Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Solymos Péter


zongora

Születési hely
Törökbecse
Születési dátum
1910

 
Solymos Péter Bécsben és Párizsban diplomázott le zongora tanszakon, majd 1932 és 34 között Dohnányi Ernőnél folytatta tanulmányait. Beethoven Waldstein-szonátájának előadására (1934. június 11.) kapta kézhez állami művész-oklevelét.

Művészi áttörése a háborús évekre esett. Bartók, Debussy, Ravel volt akkor a hármas csillaga. Játszotta Bartók Három etűdjét (1943), a Zongoraszonátát, (1941), az I. hegedű-zongoraszonátát (1943) néhány hónapon belül Szervánszky Péterrel, majd Végh Sándorral. Pianistáink közül elsőként tűzte műsorra – hiánytalanul – Debussy Prelüdjeinek első füzetét, Ravel teljes Gaspard de la nuit-ciklusát. Repertoárján szerepelt mindkét francia mester hegedű-zongora szonátája. 1945 januárjában felvételt nyert a Magyar (ma: Nemzeti) Színházban rendezett Szabadság-matiné előadói közé.

1947-48-ban állami ösztöndíjjal járt Londonban, Rómában. 1948 őszén a Zeneművészeti Főiskola tanára lett. 1962 tavaszán Solymos Péter, Szávai Magda, Ujfalussy József közös kezdeményezésére született meg a Korunk Kamarazenéje ciklus, előképe minden „Korunk...", „Napjaink..." kezdetű koncertsorozatnak. 1973-tól évekig tanított Japán zeneakadémiáin, szigetországbeli úttörője volt a magyar hangszeres pedagógiának.

Nyugalomba vonulása után tért vissza Budapestre. Solymos Péter 2000. október 4-én hunyt el. Munkásságát 1957-ben Liszt-díjjal, 1971-ben érdemes művészi címmel, 1998-ban Bartók-Pásztory-díjjal ismerték el.