Losonczy Andor
Zeneszerző
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1932
Losonczy Andor (1932. június 2., Budapest - 2018. január 8., Salzburg)
Losonczy Andor 1932. június 2-án született Budapesten. Édesapja Losonczy Dezső zeneszerző és karmester volt. 1948-tól a Pécsi Konzervatóriumban tanult, ahol Takács Jenő (zongora) és Sugár Rezső (zeneszerzés) tanítványa volt. 1950-ben Sándor Renée zongoraművésztől vett órákat a Budapesti Konzervatóriumban. 1952-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol többek között Kadosa Páltól és Szervánszky Endrétől tanulhatott. Ebben az időszakban Bartók Béla és Kodály Zoltán voltak egyre nagyobb hatással művészetére. 1955-ben diplomázott, majd ezt követően a Filharmónia zongoristája lett Budapesten. Ebben az időszakban több díjat is átvehetett, valamint 1958-ban részt vett az ARD Nemzetközi Zenei Versenyen is Münchenben. 1960-ban megosztott második díjat nyert zongora kategóriában a darmstadti Kranichstein Music Prize versenyén. Gabos Gábor után ő volt a második magyar, aki átvehette ezt a díjat.
Több, mint 100 kortárs zenei mű bemutatója fűződik nevéhez, többek között Kurtág György Nyolc zongoradarab Op. 3 (1960, Darmstadt) és Takács Jenő Klänge und Farben Op. 95 című darabjáé is (1974). Olyan szerzők műveit játszotta, mint például Klaus Ager, Sylvano Bussotti, Henryk Górecki, Heinz Holliger, Josef Maria Horvath, Kurtág György, Ligeti György, Boguslaw Schaeffer, Karlheinz Stockhausen és Takács Jenő.
Az 1980-as évektől kezdve rendszeresen fellépett a salzburgi Mozarteum Foundation kamarazenei termében. Számos fesztiválon játszott, illetve több hangfelvétel is készült vele. Arnold Schönberg összes zongoraművét eljátszotta például az ORF német műsorszolgáltató megbízásából.
1960-ban későbbi feleségével, Kupor Klárával (aki szintén Takács Jenő növendéke volt) Ausztriába emigráltak egy osztrák zenei versenyt követően, ahol zenei pályája mellett egyetemi tanárként is tevékenykedett. 1986-tól egészen 1998-as nyugdíjazásáig a salzburgi University of Music and Performing Arts "Mozarteum" zongoraprofesszora volt. Élő elektronikus és experimentális zenei órákat adott, valamint a romantikus zenéről tartott előadásokat. Több magyar művet is lefordított németre. Növendékei közé tartozott többek között Michael Neunteufel, Werner Raditschnig, Biliana Tzinlikova és Wolfgang Niessner is.
1959 és 1966 között öt alkalommal vett részt a New Music Institute Darmstadti Nyári Kurzusán, ahol többek között Eduard Steuermann és Ligeti György mesterkurzusait hallgatta. 1961-ben Karlheinz Stockhausen "Electronic Music - Composition and Realization" elnevezésű szemináriumának volt résztvevője. Mindezek a kurzusok ugyanúgy nagy hatással voltak későbbi munkásságára, mint a Második Bécsi Iskola zeneszerzői: Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg. Később a salzburgi Studi for Electronic Music asszisztense lett Irmfired Radauer vezetésével. Az 1962/63-as szemesztertől kezdve a Mozarteum electroakusztikus részlegének, 1972-től kezdve pedig az Institute for Basic Musical Research elektronikus zenei részlegének lett tagja. A Cooperative for Music megalapítója 1976-ban Josef Maria Horváth, Irmfried Radauer és Gerhard Wimberger közreműködésével. Hasonló kutatásokat végzett 1978-ban és 1986-ban a Liberal Arts College of Colgate University-n (Hamilton, New York), 1978-ban Stockholmban, valamint 1980-ban az Institut de Recherche et Coordination Acousitque/Musique (IRCAM) megbízásából Párizsban.
1961-ben osztrák állampolgár lett. Az ezt megelőző időszakból származó művei, valamint elektronikus és számítógépes zenéi néhány kivételtől eltekintve elvesztek. A későbbi időszakokból már több szerzeménye maradt fenn. Több, mint 70 darabja közül kiemelkednek kamaradarabjai, de mindezek mellett más műfajokban is alkotott, színpadi és zenekari művei mellett ugyanúgy megtalálhatóak szólódarabok, mint kórusművek.
Több műve is elhangzott fesztiválokon, koncertsorozatokon (pl: Darmstadt-i Nyári Kurzusok (1966), Styrian Autumn (1974, 1977, 1983), Intrnational Gaudeamus Music Week (1981), Prague Spring (1996), Festival L'art pour l'Aar (2008), 2008, 2013 - Musica Aperta koncertsorozat) többek között például az Aspects New Music Ensemble, az Austrian Ensemble for New Music és az Ensemble Sortisatio előadásában. Darabjai az Universal Edition (Vienna) kiadásában jelentek meg, valamint több kottája is az IGNM section Austria archívumában került megőrzésre.
2018. január 8-án otthonában, Salzburgban hunyt el hosszan tartó betegséget követően.
Díjak:
1955: 2. helyezés - Warsaw International Piano Competition
1956: Liszt Ferenc-díj
1960: 2. megosztott helyezés - Kranichsteiner Music Prize, Darmstadt
1974: zeneszerzői díj - ORF Musikprotokoll, Styrian Autumn
1979: miniszteri kitüntetés
1979: osztrák állami, zeneszerzői ösztöndíj
1986: Le Muse nemzetközi díj
1998: Salzburg városának arany becsületérdemrendje
2004: Salzburg városának kitüntetése (Große Kunstpreis des Landes Salzburg)
lásd még: Losonczy Andor - zongorista
Losonczy Andor 1932. június 2-án született Budapesten. Édesapja Losonczy Dezső zeneszerző és karmester volt. 1948-tól a Pécsi Konzervatóriumban tanult, ahol Takács Jenő (zongora) és Sugár Rezső (zeneszerzés) tanítványa volt. 1950-ben Sándor Renée zongoraművésztől vett órákat a Budapesti Konzervatóriumban. 1952-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol többek között Kadosa Páltól és Szervánszky Endrétől tanulhatott. Ebben az időszakban Bartók Béla és Kodály Zoltán voltak egyre nagyobb hatással művészetére. 1955-ben diplomázott, majd ezt követően a Filharmónia zongoristája lett Budapesten. Ebben az időszakban több díjat is átvehetett, valamint 1958-ban részt vett az ARD Nemzetközi Zenei Versenyen is Münchenben. 1960-ban megosztott második díjat nyert zongora kategóriában a darmstadti Kranichstein Music Prize versenyén. Gabos Gábor után ő volt a második magyar, aki átvehette ezt a díjat.
Több, mint 100 kortárs zenei mű bemutatója fűződik nevéhez, többek között Kurtág György Nyolc zongoradarab Op. 3 (1960, Darmstadt) és Takács Jenő Klänge und Farben Op. 95 című darabjáé is (1974). Olyan szerzők műveit játszotta, mint például Klaus Ager, Sylvano Bussotti, Henryk Górecki, Heinz Holliger, Josef Maria Horvath, Kurtág György, Ligeti György, Boguslaw Schaeffer, Karlheinz Stockhausen és Takács Jenő.
Az 1980-as évektől kezdve rendszeresen fellépett a salzburgi Mozarteum Foundation kamarazenei termében. Számos fesztiválon játszott, illetve több hangfelvétel is készült vele. Arnold Schönberg összes zongoraművét eljátszotta például az ORF német műsorszolgáltató megbízásából.
1960-ban későbbi feleségével, Kupor Klárával (aki szintén Takács Jenő növendéke volt) Ausztriába emigráltak egy osztrák zenei versenyt követően, ahol zenei pályája mellett egyetemi tanárként is tevékenykedett. 1986-tól egészen 1998-as nyugdíjazásáig a salzburgi University of Music and Performing Arts "Mozarteum" zongoraprofesszora volt. Élő elektronikus és experimentális zenei órákat adott, valamint a romantikus zenéről tartott előadásokat. Több magyar művet is lefordított németre. Növendékei közé tartozott többek között Michael Neunteufel, Werner Raditschnig, Biliana Tzinlikova és Wolfgang Niessner is.
1959 és 1966 között öt alkalommal vett részt a New Music Institute Darmstadti Nyári Kurzusán, ahol többek között Eduard Steuermann és Ligeti György mesterkurzusait hallgatta. 1961-ben Karlheinz Stockhausen "Electronic Music - Composition and Realization" elnevezésű szemináriumának volt résztvevője. Mindezek a kurzusok ugyanúgy nagy hatással voltak későbbi munkásságára, mint a Második Bécsi Iskola zeneszerzői: Arnold Schönberg, Anton Webern és Alban Berg. Később a salzburgi Studi for Electronic Music asszisztense lett Irmfired Radauer vezetésével. Az 1962/63-as szemesztertől kezdve a Mozarteum electroakusztikus részlegének, 1972-től kezdve pedig az Institute for Basic Musical Research elektronikus zenei részlegének lett tagja. A Cooperative for Music megalapítója 1976-ban Josef Maria Horváth, Irmfried Radauer és Gerhard Wimberger közreműködésével. Hasonló kutatásokat végzett 1978-ban és 1986-ban a Liberal Arts College of Colgate University-n (Hamilton, New York), 1978-ban Stockholmban, valamint 1980-ban az Institut de Recherche et Coordination Acousitque/Musique (IRCAM) megbízásából Párizsban.
1961-ben osztrák állampolgár lett. Az ezt megelőző időszakból származó művei, valamint elektronikus és számítógépes zenéi néhány kivételtől eltekintve elvesztek. A későbbi időszakokból már több szerzeménye maradt fenn. Több, mint 70 darabja közül kiemelkednek kamaradarabjai, de mindezek mellett más műfajokban is alkotott, színpadi és zenekari művei mellett ugyanúgy megtalálhatóak szólódarabok, mint kórusművek.
Több műve is elhangzott fesztiválokon, koncertsorozatokon (pl: Darmstadt-i Nyári Kurzusok (1966), Styrian Autumn (1974, 1977, 1983), Intrnational Gaudeamus Music Week (1981), Prague Spring (1996), Festival L'art pour l'Aar (2008), 2008, 2013 - Musica Aperta koncertsorozat) többek között például az Aspects New Music Ensemble, az Austrian Ensemble for New Music és az Ensemble Sortisatio előadásában. Darabjai az Universal Edition (Vienna) kiadásában jelentek meg, valamint több kottája is az IGNM section Austria archívumában került megőrzésre.
2018. január 8-án otthonában, Salzburgban hunyt el hosszan tartó betegséget követően.
Díjak:
1955: 2. helyezés - Warsaw International Piano Competition
1956: Liszt Ferenc-díj
1960: 2. megosztott helyezés - Kranichsteiner Music Prize, Darmstadt
1974: zeneszerzői díj - ORF Musikprotokoll, Styrian Autumn
1979: miniszteri kitüntetés
1979: osztrák állami, zeneszerzői ösztöndíj
1986: Le Muse nemzetközi díj
1998: Salzburg városának arany becsületérdemrendje
2004: Salzburg városának kitüntetése (Große Kunstpreis des Landes Salzburg)
lásd még: Losonczy Andor - zongorista
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1994 | Andor Losonczy & Oswald Sallaberger: Losonczy | LondonHALL | docu 15 |
Saját |
| 2005 | Unerhört - Neue Musik aus Salzburg | Internationale Gesellschaft für Neue Musik (IGNM) | ORF-CD 415 | |
| 2011 | Gunnar Berg Ensemble Salzburg: Growth Structures - Works from Greg Caffrey, Klaus Ager, Benjamin Lang, Agustín Castilla-Àvila and Andor Losconzy | Edition 7 | ||
| 2018 |
Végh Sándor zenei anyanyelve
(Végh in his Mother Tongue) |
BMC Records | BMC CD 263 | 2 CD |
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| "Grenzen des Verstandes" | Kamarazene | 2007 |
| Balkun | Szólóhangszerre | 1985 |
| Beschwörung / Ráolvasás | Kamarazene | 1984 |
| Black Box | Kórusra és kamarazenekarra | 1969 |
| Cantata | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 1958 |
| Cantata per orchestra | Szimfonikus zenekarra | 1963 |
| Changes | Kamarazene | 1977 |
| Clusters | Szólóhangszerre | 1969 |
| Concerto | Concerto | 2008 |
| Crincrin | Szólóhangszerre | 1978 |
| Danse | Balett / Choreographic work | 1969 |
| Descort | Szimfonikus zenekarra | 1971 |
| Die Klavierschule / A zongoraiskola | Szólóhangszerre | 1984 |
| Duo für Fidel & Klavir | Kamarazene | 1970 |
| Duo für Klarinette und Klavier / Duó klarinétra és zongorára | Kamarazene | 1971 |
| Duos für verschiedene Instrumente / Duók különböző hangszerekre | Kamarazene | 1962 |
| Ensemblemusik | Szimfonikus zenekarra | 1959 |
| Essays / Esszék | Szólóhangszerre | 1999 |
| Etüde / Etüdök | Kamarazene | 1996 |
| Events | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1970 |
| Fanal | Szimfonikus zenekarra | 1989 |
| Für Doppelorchester / Kettőzött zenekarra | Szimfonikus zenekarra | 1966 |
| Für Violine Solo | Szólóhangszerre | 1994 |
| Growth Structures | Kamarazene | 1978 |
| Hodie completi sunt | Zenekari mű | 1966 |
| Hydra | Kamarazene | 1985 |
| Igric | Szólóhangszerre | 1989 |
| Kammerensemblemusik | Ensemble | 1961 |
| Kammermusik | Kamarazenekarra | 1959 |
| Klänge aus ... | Kamarazene | 1997 |
| Konzertmaterial | Kamarazenekarra | 1966 |
| Két kép zenekarra | Szimfonikus zenekarra | 1950 |
| Lauffeuer / Futótűz | Szólóhangszerre | 1990 |
| Magia | Kamarazene | 1983 |
| Manhattan | Vokális zene | 1982 |
| Nightmare | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1980 |
| Panorama | Kamarazene | 1972 |
| Party | Szimfonikus zenekarra | 1968 |
| Passacaglia | Kamarazene | 1955 |
| Passacaglia vonószenekarra | Vonószenekarra | 1955 |
| Phonophobie / Fonofóbia | Kamarazene | 1975 |
| Piranhas | Szólóhangszerre | 1981 |
| Programme / Programok | Kamarazenekarra | 1967 |
| Quartett | Kamarazene | 1992 |
| Quodlibet | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1968 |
| Recitativo | Szimfonikus zenekarra | 1964 |
| Satzfragmente / Tétel-töredékek | Kamarazenekarra | 1966 |
| Schattenspiel / Árnyjáték | Kamarazene | 2003 |
| Seminar | Kamarazene | 1969 |
| Sketch Book | Kamarazene | 1970 |
| Szajkó | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1983 |
| Sätze / Tételek | Kamarazenekarra | 1966 |
| Síp | Szólóhangszerre | 1988 |
| Terremoto | Szólóhangszerre | 1989 |
| Texte/Neue Texte/Neueste Texte | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1977 |
| Très très très très | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 1999 |
| Trió | Kamarazene | 1993 |
| Tromba Principale | Concerto | 1999 |
| Tuba mirum für Tuba | Szólóhangszerre | 1991 |
| Untitled | Zenekari mű | 1970 |
| Variationen für Violine solo | Szólóhangszerre | 1995 |
| Vier Etüden / Négy etűd | Szólóhangszerre | 1968 |
| Vier Klavierstücke / Négy zongoradarab | Szólóhangszerre | 1959 |
| White Box | Kórusra és kamarazenekarra | 1981 |
| Wo sind die Knochen | Színházi zene | 2002 |
| for strings | Kamarazene | 1970 |
| scordatura | Szólóhangszerre | 1970 |
| scrap music | Kamarazene | 1970 |
| écriture automatique | Szólóhangszerre | 1973 |