Jemnitz Sándor
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1890
1890. augusztus 9., Budapest - 1963. augusztus 8., Balatonföldvár
Zeneszerző, esztéta, zenekritikus. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést (190608), majd Németországban tanul tovább a lipcsei konzervatóriumban M. Reger, Nikisch Artur és H. Sitt irányításával (190811). Kisebb operatársulatok tagja, Brémában korrepetitor, Černovicban, Jihlavában és Scheweningenben karmester volt. Emellett Berlinben Schönbergnél folytatott tanulmányokat (191115).
1916-ben visszatért Magyarországra, és több lap zenei rovatának munkatársa lett (Független Szemle, Magyar Írás, Pesti Napló, Az Újság, Világ, Pester Lloyd stb.). 1923-tól publikált újra a Die Musik című berlini folyóiratban, ahol 191415-ben már jelentek meg tanulmányai. Ennek a munkának köszönhette, hogy megismerkedett, majd barátságot kötött Adornóval.
1924-től 1950-ig a Népszava zenekritikusa volt. A szociáldemokrata munkáskörök számára zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott. Cikkezett a munkáskarének helyzetéről, a munkások számára felállítandó zeneiskolákról, a munkásdal műfaji kérdéseiről, a munkáskoncertek színvonaláról. Az elsők között fedezte fel, pártolta és ápolta a munkásdal műfaját. Vezetőségi tagja volt a Munkás Dalosszövetségnek, majd elnöke a Munkás Kultúrszövetségnek (194548). 1945 után tagja több zenei folyóirat szerkesztő bizottságának (Éneklő Munkás, Éneklő Nép). 1949 után zenekritikusi munkásságát korlátozták, ezért megvált a Népszavától. 1951-től óradíjas tanárként működött az Állami Zenegimnázium és Konzervatórium énektanszakán. Az ötvenes évek végétől kritikái az Országos Filharmónia Műsorfüzeteiben jelentek meg; részt vett a zenei ismeretterjesztésben.
Több muzsikusról írt életrajzi regényt. Lefordította Edwin Fischer: Ludwig van Beethovens Klaviersonaten című művét (1961). Mint zeneszerző dalokat, kórusműveket, szonátákat komponált, több mint nyolcvan, nagyrészt még ma is publikálatlan zeneművet hagyott hátra. Műveivel több külföldi pályadíjat nyert. Divertimento című balettművét az Állami Operaház mutatta be (1947). Zeneszerzői stílusára Reger és Schönberg, később Bartók hatottak döntően. Mint zenekritikus és esztéta a két háború közti időszaknak Tóth Aladár mellett legjelentősebb alakja volt. Levelezése 1974-ben jelent meg: A. Schönberg, A. Berg, Th. W. Adorno Briefe an S. J. (szerk. Lampért Vera).
Fontosabb könyvei: Bachtól Bartókig. Életrajzokjellemrajzok (Bp., 1937); Szenvedélyek színpadán. Verdi Giuseppe (Bp., 1943); Felix Mendelssohn Bartholdy (Bp., 1958); Schumann. A zeneszerző élete leveleiben (válogatta, bev., Bp., 1958); Frideryk Chopin (Bp., 1960); Wolfgang Amadeus Mozart (Bp., 1961); Beethoven élete leveleiben (Radó Györggyel, válogatott jegyzetekkel, utószóval, Bp., 1960); J. S. Válogatott zenekritikái (Bp., 1973).
Zeneszerző, esztéta, zenekritikus. A budapesti Zeneakadémián Koessler Jánosnál tanult zeneszerzést (190608), majd Németországban tanul tovább a lipcsei konzervatóriumban M. Reger, Nikisch Artur és H. Sitt irányításával (190811). Kisebb operatársulatok tagja, Brémában korrepetitor, Černovicban, Jihlavában és Scheweningenben karmester volt. Emellett Berlinben Schönbergnél folytatott tanulmányokat (191115).
1916-ben visszatért Magyarországra, és több lap zenei rovatának munkatársa lett (Független Szemle, Magyar Írás, Pesti Napló, Az Újság, Világ, Pester Lloyd stb.). 1923-tól publikált újra a Die Musik című berlini folyóiratban, ahol 191415-ben már jelentek meg tanulmányai. Ennek a munkának köszönhette, hogy megismerkedett, majd barátságot kötött Adornóval.
1924-től 1950-ig a Népszava zenekritikusa volt. A szociáldemokrata munkáskörök számára zenei ismeretterjesztő előadásokat tartott. Cikkezett a munkáskarének helyzetéről, a munkások számára felállítandó zeneiskolákról, a munkásdal műfaji kérdéseiről, a munkáskoncertek színvonaláról. Az elsők között fedezte fel, pártolta és ápolta a munkásdal műfaját. Vezetőségi tagja volt a Munkás Dalosszövetségnek, majd elnöke a Munkás Kultúrszövetségnek (194548). 1945 után tagja több zenei folyóirat szerkesztő bizottságának (Éneklő Munkás, Éneklő Nép). 1949 után zenekritikusi munkásságát korlátozták, ezért megvált a Népszavától. 1951-től óradíjas tanárként működött az Állami Zenegimnázium és Konzervatórium énektanszakán. Az ötvenes évek végétől kritikái az Országos Filharmónia Műsorfüzeteiben jelentek meg; részt vett a zenei ismeretterjesztésben.
Több muzsikusról írt életrajzi regényt. Lefordította Edwin Fischer: Ludwig van Beethovens Klaviersonaten című művét (1961). Mint zeneszerző dalokat, kórusműveket, szonátákat komponált, több mint nyolcvan, nagyrészt még ma is publikálatlan zeneművet hagyott hátra. Műveivel több külföldi pályadíjat nyert. Divertimento című balettművét az Állami Operaház mutatta be (1947). Zeneszerzői stílusára Reger és Schönberg, később Bartók hatottak döntően. Mint zenekritikus és esztéta a két háború közti időszaknak Tóth Aladár mellett legjelentősebb alakja volt. Levelezése 1974-ben jelent meg: A. Schönberg, A. Berg, Th. W. Adorno Briefe an S. J. (szerk. Lampért Vera).
Fontosabb könyvei: Bachtól Bartókig. Életrajzokjellemrajzok (Bp., 1937); Szenvedélyek színpadán. Verdi Giuseppe (Bp., 1943); Felix Mendelssohn Bartholdy (Bp., 1958); Schumann. A zeneszerző élete leveleiben (válogatta, bev., Bp., 1958); Frideryk Chopin (Bp., 1960); Wolfgang Amadeus Mozart (Bp., 1961); Beethoven élete leveleiben (Radó Györggyel, válogatott jegyzetekkel, utószóval, Bp., 1960); J. S. Válogatott zenekritikái (Bp., 1973).
Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
---|---|---|---|---|
1999 |
Solos - XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára
(20th C. Hungarian Works for Flute) |
Hungaroton | HCD 31785 | |
2001 |
Kamarazene
(Chamber Music) |
Hungaroton | HCD 31991 |
Cím | Típus | Dátum |
---|---|---|
"Ritka búza, ritka árpa" - Capriccio, Op. 60/b | Kamarazene | 1953 |
"Táncra" I. zongoradarabok, Op. 56 | Szólóhangszerre | 1950 |
"Táncra" II., zongoradarabok, Op. 65 | Szólóhangszerre | 1954 |
11 dal, Op. 15 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1922 |
A levél, Op. 69 | Kamarazene | 1956 |
Ady-dalok, Op. 40 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1938 |
Al tiri, Op. 45 | Kórusmű kísérettel | 1942 |
Aus der Regerstunde, Op. 2/a | Szólóhangszerre | 1917 |
Burla, Op. 74/c | Kamarazene | 1965 |
Bányászdal, Op. 52/b | Férfikarra | 1951 |
Concerto, Op. 61 | Vonószenekarra | 1954 |
Csillag alá, Op. 51/c | Kórusmű kísérettel | 1946 |
Csák Máté földjén, Op. 52/a | Férfikarra | 1948 |
Dalok, Op. 32/b | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1932 |
Divertimento, Op. 12 | Balett / Choreographic work | 1921 |
Duószonáta, Op. 25 | Kamarazene | 1927 |
Duószonáta, Op. 28 | Kamarazene | 1934 |
Első szonatina, C-dúr (a 2 Szonatina zongorára, Op. 4-ből) | Szólóhangszerre | 1919 |
Erdélyi-dalok, Op. 35 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1935 |
Fafúvós trió, Op. 20/b | Kamarazene | 1926 |
Fantasia, Op. 74/a | Kamarazene | 0 |
Fegyvertánc | Szólóhangszerre | 0 |
Folyondár | Férfikarra | 0 |
Fuvolaszonáta, Op. 27 | Szólóhangszerre | 1931 |
Fuvolatrió, Op. 19 | Kamarazene | 1923 |
Gitártrió, Op. 33 | Kamarazene | 1932 |
Gyermekhimnusz, Op. 49 | Gyermekkarra | 1947 |
Gyümölcsös út, Op. 51/a | Kórusmű a cappella | 1946 |
Hat dal, Op. 62 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1954 |
Hegedűszonáta, Op. 37 | Szólóhangszerre | 1940 |
Hárfaszonáta, Op. 34 | Szólóhangszerre | 1935 |
Három Benjamin-dal, Op. 66 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1955 |
Három Illyés Gyula-dal, Op. 73 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1958 |
Három Kassák-dal, Op. 50 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1947 |
Három zongoradarab, Op. 2 | Szólóhangszerre | 1920 |
Héber népdalok, Op. 41/b | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1943 |
Hét dal, Op. 63 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1954 |
Hét férfikar, Op. 16 | Férfikarra | 1927 |
Hét miniatűr | Zenekari mű | 1947 |
I. Hegedűszonáta (a-moll), Op. 10 | Kamarazene | 1920 |
I. orgonaszonáta, Op. 68 | Szólóhangszerre | 1955 |
I. szvit, Op. 57 | Kamarazene | 1952 |
I. szólószonáta, Op. 18 | Szólóhangszerre | 1922 |
I. vonósnégyes, Op. 2/b | Kamarazene | 1911 |
I. vonóstrió, Op. 21 | Kamarazene | 1925 |
I. zongoraszonáta, Op. 8 | Szólóhangszerre | 1914 |
II. Fafúvós trió, Op. 70 | Kamarazene | 1956 |
II. Hegedűszonáta (d-moll), Op. 14 | Kamarazene | 1920 |
II. orgonaszonáta, Op. 72 | Szólóhangszerre | 1957 |
II. szvit, Op. 60/a | Kamarazene | 1953 |
II. szólószonáta, Op. 37 | Szólóhangszerre | 1940 |
II. vonósnégyes, Op. 55 | Kamarazene | 1951 |
II. vonóstrió (Szerenád), Op. 24 | Kamarazene | 1927 |
III. Hegedűszonáta, Op. 22 | Kamarazene | 1923 |
III. szólószonáta, Op. 44 | Szólóhangszerre | 1939 |
III. zongoraszonáta, Op. 26 | Szólóhangszerre | 1931 |
IV. szólószonáta, Op. 46 | Szólóhangszerre | 1941 |
IV. zongoraszonáta, Op. 30 | Szólóhangszerre | 1933 |
Intermezzo, Op. 74/b | Kamarazene | 0 |
Introduction, Passacaglia, Fuge, Op. 1 | Szólóhangszerre | 1920 |
Ki várni tud | Férfikarra | 0 |
Kilenc dal, Op. 6 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1922 |
Kilenc dal, Op. 71 (Des Knaben Wunderhorn) | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1957 |
Kovácsok dala, Op. 47 | Férfikarra | 1945 |
Két dal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
Két dal Raith Tivadar verseire | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
Két darab hegedűre és zongorára, Op. 60/c-d | Kamarazene | 1953 |
Két jelmondat, Op. 48 | Férfikarra | 1947 |
Ma szebben szárnyal a szó, Op. 51/b | Kórusmű a cappella | 1946 |
Mailuft, Op. 32/a | Nőikarra | 1932 |
Munkásasszony estje, Op. 54/a | Nőikarra | 1948 |
Második szonatina, f-moll (a 2 szonatina zongorára, Op. 4-ből) | Szólóhangszerre | 1919 |
Neun Lieder mit Klavierbegleitung, Op. 2 / Kilenc dal zongorakísérettel, Op. 2 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1916 |
Neun Lieder, Op. 6 / Kilenc dal, Op. 6 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1920 |
Nyitány egy békeünnepélyhez, Op. 58 | Szimfonikus zenekarra | 1951 |
Négy Uhland-kórus, Op. 9 | Vegyeskarra | 1925 |
Négy vegyeskar, Op. 67 | Vegyeskarra | 1955 |
Oboatrió, Op. 20/a | Kamarazene | 1926 |
Orgona-quartett, Op. 7 | Kamarazene | 1921 |
Ornament | Szólóhangszerre | 0 |
Partita, Op. 29 | Kamarazene | 1932 |
Prelúdium és fúga, Op. 13 | Szimfonikus zenekarra | 1929 |
Recueil, Op. 38 | Szólóhangszerre | 1948 |
Schicksal | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 0 |
Szonáta (d-moll), Op. 17 | Kamarazene | 1921 |
Szonáta nagybőgőre, Op. 36 | Szólóhangszerre | 1935 |
Szonáta orgonapedálra, Op. 42 | Szólóhangszerre | 1938 |
Szonáta, Op. 43 | Szólóhangszerre | 1941 |
Szólószonáta, Op. 31 | Szólóhangszerre | 1933 |
Szólószonáta, Op. 39 | Szólóhangszerre | 1940 |
Sírvers, Op. 53 | Férfikarra | 1848 |
Tizenhét bagatell, Op. 5 | Szólóhangszerre | 1919 |
Trombita-quartett, Op. 41/a | Kamarazene | 1925 |
Táncszonáta (II. zongoraszonáta), Op. 23 | Szólóhangszerre | 1927 |
Tó közepén, Op. 54/b | Nőikarra | 1948 |
Ugrós tánc | Kamarazene | 0 |
V. zongoraszonáta, Op. 64 | Szólóhangszerre | 1954 |
Versenymű, Op. 12 | Kamarazenekarra | 1931 |
Ébred már a világ, Op. 54/c | Nőikarra | 1948 |
Öt dal, Op. 11 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1927 |
Öt dal, Op. 59 | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1952 |