Farkas István Péter
harsona
Születési hely
Szekszárd
Születési dátum
1950
Együttes
Dr. Farkas István Péter 1950. június 5-én született Szekszárdon. Zenei tanulmányait 1957-ben kezdte meg a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában, ahol 1964-ig tanult, fő hangszerei a mélyszárnykürt és a harsona voltak. 1964 és 1968 között a pécsi Művészeti Gimnáziumba járt (harsona, ütőhangszerek, nagybőgő), majd 1968-ban felvételt nyert a pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1972-ben szerezte meg harsonatanári diplomáját. 1973 és 1975 között a Liszt Ferenc Zeneakadémia harsona- és kamarazene tanári szakára járt Budapesten. A zenei képzés mellett elvégezte még a Magyar Testnevelési Egyetem sportedző szakát is 1998-ban, majd megszerezte az UEFA "B" licence szakedzői minősítést is 2001-ben. Egy évvel később, 2002-ben visszatért a zenei képzéshez harsona és kamaraművész szakon a Zeneakadémián (doktori habilitáció).
Számos neves művésznél, egyetemi tanárnál tanult, mint pl.: Véghelyi Miklós, Sztefan Sztankov, Steiner Ferenc, dr. Újfalusi László (harsona), Nagy Péter (nagybőgő), Szabó Ferenc (ütőhangszerek), Dőry Miklós, Varasdy Frigyes, Zilcz György, Kurtág György, Mihály András és Simon Albert.
1975-ben megnyerte a Liszt Ferenc Zeneakadémia Centenáriumi Verseny első díját (harsona), 1979-ben pedig Párizsban a Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként szintén első helyezést ért el a Maurice André Nemzetközi Versenyen.
1970 és 1972 között a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Pécsi Nemzeti Színház első harsonása, valamint a Szigetvár Zeneiskola rézfúvós és ütőhangszerek tanára. 1973-ban és 1974-ben a Magyar Állami Hangversenyzenekar basszusharsonása. 1974-től 2013-ig a Magyar Állami Operaház első harsonása, 1974-től pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának első harsonása.
1975-től 1985-ig volt a Jeunesses Musicales Kamaraegyüttes vezetője. 1975 és 1988 között a Budapesti Rézfúvós Kvintett tagja. 1978 óta a Magyar Harsona Együttes tagja. Ugyanebben az évben kezdett oktatni a budapesti Zalka Máté Zeneművészeti Szakközépiskolában (harsona, kamarazene), egészen 1989-ig. 1984 és 1986 között játszott a Mihály András Kamaraegyüttesben, 1989 és 1990 között pedig a Tammer Brass Quintetben. 1987 óta a Creative Art Ensemble, 1988 óta pedig a Magyar Rézfúvós Kvintett tagja. Két évig konzervatóriumi tanár volt Finnországban (1989-1990), majd ezt követően újabb 5 évig, 1995-ig a bécsi Zeneművészeti Főiskola oktatója. 1995 óta a Klangforum Wien szólóharsonása, 1996 óta pedig a Liszt-Wagner Zenekar művészeti vezetője. 1997 és 1999 között a Széchenyi István Egyetem, Varga Tibor Zeneművészeti Intézet harsona, kamarazene professzora, majd 1998-tól a Liszt-Wagner Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. 2002-ben a Magyar Állami Operaház zenekar-igazgatója volt, 2004 és 2005-ben pedig a Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus művészeti főtitkára. 2006 és 2010 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harsona tanára Budapesten, 2007 óta pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Zeneművészeti Intézetének egyetemi docense, szakirány felelőse, valamint Doktori Iskola törzstag (harsona, kamarazene). 2009 óta a Budapest Wienna Konservatórium tagja (harsona).
Számos hazai és nemzetközi kurzuson, előadáson vett részt nem csupán hallgatóként, de előadóként is. A mesterkurzusok mellett több versenyen is felkérték zsűritagnak, pl.: ARD Nemzetközi Harsonaverseny - 1996; Magyar Harsona Verseny, Budapest - 1997; Nemzetközi Rézfúvós Verseny, Aix-les-Bains, Franciaország - 2000, az Országos Mélyrézfúvós Verseny Kiskunfélegyházán 2009, 2011 és 2012-ben, vagy az Országos Rézfúvós Verseny 2010-ben Budapesten.
Több reneszánsz és barokk darab (W. Byrd, T. Simpson, W. Osborne, J.-B. Lully) átiratát készítette rézfúvós kvintettek és harsona kvartettek számára. Cikkeket írt a Rézvilág és Harsona Tuba folyóiratokban a harsonajáték technikájáról és módszereiről. Valamint előkészületben van könyve, melyben a fúvós hangszerek magyarországi történetét dolgozza fel.
Számos tisztséget betöltött:
1975–1983 ITA (International Trombone Association) magyarországi képviselője
1993–1997 Magyar Harsona és Tuba Szövetség, elnök
1991–1998 Budapesti Filharmóniai Társaság, választmányi tag
1997–2002 Magyar Állami Operaház, szakszervezeti elnök
1997–2005 Magyar Harsona és Tuba Szövetség, alelnök
2010–2013 Magyar Állami Operaház zenekarának vezetőségi tagja
Rendszeresen ad szóló-, kamara- és kortárs zenei koncerteket mind bel-, mind pedig külföldön (Németország, Finnország, Ausztria, Svájc, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Andorra, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Svédország, Csehszlovákia, Olaszország, Görögország, USA, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Hon-Kong, Szingapúr, Kína, Horvátország). Számos szóló- és együttesbeli hangfelvétele megjelent CD-n.
A Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként háromszor is részesült az Artisjus-díjban (1983, 1984 és 1986). 1983-ban Oulu/Liminka (Finnország) díszpolgára lett. 1984-ben átvehette a Magyar Rádió Nívódíját, szintén a Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként. 1985-ben Baltimore (USA) díszpolgára lett. 1986-ban a Liszt Ferenc-díjat, 1987-ben a Bartók-Pásztory-díjat (Budapesti Filharmóniai Társaság tagjaként), 1988-ban pedig a Magyar Rádió Közönségdíját (Magyar Harsona Kvartett tagjaként) vehette át. 2021-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést.
Számos neves művésznél, egyetemi tanárnál tanult, mint pl.: Véghelyi Miklós, Sztefan Sztankov, Steiner Ferenc, dr. Újfalusi László (harsona), Nagy Péter (nagybőgő), Szabó Ferenc (ütőhangszerek), Dőry Miklós, Varasdy Frigyes, Zilcz György, Kurtág György, Mihály András és Simon Albert.
1975-ben megnyerte a Liszt Ferenc Zeneakadémia Centenáriumi Verseny első díját (harsona), 1979-ben pedig Párizsban a Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként szintén első helyezést ért el a Maurice André Nemzetközi Versenyen.
1970 és 1972 között a Pécsi Szimfonikus Zenekar és a Pécsi Nemzeti Színház első harsonása, valamint a Szigetvár Zeneiskola rézfúvós és ütőhangszerek tanára. 1973-ban és 1974-ben a Magyar Állami Hangversenyzenekar basszusharsonása. 1974-től 2013-ig a Magyar Állami Operaház első harsonása, 1974-től pedig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának első harsonása.
1975-től 1985-ig volt a Jeunesses Musicales Kamaraegyüttes vezetője. 1975 és 1988 között a Budapesti Rézfúvós Kvintett tagja. 1978 óta a Magyar Harsona Együttes tagja. Ugyanebben az évben kezdett oktatni a budapesti Zalka Máté Zeneművészeti Szakközépiskolában (harsona, kamarazene), egészen 1989-ig. 1984 és 1986 között játszott a Mihály András Kamaraegyüttesben, 1989 és 1990 között pedig a Tammer Brass Quintetben. 1987 óta a Creative Art Ensemble, 1988 óta pedig a Magyar Rézfúvós Kvintett tagja. Két évig konzervatóriumi tanár volt Finnországban (1989-1990), majd ezt követően újabb 5 évig, 1995-ig a bécsi Zeneművészeti Főiskola oktatója. 1995 óta a Klangforum Wien szólóharsonása, 1996 óta pedig a Liszt-Wagner Zenekar művészeti vezetője. 1997 és 1999 között a Széchenyi István Egyetem, Varga Tibor Zeneművészeti Intézet harsona, kamarazene professzora, majd 1998-tól a Liszt-Wagner Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője. 2002-ben a Magyar Állami Operaház zenekar-igazgatója volt, 2004 és 2005-ben pedig a Debreceni Filharmonikus Zenekar és Kodály Kórus művészeti főtitkára. 2006 és 2010 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem harsona tanára Budapesten, 2007 óta pedig a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Zeneművészeti Intézetének egyetemi docense, szakirány felelőse, valamint Doktori Iskola törzstag (harsona, kamarazene). 2009 óta a Budapest Wienna Konservatórium tagja (harsona).
Számos hazai és nemzetközi kurzuson, előadáson vett részt nem csupán hallgatóként, de előadóként is. A mesterkurzusok mellett több versenyen is felkérték zsűritagnak, pl.: ARD Nemzetközi Harsonaverseny - 1996; Magyar Harsona Verseny, Budapest - 1997; Nemzetközi Rézfúvós Verseny, Aix-les-Bains, Franciaország - 2000, az Országos Mélyrézfúvós Verseny Kiskunfélegyházán 2009, 2011 és 2012-ben, vagy az Országos Rézfúvós Verseny 2010-ben Budapesten.
Több reneszánsz és barokk darab (W. Byrd, T. Simpson, W. Osborne, J.-B. Lully) átiratát készítette rézfúvós kvintettek és harsona kvartettek számára. Cikkeket írt a Rézvilág és Harsona Tuba folyóiratokban a harsonajáték technikájáról és módszereiről. Valamint előkészületben van könyve, melyben a fúvós hangszerek magyarországi történetét dolgozza fel.
Számos tisztséget betöltött:
1975–1983 ITA (International Trombone Association) magyarországi képviselője
1993–1997 Magyar Harsona és Tuba Szövetség, elnök
1991–1998 Budapesti Filharmóniai Társaság, választmányi tag
1997–2002 Magyar Állami Operaház, szakszervezeti elnök
1997–2005 Magyar Harsona és Tuba Szövetség, alelnök
2010–2013 Magyar Állami Operaház zenekarának vezetőségi tagja
Rendszeresen ad szóló-, kamara- és kortárs zenei koncerteket mind bel-, mind pedig külföldön (Németország, Finnország, Ausztria, Svájc, Anglia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Andorra, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Svédország, Csehszlovákia, Olaszország, Görögország, USA, Japán, Dél-Korea, Tajvan, Hon-Kong, Szingapúr, Kína, Horvátország). Számos szóló- és együttesbeli hangfelvétele megjelent CD-n.
A Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként háromszor is részesült az Artisjus-díjban (1983, 1984 és 1986). 1983-ban Oulu/Liminka (Finnország) díszpolgára lett. 1984-ben átvehette a Magyar Rádió Nívódíját, szintén a Budapest Rézfúvós Kvintett tagjaként. 1985-ben Baltimore (USA) díszpolgára lett. 1986-ban a Liszt Ferenc-díjat, 1987-ben a Bartók-Pásztory-díjat (Budapesti Filharmóniai Társaság tagjaként), 1988-ban pedig a Magyar Rádió Közönségdíját (Magyar Harsona Kvartett tagjaként) vehette át. 2021-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést.