Szecsődi Irén
ének - szoprán
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1917
1917. június 6., Budapest – 2001. június 20., Budapest (Eredeti neve: Sitzwohl)
Az egyik legszebb hangú magyar lírai szoprán volt. Tanulmányait a Zeneakadémián dr. Molnár Imre irányításával végezte 1941-1947 között.
Az Operaházban 1948-ban mutatkozott be, mint A varázsfuvola Első hölgye. Magas regiszterének világos, csengő, tiszta fényével már pályája kezdetén magával ragadta a közönséget. Egyéniségének bája, hangjának nemes csengése magas fokú stíluskészséggel és szerepformálással párosult. Hamarosan a színház egyik vezető művésze lett.
Különösen Puccini operáiban aratott nagy sikereket, első rangú Cso-cso-szán (Pillangókisasszony), Mimi és Musette (Bohémélet), Liú (Turandot) és Lauretta (Gianni Schicchi) volt, de maradandó élményt nyújtott Violetta (Traviata), Micaela (Carmen), Szulamit (Sába királynője), Margit (Faust), Melinda (Bánk bán), Pamina (A varázsfuvola), Zerlina (Don Giovanni), Császárné (Háry János), A lány (Székely fonó), Euridiké (Orfeusz) és Antónia (Hoffmann meséi) szerepében is.
Oratórium- és hangversenyénekesként is gyakran fellépett, többek között Liszt, Kodály és Verdi műveiben, valamint részese volt kortárs művek bemutatóinak is, így Sugár Rezső Hunyadi – hősi énekének és Szokolay Sándor Vérnászának.
Az énekléstől 1972-ben vonult vissza.
Díjak, kitüntetések:
1952 és 1959 Liszt-díj
1967 Érdemes Művész
1990 Az Operaház örökös tagja cím
Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztkeresztje
Az egyik legszebb hangú magyar lírai szoprán volt. Tanulmányait a Zeneakadémián dr. Molnár Imre irányításával végezte 1941-1947 között.
Az Operaházban 1948-ban mutatkozott be, mint A varázsfuvola Első hölgye. Magas regiszterének világos, csengő, tiszta fényével már pályája kezdetén magával ragadta a közönséget. Egyéniségének bája, hangjának nemes csengése magas fokú stíluskészséggel és szerepformálással párosult. Hamarosan a színház egyik vezető művésze lett.
Különösen Puccini operáiban aratott nagy sikereket, első rangú Cso-cso-szán (Pillangókisasszony), Mimi és Musette (Bohémélet), Liú (Turandot) és Lauretta (Gianni Schicchi) volt, de maradandó élményt nyújtott Violetta (Traviata), Micaela (Carmen), Szulamit (Sába királynője), Margit (Faust), Melinda (Bánk bán), Pamina (A varázsfuvola), Zerlina (Don Giovanni), Császárné (Háry János), A lány (Székely fonó), Euridiké (Orfeusz) és Antónia (Hoffmann meséi) szerepében is.
Oratórium- és hangversenyénekesként is gyakran fellépett, többek között Liszt, Kodály és Verdi műveiben, valamint részese volt kortárs művek bemutatóinak is, így Sugár Rezső Hunyadi – hősi énekének és Szokolay Sándor Vérnászának.
Az énekléstől 1972-ben vonult vissza.
Díjak, kitüntetések:
1952 és 1959 Liszt-díj
1967 Érdemes Művész
1990 Az Operaház örökös tagja cím
Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztkeresztje
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1989 |
Szokolay Sándor: Vérnász
(Szokolay, Sándor: Blood Wedding) |
Hungaroton | HCD 11262-63 | 2 CD |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |