Eötvös Péter
Zeneszerző
Születési hely
Székelyudvarhely [Odorheiu Secuiesc, Románia]
Születési dátum
1944
Weboldal
1944. január 2. Székelyudvarhely [ma Odorheiu Secuiesc, Románia] - 2024. március 24. Budapest
Zeneszerző, zenepedagógus, karmester, a 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója.
Zeneszerzői és karmesteri diplomáit a budapesti Zeneakadémián és a kölni Zeneművészeti Főiskolán szerezte, pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként, majd Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR elektronikus studiójának munkatársa. 1978-ban Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain-t vezényelte a párizsi IRCAM megnyitóján; 1991-ig az együttes művészeti igazgatója volt. 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere.
1994 és 2004 között a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, 1998-tól 2001-ig a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2009-től 2012-ig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere.
Vezényelte Európa legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini-, a Müncheni-, a Londoni-, a Los Angeles-i és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekarát, rendszeresen fellépett a legnagyobb rádiózenekarok dirigenseként.
Vendégkarmesterként meghívást kapott a legnevesebb operaházaktól (Milanói Scala, Royal Opera House Covent Garden, La Monnaie, Brüsszel, Festival Opera Glyndebourne, Theatre du Chatelet Paris), ahol olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Luca Ronconi, Robert Altman, Klaus-Michael Grüber, Robert Wilson, Nikolaus Lehnhof és Ushio Amagatsu. Gyakori vendége volt Európa legnagyobb fesztiváljainak, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is.
1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal, továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek pályakezdését. 1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd 2002 és 2007 között ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Világszerte tartott mesterkurzusokat (Edekoben, Luzern, Basel, Luxemburg, Madrid), visszatérő professzora volt a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.
Ismert és elismert zeneszerző, Európa legkiválóbb zenekarai és operaházai rendeltek tőle új műveket, többek között a Berlini- , a Bécsi- , a Los Angelesi Filharmonikusok részére komponált új zenekari darabokat. A Glyndebourne Festival Opera és a Müncheni Opera bemutatói után a Frankfurti és a Kölni Opera részére írt új operákat. Zenekari műveit (Atlantis, zeroPoints, Shadows, Jet Streams, Levitation, CAP-KO, SEVEN, Cello Concerto Grosso) és operáit (Három nővér, Le Balcon, Angels in America, Love and Other Demons, Die Tragödie des Teufels) világszerte játsszák.
Művei több nemzetközi díjat nyertek. Három nővér című, Lyonban bemutatott operájáért Eötvös Péter elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix Claude-Rostand Díjat, 1999-ben a Victoires de la Musique Classique et du Jazz díjat, a mű felvételét tartalmazó lemez pedig 1999-ben a Charles Cros Akadémia nagydíját, 2000-ben a Diapason d'or de l'année díjat, az ECHO Preis 2000 díjat és a Prix Caecilia díjat. A Le Balcon című operájából készített film 2003-ban elnyerte a Golden Prague Nagydíjat. Seven című hegedűversenyét 2008-ban a Fondation Prince Pierre de Monaco "Prix de Composition Musicale" díjjal jutalmazta.
Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l'ordre des l'arts et des lettres állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten. Szintén 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki, Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját. 2003-ban a francia kulturális és oktatási miniszter a Commandeur l'Ordre des l'Arts et des Lettres címet adományozta Eötvös Péternek. A Pro Europa európai zeneszerzői díjat 2004-ben nyerte el, és szintén ebben az évben tüntette ki a Midem a Cannes Classical Award for Living Composer díjjal. 2006-ban a magyarság nagyjainak adományozható Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták, valamint megkapta a nemzetközi zenei szaksajtó nagydíját (Grand Prix de la PMI - Prix Antoine Livio 2006). A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. 2011-ben az Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi Kortárszenei Fesztiválon Arany Oroszlán életműdíjat kapott, 2015-ben a Szent István-rend kitüntetést vehette át, 2016-ban Párizsban a "Le Grand Prix de la Fondation Simone et Cino del Duca - Composition musicale" díjat nyerte el, melyet az Académie des Beaux-Arts adományozott számára. 2017-ben Artisjus-díjjal tüntették ki Oratorium Balbulum című művével kapcsolatban "Az Év Komolyzenei Műve" kategóriában. 2018-ban Goethe-éremmel, 2024 márciusában életműve elismeréseként Kossuth-nagydíjjal tüntették ki. Valuska című, Krasznahorkai László regénye nyomán készült műve pedig 2024 májusában posztumusz Artisjus díjban részesült.
Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BIS AG, a BMC, col legno, a Deutsche Grammophon, az ECM, az EMI, az Erato, a Gramophon AB, a Hungaroton és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.
Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja volt.
2024. március 24-én hosszan tartó betegség után nyolcvanéves korában hunyt el.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
lásd még: Eötvös Péter - karmester
Zeneszerző, zenepedagógus, karmester, a 20. század zenéjének egyik legismertebb tolmácsolója.
Zeneszerzői és karmesteri diplomáit a budapesti Zeneakadémián és a kölni Zeneművészeti Főiskolán szerezte, pályáját a Vígszínház zenei vezetőjeként, majd Stockhausen és Boulez munkatársaként kezdte. 1968-tól 1976-ig a kölni Stockhausen Ensemble tagja, 1971 és 1979 között a kölni WDR elektronikus studiójának munkatársa. 1978-ban Pierre Boulez felkérésére az Ensemble InterContemporain-t vezényelte a párizsi IRCAM megnyitóján; 1991-ig az együttes művészeti igazgatója volt. 1985-től 1988-ig a londoni BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 1992 és 1995 között a Budapesti Fesztiválzenekar első vendégkarmestere.
1994 és 2004 között a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, 1998-tól 2001-ig a Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2003 és 2005 között a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere, 2003-tól 2007-ig a Göteborgi Szimfonikus Zenekar első vendégkarmestere, 2009-től 2012-ig a bécsi Rádió Filharmonikus Zenekarának első vendégkarmestere.
Vezényelte Európa legnagyobb zenekarait, többek között a Berlini-, a Müncheni-, a Londoni-, a Los Angeles-i és a Bécsi Filharmonikus Zenekart, a Royal Concertgebouw Zenekarát, rendszeresen fellépett a legnagyobb rádiózenekarok dirigenseként.
Vendégkarmesterként meghívást kapott a legnevesebb operaházaktól (Milanói Scala, Royal Opera House Covent Garden, La Monnaie, Brüsszel, Festival Opera Glyndebourne, Theatre du Chatelet Paris), ahol olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt, mint Luca Ronconi, Robert Altman, Klaus-Michael Grüber, Robert Wilson, Nikolaus Lehnhof és Ushio Amagatsu. Gyakori vendége volt Európa legnagyobb fesztiváljainak, így a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is.
1991-ben Magyarországon megalapította a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványát, 2004-ben pedig az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, amelyek ösztöndíjjal, továbbképző kurzusokkal támogatják fiatal zeneszerzők és karmesterek pályakezdését. 1992 és 1998 között a karlsruhei, 1998-tól 2001-ig a kölni, majd 2002 és 2007 között ismét a karlsruhei Zeneművészeti Főiskola professzora volt. Világszerte tartott mesterkurzusokat (Edekoben, Luzern, Basel, Luxemburg, Madrid), visszatérő professzora volt a szombathelyi Bartók Szemináriumnak is.
Ismert és elismert zeneszerző, Európa legkiválóbb zenekarai és operaházai rendeltek tőle új műveket, többek között a Berlini- , a Bécsi- , a Los Angelesi Filharmonikusok részére komponált új zenekari darabokat. A Glyndebourne Festival Opera és a Müncheni Opera bemutatói után a Frankfurti és a Kölni Opera részére írt új operákat. Zenekari műveit (Atlantis, zeroPoints, Shadows, Jet Streams, Levitation, CAP-KO, SEVEN, Cello Concerto Grosso) és operáit (Három nővér, Le Balcon, Angels in America, Love and Other Demons, Die Tragödie des Teufels) világszerte játsszák.
Művei több nemzetközi díjat nyertek. Három nővér című, Lyonban bemutatott operájáért Eötvös Péter elnyerte a francia kritikusok 1997/98-as nagydíját, a Prix Claude-Rostand Díjat, 1999-ben a Victoires de la Musique Classique et du Jazz díjat, a mű felvételét tartalmazó lemez pedig 1999-ben a Charles Cros Akadémia nagydíját, 2000-ben a Diapason d'or de l'année díjat, az ECHO Preis 2000 díjat és a Prix Caecilia díjat. A Le Balcon című operájából készített film 2003-ban elnyerte a Golden Prague Nagydíjat. Seven című hegedűversenyét 2008-ban a Fondation Prince Pierre de Monaco "Prix de Composition Musicale" díjjal jutalmazta.
Munkája elismeréseként 1988-ban a francia kulturális minisztertől az Officier de l'ordre des l'arts et des lettres állami kitüntetést kapta. 1997-ben Budapesten a Bartók-Pásztory-díjjal tüntették ki. 2000-ben megkapta a Christoph und Stephan Kaske Stiftung jubileumi díját. 2001 májusában a művészi tevékenység elismerésére újonnan megalapított Gundel-díjat vehette át Budapesten. Szintén 2001-ben neki ítélték a Gramofon Magazin által alapított Magyar Klasszikus Díjat. 2002-ben Magyarországon Kossuth-díjjal tüntették ki, Nagy-Britanniában pedig megkapta a Royal Philharmonic Society zenei díját. 2003-ban a francia kulturális és oktatási miniszter a Commandeur l'Ordre des l'Arts et des Lettres címet adományozta Eötvös Péternek. A Pro Europa európai zeneszerzői díjat 2004-ben nyerte el, és szintén ebben az évben tüntette ki a Midem a Cannes Classical Award for Living Composer díjjal. 2006-ban a magyarság nagyjainak adományozható Bartók Béla-emlékdíjjal jutalmazták, valamint megkapta a nemzetközi zenei szaksajtó nagydíját (Grand Prix de la PMI - Prix Antoine Livio 2006). A Frankfurter Musikpreis díjat 2007-ben, a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést 2008-ban vehette át. 2011-ben az Velencei Biennálé keretében megrendezett 55. Nemzetközi Kortárszenei Fesztiválon Arany Oroszlán életműdíjat kapott, 2015-ben a Szent István-rend kitüntetést vehette át, 2016-ban Párizsban a "Le Grand Prix de la Fondation Simone et Cino del Duca - Composition musicale" díjat nyerte el, melyet az Académie des Beaux-Arts adományozott számára. 2017-ben Artisjus-díjjal tüntették ki Oratorium Balbulum című művével kapcsolatban "Az Év Komolyzenei Műve" kategóriában. 2018-ban Goethe-éremmel, 2024 márciusában életműve elismeréseként Kossuth-nagydíjjal tüntették ki. Valuska című, Krasznahorkai László regénye nyomán készült műve pedig 2024 májusában posztumusz Artisjus díjban részesült.
Művei az Editio Musica Budapest, a Salabert Paris, a Ricordi München és a Schott Music Mainz kiadóknál jelennek meg, lemezen pedig a BIS AG, a BMC, col legno, a Deutsche Grammophon, az ECM, az EMI, az Erato, a Gramophon AB, a Hungaroton és a Kairos Wien kiadásában kerülnek forgalmazásra.
Eötvös Péter a berlini Művészeti Akadémia, a budapesti Széchenyi Művészeti Akadémia, a drezdai Művészeti Akadémia, valamint a svéd Királyi Akadémia tagja volt.
2024. március 24-én hosszan tartó betegség után nyolcvanéves korában hunyt el.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
lásd még: Eötvös Péter - karmester
| Cím | Típus | Dátum |
|---|---|---|
| "Now, Miss!" | Kamarazene | 2016 |
| "Now, Miss!" (Klangspiel) | Élő zene és zene magnószalagra | 1972 |
| 600 Impulse | Ensemble | 2000 |
| A magyar romokon | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 1959 |
| A megérkezés | Filmzene | 1962 |
| A nyári felhő | Gyermekkarra | 2017 |
| A nő | Filmzene | 1965 |
| Adagio | Szólóhangszerre | 1959 |
| Adventures of the Dominant Seventh Chord | Szólóhangszerre | 2019 |
| Alhambra | Concerto | 2018 |
| Alle Vittime Senza Nome | Szimfonikus zenekarra | 2016 |
| Amerigo Tot | Filmzene | 1969 |
| Amerikai Elektra | Színházi zene | 1963 |
| Angels in America | Opera | 2004 |
| Aranykor | Filmzene | 1963 |
| Aréna | Filmzene | 1970 |
| Athéni Timon | Színházi zene | 1969 |
| Atlantis | Szólóhang(ok)ra, szólóhangszer(ek)re és z.karra | 1995 |
| Aurora | Concerto | 2019 |
| Az Alvilág professzora | Filmzene | 1969 |
| Az ember tragédiája | Színházi zene | 1964 |
| Az ezüst kupa | Színházi zene | 1961 |
| Az álmok hídján mentem át | Színpadi mű | 1999 |
| Becket | Színházi zene | 1965 |
| Brass - The Metal Space | Ensemble | 1990 |
| Bánk bán | Színházi zene | 1968 |
| CAP-KO (dedicated to Béla Bartók) | Concerto | 2005 |
| Cadenza | Szólóhangszerre | 2008 |
| Cadenza | Szólóhangszerre | 2022 |
| Cello Concerto Grosso | Concerto | 2011 |
| Chinese Opera | Szimfonikus zenekarra | 1986 |
| Cziffra Psodia | Concerto | 2020 |
| Dances of the Brush-footed Butterfly | Szólóhangszerre | 2012 |
| Der Blick | Multimédia | 1997 |
| Der Goldene Drache / Az aranysárkány | Színpadi mű | 2014 |
| Derwischtanz | Szólóhangszerre | 1993 |
| Dialog mit Mozart | Szimfonikus zenekarra | 2016 |
| Die Tragödie des Teufels | Opera | 2009 |
| Die lange Reise | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 2014 |
| DoReMi | Concerto | 2012 |
| Dodici | Kamarazene | 2013 |
| Dodici per sei | Kamarazenekarra | 2015 |
| Drei Aphorismen von Heinrich Heine | Kamarazene | 2019 |
| Drei Madrigalkomödien | Énekegyüttesre | 1990 |
| Duna hangja | Kórusra és zenekarra | 2017 |
| Echo | Kamarazene | 2022 |
| Egy őrült éjszaka | Filmzene | 1969 |
| Egyedül | Gyermekkarra | 1956 |
| Electrochronicle | Zene magnószalagra | 1974 |
| Ellopott bejárat | Színházi zene | 1965 |
| Encore | Kamarazene | 2005 |
| Endless Eight I. | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1981 |
| Endless Eight II. - Apeiron musikon | Kórusra és szólóhangszer(ek)re | 1989 |
| Erdenklavier-Himmelklavier Nr. 1. | Szólóhangszerre | 2003 |
| Erdenklavier-Himmelklavier Nr. 2 | Szólóhangszerre | 2006 |
| Fermata | Ensemble | 2021 |
| Focus | Concerto | 2021 |
| Foltos és Fülenagy | Színházi zene | 1966 |
| Fünf frühe Klavierstücke | Szólóhangszerre | 1961 |
| Goretsch! Goretsch! | Szólóhang(ok)ra kíséret nélkül | 2017 |
| Halleluja - Oratorium Balbulum | Kórusra és zenekarra | 2015 |
| Harakiri | Színpadi mű | 1973 |
| Harp Concerto / Hárfaverseny | Concerto | 2023 |
| Hat szerep keres egy szerzőt | Színházi zene | 1964 |
| Herbsttag | Nőikarra | 2011 |
| Hommage à Domenico Scarlatti | Concerto | 2013 |
| Hommage à Haydn | Szólóhangszerre | 1959 |
| Hommage à Kurtág | Élő zene és zene magnószalagra | 1975 |
| Három nővér | Opera | 1997 |
| Hét szem mazsola | Színházi zene | 1965 |
| Hóvihar | Színházi zene | 1964 |
| IMA | Kórusra és zenekarra | 2002 |
| Igézet | Filmzene | 1963 |
| Il Maestro | Szólóhangszerre | 1974 |
| Improvisation | Szólóhangszerre | 1961 |
| Intervalles-Interieurs | Élő zene és zene magnószalagra | 1981 |
| Jet Stream | Concerto | 2002 |
| Joyce | Szólóhangszerre | 2018 |
| Joyce klarinétra és vonósnégyesre | Kamarazene | 2017 |
| Konzert für zwei Klaviere | Concerto | 2007 |
| Korrespondenz | Kamarazene | 1992 |
| Kosmos | Szólóhangszerre | 1961 |
| Kosmos | Kamarazene | 1999 |
| Krétarajzok | Filmzene | 1968 |
| Könyörtelen idők | Filmzene | 1991 |
| Különös melódia | Filmzene | 1968 |
| LIGETIDYLL | Ensemble | 2022 |
| Lady Sarashina | Opera | 2007 |
| Le Balcon | Opera | 2002 |
| Lectures différentes | Kamarazene | 2014 |
| Leonce és Léna | Színházi zene | 1961 |
| Levitation | Concerto | 2007 |
| Lisztomania | Kamarazene | 2018 |
| Love and Other Demons | Opera | 2007 |
| MAO-ZOO, preludium egy FKK témára | Ensemble | 2020 |
| Macskajáték | Filmzene | 1974 |
| Mese | Zene magnószalagra | 1968 |
| Molto tranquillo | Kamarazene | 2015 |
| Mozaikok szénből | Filmzene | 1964 |
| Multiversum | Concerto | 2017 |
| Music for New York | Zene magnószalagra | 1971 |
| Májusi dal | Szólóhang(ok)ra, kórusra és kamaraegyüttesre | 1955 |
| Natasha Trio | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 2006 |
| New Psalm | 2013 | |
| O Rose! (Aus "Ulysses" von Joyce) | Kamarazene | 2015 |
| Octet | Ensemble | 2008 |
| Octet Plus | Szólóhang(ok)ra és kamaraegyüttesre | 2008 |
| Paradise reloaded (Lilith) | Opera | 2013 |
| Paris-Dakar | Concerto | 2000 |
| Pierre Idyll | Ensemble | 1984 |
| Prométheusz | Filmzene | 1962 |
| Psalm 151 | Szólóhangszerre | 1993 |
| Psy | Kamarazene | 1996 |
| Psychokosmos | Concerto | 1993 |
| Radames | Opera | 1975 |
| Reading Malevich | Szimfonikus zenekarra | 2018 |
| Replica | Concerto | 1998 |
| Respond | Concerto | 2021 |
| Rondo | Szólóhangszerre | 1961 |
| Rottenbiller utca 16-22 | Élő elektronikus zene | 1990 |
| Scherzo | Szólóhangszerre | 1960 |
| Schiller: energische Schönheit | Kórusra és kamaraegyüttesre | 2010 |
| Secret Kiss | Színpadi mű | 2018 |
| Sentimental | Szólóhangszerre | 2017 |
| Senza sangue | Opera | 2015 |
| Seven (Memorial for the Columbia Astronauts) | Concerto | 2006 |
| Shadows for Ensemble | Concerto | 1996 |
| Shadows for Orchestra | Concerto | 1996 |
| Sirens´ Song | Szimfonikus zenekarra | 2020 |
| Sleepless | Opera | 2020 |
| Snatches of a Conversation | Concerto | 2001 |
| Sonata per sei | Concerto | 2006 |
| Speaking Drums | Concerto | 2013 |
| Steine | Ensemble | 1985 |
| Szomjúság | Filmzene | 1965 |
| Sötétség délben | Filmzene | 1963 |
| The Gliding of the Eagle in the Skies | Szimfonikus zenekarra | 2011 |
| The Sirens Cycle | Szólóhang(ok)ra és szólóhangszer(ek)re | 2016 |
| Thunder | Szólóhangszerre | 1993 |
| Triangel | Concerto | 1993 |
| Trio à cordes | Kamarazene | 2020 |
| Tutajosok | Filmzene | 1989 |
| Twist Oliver | Színházi zene | 1963 |
| Two Monologues | Szólóhang(ok)ra és zenekarra | 1998 |
| Two Poems to Polly | Szólóhangszerre | 1998 |
| Téli rege | Színházi zene | 1969 |
| Tér | Filmzene | 1962 |
| Töredék Arany János balladájából | Szólóhangszerre | 2018 |
| Tücsökzene | Zene magnószalagra | 1970 |
| Tüske a köröm alatt | Filmzene | 1987 |
| UNICEF | Szólóhangszerre | 2005 |
| Un taxi l´attend, mais Tchékhov préfère aller à pied / Egy taxi vár Csehovra, de ő inkább gyalog menne | Szólóhangszerre | 2004 |
| Valuska | Opera | 2023 |
| Windsequenzen / A szél szekvenciái | Ensemble | 1975 |
| Zwei Promenaden (from "Triangel") | Kamarazene | 1993 |
| a Call | Szólóhangszerre | 2015 |
| da capo | Ensemble | 2014 |
| désaccord - pour deux altos | Kamarazene | 2001 |
| désaccord 2 | Kamarazene | 2018 |
| para Paloma | Szólóhangszerre | 2015 |
| per Luciano Berio | Szimfonikus zenekarra | 2018 |
| zeroPoints | Szimfonikus zenekarra | 1999 |
| Álmodozások kora | Filmzene | 1964 |
| Ötödik pozícióban | Filmzene | 1962 |
| Üvegfigurák | Színházi zene | 1963 |