Takács-Nagy Gábor
hegedű, karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1956
Együttes
Weboldal
Takács-Nagy Gábor Budapesten született, nyolc éves kora óta hegedül. A Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatójaként 1979-ben első díjat nyert a Hubay Jenő hegedűversenyen, ezután Nathan Milsteinnél tanult. Kamarazene tanárai Rados Ferenc, Mihály András és Kurtág György voltak.
1975 és 1992 között alapítója és vezetője volt a világhírű Takács Kvartettnek, és legendás művészekkel szerepelt, mint például Lord Menuhin, Sir Georg Solti, Isaac Stern, Paul Tortelier és Mstyiszlév Rosztropovics, több felvételt készített a Decca és a Hungaroton számára. 1982-ben Liszt-díjat kapott.
1996-ban Várjon Dénessel és Szabó Péterrel megalapította a Takács Zongorás Triót, amellyel a világon először rögzítette többek között magyar zeneszerzők, Liszt Ferenc, Lajtha László és Veress Sándor műveit.
Takács-Nagy Gábor elkötelezett és keresett kamarazene-professzor, 1996 óta a Genfi Konzervatóriumon a vonósnégyes szak professzora. Rendszeresen ad mesterkurzusokat több nemzetközi akadémián. 1998-ban Tuska Zoltánnal, Papp Sándorral és Perényi Miklóssal megalakította a Mikrokozmosz Vonsónégyest. 2008-ban arra vállalkoztak, hogy Bartók összes vonósnégyesét felvegyék. Takács-Nagyot világszerte a magyar zene egyik legavatottabb előadójának tartják, különösen Bartók Béla művei kapcsán.
2001-ben, magyar elődei hosszú sorának példáját követve, vezényelni kezdett, amely mára fő tevékenységévé vált. 2005-ben alakította meg saját vonószenekarát, a Camerata Bellerive-et, amelynek székhelye az évente megrendezésre kerülő Bellerive Fesztivál Genfben, ahol egyben művészeti vezetőként is dolgozik. 2007 augusztusában nevezték ki a Verbier Fesztivál Kamarazenekara zeneigazgatójának, mellyel egész évben turnéznak.
2007 szeptembere óta első számú vendégkarmestere mind a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarnak, mind a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, valamint rendszeresen vezényli az Irish Chamber Orchestrát. 2009-ben két további lemeze jelenik meg: Bartók brácsaversenye Nobuko Imaival, illetve egy Debussy és Ravel műveit tartalmazó album Steven Isserlisszel és a Tapiola Sinfoniettával.
2017-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 2021-ben pedig Magyarország Érdemes Művésze díjjal és Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2024 márciusában életműve elismeréseként a Liszt-díjat vehette át.
1975 és 1992 között alapítója és vezetője volt a világhírű Takács Kvartettnek, és legendás művészekkel szerepelt, mint például Lord Menuhin, Sir Georg Solti, Isaac Stern, Paul Tortelier és Mstyiszlév Rosztropovics, több felvételt készített a Decca és a Hungaroton számára. 1982-ben Liszt-díjat kapott.
1996-ban Várjon Dénessel és Szabó Péterrel megalapította a Takács Zongorás Triót, amellyel a világon először rögzítette többek között magyar zeneszerzők, Liszt Ferenc, Lajtha László és Veress Sándor műveit.
Takács-Nagy Gábor elkötelezett és keresett kamarazene-professzor, 1996 óta a Genfi Konzervatóriumon a vonósnégyes szak professzora. Rendszeresen ad mesterkurzusokat több nemzetközi akadémián. 1998-ban Tuska Zoltánnal, Papp Sándorral és Perényi Miklóssal megalakította a Mikrokozmosz Vonsónégyest. 2008-ban arra vállalkoztak, hogy Bartók összes vonósnégyesét felvegyék. Takács-Nagyot világszerte a magyar zene egyik legavatottabb előadójának tartják, különösen Bartók Béla művei kapcsán.
2001-ben, magyar elődei hosszú sorának példáját követve, vezényelni kezdett, amely mára fő tevékenységévé vált. 2005-ben alakította meg saját vonószenekarát, a Camerata Bellerive-et, amelynek székhelye az évente megrendezésre kerülő Bellerive Fesztivál Genfben, ahol egyben művészeti vezetőként is dolgozik. 2007 augusztusában nevezték ki a Verbier Fesztivál Kamarazenekara zeneigazgatójának, mellyel egész évben turnéznak.
2007 szeptembere óta első számú vendégkarmestere mind a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarnak, mind a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, valamint rendszeresen vezényli az Irish Chamber Orchestrát. 2009-ben két további lemeze jelenik meg: Bartók brácsaversenye Nobuko Imaival, illetve egy Debussy és Ravel műveit tartalmazó album Steven Isserlisszel és a Tapiola Sinfoniettával.
2017-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 2021-ben pedig Magyarország Érdemes Művésze díjjal és Prima Primissima díjjal tüntették ki. 2024 márciusában életműve elismeréseként a Liszt-díjat vehette át.