Programs

Hogyan válhat egy zenei irányzat politikai kérdéssé, és mi köze a betonfalaknak a hangversenyek sikeréhez? A Városháza Kiadó legújabb kötete, A hallgatás terei, nem csupán a zenék mögé néz: Ignácz Ádám szerkesztésében egy izgalmas város- és kultúrtörténeti nyomozásra hívja az olvasót a Kádár-kori Budapesttől egészen a rendszerváltás utáni évekig.

A kötet szerzői – köztük neves történészek, szociológusok és zenetörténészek – rendhagyó perspektívából vizsgálják a kortárs zenét. Nemcsak esztétikai kérdésekről beszélnek, hanem arról a szövevényes hálóról, amelyet a politika, a technológia és az építészet font a művészet köré. A tanulmányok feltárják, milyen szűk mezsgyén mozoghatott a zenei nyilvánosság, és hogyan határozták meg a hatalmi mechanizmusok, hogy mi juthatott el a közönség füléig.

A könyvbemutató résztvevői első kézből világítanak rá a korszak ellentmondásaira:
• Dalos Anna, az ELTE BTK Zenetudományi Intézet 20–21. Századi Magyar Zenei Archívumának vezetője beszélget a kötet jelentőségéről a szerkesztővel, Ignácz Ádámmal és Molnár Szabolcs zenetörténésszel.
• Az esemény vendége Ungváry Rudolf, akinek a hatvanas évek budapesti ellenkultúráját megörökítő, ritka fotói a kötetben is helyet kaptak.
• Megszólal Gőz László, a Budapest Music Center (BMC) alapítója és vezetője, aki a könyv interjúalanyaként a gyakorlati megvalósítás és az intézményi háttér kihívásaiba nyújt betekintést.

A kötet szerzői: Bódi Lóránt, Kürti Emese, Péteri Lóránt, Szőnyei Tamás, Molnár Szabolcs, Ajtai Péter, Könyves-Tóth Zsuzsanna.

A hallgatás terei kulcsot ad a múlt megértéséhez: pontos látlelet arról, hogyan formálta és korlátozta a környezet a magyar zeneművészet láthatóságát – és sokszor magát a szabadságát is.