Bartók Béla osztályába került. Az 1927/28-as tanévet Berlinben töltötte, ahol Artur Schnabel osztályában tökéletesítette tudását, majd visszatért a budapesti Zeneakadémiára, ahol Dohnányi Ernő növendékeként fejezte be tanulmányait. Diplomahangversenyén nagy feltűnést keltett két kortárs kompozíció Sztravinszkij Petruska-szvitje és Bartók Zongoraszonátája kitűnő előadásával. Az 1920-as évek végétől Hernádi Magyarországon és Nyugat-Európában is sikeres koncerteket adott. Az 1933-as budapesti nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny döntőjébe jutva elnyerte a Magyar Rádió díját. A harmincas évek végétől, a fasizálódó Magyarországon a zsidó származású Hernádi Lajos számára egyre kevesebb koncertlehetőség nyílt, végül teljesen kitiltották a pódiumról; hosszú időn át saját lakásán adott hangversenyeket. Hernádit később behívták munkaszolgálatra; a felszabadulás 1944. október végén, Munkács mellett egy erdőben érte. Sok év után 1944. novemberében Debrecenben lépett fel ismét nyilvánosan.
1945 után Hernádi a folyamatos hazai és külföldi koncertezés mellett egyre több időt és energiát fordított a tanításra. Harminc éven át (1975-ös nyugdíjba vonulásáig) volt a Zeneakadémia professzora, s növendékei nagy szeretettel emlékeznek rá. Műhelyéből olyan előadók kerültek ki, mint Frankl Péter és Vásáry Tamás. Baráti tanácsaival Cziffra György zenei fejlődését is elősegítette. Hosszú pályafutása során koncertezett Európa szinte valamennyi országában, az Egyesült Államokban és a Közel-Keleten. Repertoárján több mint száz szólókompozíció és csaknem harminc versenymű szerepelt. Zenekari koncertjein olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Hermann Abendroth, Dean Dixon, Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Otto Klemperer, Solti György és Carlo Zecchi. Hanglemezfelvételei közül különösen Beethoven-, Liszt- és Bartók interpretációi maradnak emlékezetesek.
Előadóművészi és pedagógiai tevékenységéért 1956-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
A koncertezés és tanítás mellett Hernádi Lajost számos nemzetközi zongoraversenyen (Budapest, Leeds, Lipcse, Moszkva, München, Párizs, Varsó) kérték fel zsűritagságra. Jelentős zenetudományi tanulmányokat is publikált. Chopin zongorastílusa zenetörténeti megvilágításban című írása 1942-ben, míg Adalékok a gyakorlás lélektanához című tanulmánya 1947-ben jelent meg. Metodikai írásai közül említést érdemel Az anticipáció (1947) és A többszólamú zongorázás problémája (1948). Szakmai körben komoly figyelmet keltett a Bartók, a zongoraművész, a pedagógus, az ember című tanulmánya (1953), mely két évvel később a Revue Musicale Bartók-számában franciául is megjelent. Hernádi Lajos fontos szerepet vállalt a háború utáni hazai kottakiadásban: a többi között Bach, Beethoven, Haydn, Mozart és Czerny műveit rendezte sajtó alá. 1948-ban, Szelényi Istvánnal közösen szerkesztette A mesterek technikája A technika mesterei című gyűjteményes zongoraalbumot. Johann Sebastian Bach 18 kis prelúdiumából, két- és háromszólamú invencióiból, Joseph Haydn zongoraszonátáiból készített, előadói instrukciókkal ellátott közreadásai mindmáig tananyagként szerepelnek a magyar zeneoktatásban.
Személyes ujjrendjeit, frazírozásait tartalmazó kottatárát örökösei a Zeneakadémia Könyvtárának ajándékozták. Az 1980-as évek elejéig koncertezett; élete utolsó éveit a pódiumtól visszavonultan töltötte. 1986. június 29-én hunyt el Budapesten.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1999 |
Beethoven, Ludvig van: Esz-dúr zongoraverseny Op. 73 / Schumann: a-moll zongoraverseny Op. 54
(Beethoven, Ludvig van: Piano Concerto No 5 in E flat major Op. 73 "Emperor" / Schumann: Piano Concerto in A minor Op. 54) |
Hungaroton | HRC 1006 | Echo sorozat |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Zongoraművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Pianists) |
Hungaroton | HCD 32088-90 | 3 CD |
| 2001 | Weiner Leó: Concertino; Divertimento No.2; Ballade; Pastorale, Fantasia and Fugue | Hungaroton | HCD 31992 |
Saját |
| 2021 | Beethoven - The Essential Classics of the Great German Composer | Hungaroton | HCD 32857 |