Dunszt Mária
ének - szoprán
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1936
1936. október 10., Budapest – 1994. augusztus 24.
A Zeneakadémián dr. Molnár Imre és Maleczky Oszkár növendékeként végezte énektanulmányait 1955-1961 között. Végzősként sikerrel vett részt két nemzetközi megmérettetésen is: 1960-ban elnyerte az Erkel-énekverseny I. díját, valamint a toulouse-i énekverseny nagydíját. Az Operaház 1961-ben szerződtette tagjai sorába, ahol 1962 tavaszán debütált Melinda (Bánk bán) szerepében, s rögtön nagy szakmai és közönségsikert aratott.
Elsősorban gyönyörű hangszínével, pompás magas hangjaival és átélt játékával ragadta meg közönségét. Sokoldalú művész volt, amit rendkívül széles repertoárja is bizonyít: kiváló Violetta (Traviata), Desdemona (Otello), Leonóra (A trubadúr), Aida volt Verdi operáiban, valamint Elza (Lohengrin), Erzsébet (Tannhäuser), Éva (A nürnbergi mesterdalnokok), Sieglinde (A walkür) és Gutrune (Az istenek alkonya) Wagner zenedrámáiban, de sikerrel lépett fel Margit (Faust), Matild (Tell Vilmos), Szilágyi Erzsébet (Hunyadi László), Szulamit (Sába királynője), valamint Santuzza (Parasztbecsület) szerepében is. Több külföldi, ritkán játszott opera magyarországi ősbemutatójában is közreműködött, így 1964-ben Az okos lány (Orff), 1965-ben a Katyerina Izmajlova (Sosztakovics, eredetileg Kisvárosi Lady Macbeth) címszerepeiben lépett színpadra. 1974-ben, Janáček Jenufájában énekelte utolsó szerepét, a Templomos asszony alakításáért 1974-ben Nívódíjat és a Csehszlovák Követség érmét kapta.
Külföldön is gyakran vendégszerepelt. Már pályája elején fellépett Toscaként, Traviataként és Desdemonaként Csehszlovákiában és az NDK-ban, illetve A trubadúr Leonórájaként Bulgáriában. 1965-67 között a gelsenkircheni opera állandó vendége volt.
1976-ban súlyos autóbalesetet szenvedett, mely után már nem szerepelhetett többet a nyilvánosság előtt.
A Zeneakadémián dr. Molnár Imre és Maleczky Oszkár növendékeként végezte énektanulmányait 1955-1961 között. Végzősként sikerrel vett részt két nemzetközi megmérettetésen is: 1960-ban elnyerte az Erkel-énekverseny I. díját, valamint a toulouse-i énekverseny nagydíját. Az Operaház 1961-ben szerződtette tagjai sorába, ahol 1962 tavaszán debütált Melinda (Bánk bán) szerepében, s rögtön nagy szakmai és közönségsikert aratott.
Elsősorban gyönyörű hangszínével, pompás magas hangjaival és átélt játékával ragadta meg közönségét. Sokoldalú művész volt, amit rendkívül széles repertoárja is bizonyít: kiváló Violetta (Traviata), Desdemona (Otello), Leonóra (A trubadúr), Aida volt Verdi operáiban, valamint Elza (Lohengrin), Erzsébet (Tannhäuser), Éva (A nürnbergi mesterdalnokok), Sieglinde (A walkür) és Gutrune (Az istenek alkonya) Wagner zenedrámáiban, de sikerrel lépett fel Margit (Faust), Matild (Tell Vilmos), Szilágyi Erzsébet (Hunyadi László), Szulamit (Sába királynője), valamint Santuzza (Parasztbecsület) szerepében is. Több külföldi, ritkán játszott opera magyarországi ősbemutatójában is közreműködött, így 1964-ben Az okos lány (Orff), 1965-ben a Katyerina Izmajlova (Sosztakovics, eredetileg Kisvárosi Lady Macbeth) címszerepeiben lépett színpadra. 1974-ben, Janáček Jenufájában énekelte utolsó szerepét, a Templomos asszony alakításáért 1974-ben Nívódíjat és a Csehszlovák Követség érmét kapta.
Külföldön is gyakran vendégszerepelt. Már pályája elején fellépett Toscaként, Traviataként és Desdemonaként Csehszlovákiában és az NDK-ban, illetve A trubadúr Leonórájaként Bulgáriában. 1965-67 között a gelsenkircheni opera állandó vendége volt.
1976-ban súlyos autóbalesetet szenvedett, mely után már nem szerepelhetett többet a nyilvánosság előtt.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2000 |
Petrovics Emil: C'est la guerre; VI. kantáta
(Petrovics, Emil: C'est la guerre; Cantata No. 6) |
Hungaroton | HCD 31958 |