Tátrai Vilmos
hegedű
Hegedűtanulmányait a Nemzeti Zenedében kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Szerémi Gusztáv növendéke volt, ezt követően két évig Waldbauer Imrénél és Rados Dezsőnél végzett stúdiumokat. 1933-tól a Budapesti Hangversenyzenekar első hegedűse. Tátrai Vilmos 1936-tól egy éven át a Buenos Aires-i Rádiózenekar vezetője volt, 1940-ben Ankarában dolgozott zenekarvezetőként. 1940-től 1944-ig a Budapest Székesfőváros Zenekara, 1945-46-ban a Rádiózenekar, 1946-tól pedig harminckét éven át a Fővárosi Zenekar (Állami Hangversenyzenekar, ma Nemzeti Filharmonikus Zenekar) koncertmestereként tevékenykedett. 1946-tól a Tátrai Vonósnégyes, 1957-től a Magyar Kamarazenekar alapítója és vezetője. Tátrai Vilmos munkásságához fűződik mintegy kétszáz hanglemezfelvétel, hatvannál több magyar mű ősbemutatója, valamint számos külföldi zenedarab első előadása, illetőleg kottapublikációk, tanulmányok közzététele. Pályafutása során Európa szinte valamennyi országában, valamint Japánban is hangversenyezett.