Starker János
cselló
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1924
1924. július 5. Budapest - 2013. április 28. Bloomington
Magyar származású amerikai gordonkaművész, a XX. század egyik legkitűnőbb csellistája, klasszikus mesterek, valamint 20. századi magyar kompozíciók kiváló előadója, sikeres pedagógus, számos nemzetközileg is elismert művész mestere.
Már hatodik születésnapja előtt csellózni kezdett. Tehetsége hamar megmutatkozott, hat-hétévesen már közönség előtt szerepelt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Schiffer András tanítványa volt, mellette Waldbauer Imre, Molnár Antal és Hammerschlag János óráit látogatta. Az ifjú művész számára meghatározó élményt jelentettek Weiner Leó kamarazene órái. Professzionális előadóként 1938-ban debütált, Dvořák gordonkaversenyét adta elő. Diplomáját 1939-ben szerezte meg.
A háború után, 1945-től 1946-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkásaként dolgozott. 1946-ban elhagyta Magyarországot. Előbb sikeres koncertet adott Bécsben, majd részt vett a Genfi Csellóversenyen. Ezt követően két évet töltött el Párizsban, ahol szinte kizárólag játéktechnikájának tökéletesítésével foglalkozott. Az ekkor összegyűjtött tapasztalatait An Organized Method of String Playing című írásában foglalta össze.
Még Párizsban készítette el Kodály Zoltán Op. 8-as Szólószonátájának felvételét, mellyel nemzetközi hírnevet szerzett, és elnyerte a Charles Cros Akadémia Hanglemez Nagydíját. 1948-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol Doráti Antal a Dallasi Szimfonikus Zenekar szólócsellistájának szerződtette. Ezt követően New Yorkba költözött, és 1949-1953 között a Metropolitan Opera Reiner Frigyes által irányított zenekarának gordonka szólamát vezette. Itt játszotta először lemezre J. S. Bach csellószvitjeit. Amikor Reiner Chicagóba szerződött, Starker is követte, 1953-tól 1959-ig a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólócsellistájaként dolgozott. 1954-ben az Egyesült Államok állampolgára lett.
Szólista karrierje 1956-tól bontakozott ki, azóta fellépett valamennyi kontinensen, többszáz koncerten és a legnevesebb fesztiválokon szerepelt a legkiválóbb zenekarokkal, számos előadását közvetítették rádió- és televizió állomások. Olyan szerzők ajánlották neki műveiket, mint David Baker, Chou Wen-Chung, Doráti Antal, Bernhard Heiden, Jean Martinon, Rózsa Miklós, Juan Orrego-Salas és Robert Starer.
Pályafutása során közel 130 lemezen szerepelt, több mint 75 szólóalbumot készített, ezek közül több rangos elismerésben részesült: 1997-ben J. S. Bach csellószvitjeinek felvételéért a Legjobb hangszeres szólista kategóriában Grammy-díjat kapott, az 1990-ben készült, Popper Dávid műveit tartalmazó albuma szintén a jelöltek között szerepelt. A csellóhangzás tökéletesítésének érdekében a hagyományostól eltérő formájú, kúp alakú vágatokkal ellátott hidat fejlesztett ki, mely Starker-híd néven vált ismertté.
Starker János életében az oktatás kiemelt fontosságú. 1958 óta a bloomingtoni Indiana University gordonkatanára, munkásságának köszönhetően az egyetem a csellóoktatás egyik világszerte elismert központja lett. Tizenhét éven keresztül az albertai Banff Centre-ben, és öt éven keresztül az Esseni Zeneművészeti Főiskolán is tanított.
Pályafutása során számos rangos elismerésben részesült, 1972-ben George Washington-díjat, 1974-ben a Yale University-n Sanford Fellow kitüntetést, 1978-ban Herzl-díjat, 1983-ban Educational Press Díjat és Kodály-plakettet, 1986-ban az Indiana University Tracy Sonnenborn Díját, és Arturo Toscanini-díjat, 1992-ben Pro Cultura Hungarica díjat, 1995-ben Indiana állam Kormányzói Díját és a Medal of Paris kitüntetést, 1997-ben a Chevalier De L'rdre Des Arts Et Des Lettres of Paris kitüntetést, 1999-ben az Indiana University President Medal for Excellence kitüntetést és a magyar köztársasági elnöktől Elnöki Aranyérmet, 2005-ben Isaac Stern Nemzetközi Díjat kapott, 2007-ben átvehette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Aranygyűrűjét.
Starker János a Chicago Conservatory (1961), a Cornell College (1978), az East-West University (1982), a Williams College (1983), a Lawrence University (1990), a New England Conservatory (2006), és a Mcgill University (2008) díszdoktora, valamint 1986 óta Texas állam díszpolgára.
Starker János egy 1705-ben Velencében készült Matteo Gofriller gordonkán játszott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Magyar származású amerikai gordonkaművész, a XX. század egyik legkitűnőbb csellistája, klasszikus mesterek, valamint 20. századi magyar kompozíciók kiváló előadója, sikeres pedagógus, számos nemzetközileg is elismert művész mestere.
Már hatodik születésnapja előtt csellózni kezdett. Tehetsége hamar megmutatkozott, hat-hétévesen már közönség előtt szerepelt. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Schiffer András tanítványa volt, mellette Waldbauer Imre, Molnár Antal és Hammerschlag János óráit látogatta. Az ifjú művész számára meghatározó élményt jelentettek Weiner Leó kamarazene órái. Professzionális előadóként 1938-ban debütált, Dvořák gordonkaversenyét adta elő. Diplomáját 1939-ben szerezte meg.
A háború után, 1945-től 1946-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkásaként dolgozott. 1946-ban elhagyta Magyarországot. Előbb sikeres koncertet adott Bécsben, majd részt vett a Genfi Csellóversenyen. Ezt követően két évet töltött el Párizsban, ahol szinte kizárólag játéktechnikájának tökéletesítésével foglalkozott. Az ekkor összegyűjtött tapasztalatait An Organized Method of String Playing című írásában foglalta össze.
Még Párizsban készítette el Kodály Zoltán Op. 8-as Szólószonátájának felvételét, mellyel nemzetközi hírnevet szerzett, és elnyerte a Charles Cros Akadémia Hanglemez Nagydíját. 1948-ban költözött az Egyesült Államokba, ahol Doráti Antal a Dallasi Szimfonikus Zenekar szólócsellistájának szerződtette. Ezt követően New Yorkba költözött, és 1949-1953 között a Metropolitan Opera Reiner Frigyes által irányított zenekarának gordonka szólamát vezette. Itt játszotta először lemezre J. S. Bach csellószvitjeit. Amikor Reiner Chicagóba szerződött, Starker is követte, 1953-tól 1959-ig a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólócsellistájaként dolgozott. 1954-ben az Egyesült Államok állampolgára lett.
Szólista karrierje 1956-tól bontakozott ki, azóta fellépett valamennyi kontinensen, többszáz koncerten és a legnevesebb fesztiválokon szerepelt a legkiválóbb zenekarokkal, számos előadását közvetítették rádió- és televizió állomások. Olyan szerzők ajánlották neki műveiket, mint David Baker, Chou Wen-Chung, Doráti Antal, Bernhard Heiden, Jean Martinon, Rózsa Miklós, Juan Orrego-Salas és Robert Starer.
Pályafutása során közel 130 lemezen szerepelt, több mint 75 szólóalbumot készített, ezek közül több rangos elismerésben részesült: 1997-ben J. S. Bach csellószvitjeinek felvételéért a Legjobb hangszeres szólista kategóriában Grammy-díjat kapott, az 1990-ben készült, Popper Dávid műveit tartalmazó albuma szintén a jelöltek között szerepelt. A csellóhangzás tökéletesítésének érdekében a hagyományostól eltérő formájú, kúp alakú vágatokkal ellátott hidat fejlesztett ki, mely Starker-híd néven vált ismertté.
Starker János életében az oktatás kiemelt fontosságú. 1958 óta a bloomingtoni Indiana University gordonkatanára, munkásságának köszönhetően az egyetem a csellóoktatás egyik világszerte elismert központja lett. Tizenhét éven keresztül az albertai Banff Centre-ben, és öt éven keresztül az Esseni Zeneművészeti Főiskolán is tanított.
Pályafutása során számos rangos elismerésben részesült, 1972-ben George Washington-díjat, 1974-ben a Yale University-n Sanford Fellow kitüntetést, 1978-ban Herzl-díjat, 1983-ban Educational Press Díjat és Kodály-plakettet, 1986-ban az Indiana University Tracy Sonnenborn Díját, és Arturo Toscanini-díjat, 1992-ben Pro Cultura Hungarica díjat, 1995-ben Indiana állam Kormányzói Díját és a Medal of Paris kitüntetést, 1997-ben a Chevalier De L'rdre Des Arts Et Des Lettres of Paris kitüntetést, 1999-ben az Indiana University President Medal for Excellence kitüntetést és a magyar köztársasági elnöktől Elnöki Aranyérmet, 2005-ben Isaac Stern Nemzetközi Díjat kapott, 2007-ben átvehette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Aranygyűrűjét.
Starker János a Chicago Conservatory (1961), a Cornell College (1978), az East-West University (1982), a Williams College (1983), a Lawrence University (1990), a New England Conservatory (2006), és a Mcgill University (2008) díszdoktora, valamint 1986 óta Texas állam díszpolgára.
Starker János egy 1705-ben Velencében készült Matteo Gofriller gordonkán játszott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1989 | Prokofjev, Szergej: Violin Concerto No.2 - Bartók Béla: Viola Concerto - Vivaldi, Antonio: Concerto for 2 Cellos in G minor | Delos | DE1018 | |
| 1991 | Engineer's Choice | Delos | DE3506 | |
| 1996 | Mystery Classics - Curl up with the Classics | Delos | DE1601 | |
| 1999 | Weiner Leó album | BMC Records | BMC CD 018 | |
| 2014 | A to Z of String Players | Naxos | 8.558081-84 | 4 CD |