Palló Imre
ének - bariton
Születési hely
Mátisfalva (Románia)
Születési dátum
1891
Székely földművescsaládban született. Iskoláit Székelyudvarhelyen kezdte, 1910-ben Kolozsvárott érettségizett. Egy évig a fővárosban dolgozott a Statisztikai Hivatalban, majd 1911-től 1916-ig a Zeneakadémián Sík József és László Géza növendéke volt. Rövid katonáskodás után a budapesti Operaház szerződtette.
1917-ben lépett fel először Alfio (Mascagni: Parasztbecsület) szerepében. Az Operaház tagja volt haláláig, 1934-től örökös tag. Az 1920-as évektől vezető baritonista, főleg lírai szerepkörben. 1925-ben Mascagni világjáró társulatába szerződtette, két évig Nyugat-Európában (Ausztria, Németország, Belgium, Olaszország) turnéztak, de eljutottak Amerikába és Egyiptomba is. Az út során énektudását Mario Sanmarcónál tökéletesítette. Hazatérése után jogi diplomát szerzett. Nagy sikerrel énekelt Verdi-szerepeket; magyar színpadon elsőként alakította Falstaffot és Simone Boccanegrát. 1935-ben a római operában vendégszerepelt.
Életművének másik fontos része kapcsolata a magyar zenével, elsősorban Bartók és Kodály műveivel. 1918-ban Bartók fölkérte A kékszakállú herceg vára prózai prológjának elmondására. 1936-ban a Cantata profana ősbemutatóján énekelt. Kodály aki a "magyar népdalok mesterdalnoká"-nak nevezte rá gondolt a Háry János megírásokor (1926), amelynek a Székelyfonó Kérőjével együtt első alakítója volt (1932); neki ajánlotta népdalgyűjteményének több füzetét. Erkel Bánk bánjának szinte minden férfi szerepét énekelte, az ő kedvéért baritonra átírt címszerepet is. Az Operaház igazgatója volt (195759). 1967-ben ment nyugdíjba: Bagó (Kacsóh Pongrác: János vitéz) szerepével búcsúzott. E mű címszerepét 1938-ban filmen is eljátszotta. Mint oratórium- és dalénekes is kiváló teljesítményt nyújtott. Hangját számos hanglemez őrzi. Gyakran énekelt operettet is.
Főbb szerepei: Figaro (Rossini: A sevillai borbély); Rigoletto (Verdi); Jago (Verdi: Othello); Luna (Verdi: A trubadur); Posa (Verdi: Don Carlos); René (Verdi: Álarcosbál); Germont Alfréd (Verdi: Traviata); Amonastro (Verdi: Aida); Svanda (Weinberger: Svanda, a dudás); Scarpia (Puccini: Tosca); Wolfram (Wagner: Tannhäuser); Saklovitij (Muszorgszkij: Hovanscsina); Mr. Gedge (Britten: Albert Herring); Kurwenal (Wagner: Trisztán és Izolda); Salamon (Goldmark: Sába királynője); Amfortas (Wagner: Parsifal); Gara nádor (Erkel F.: Hunyadi László); Telramund (Wagner: Lohengrin); Escamillo (Bizet: Carmen); Jochanaán (R. Strauss: Salome); Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Valentin (Gounod: Faust); Ashton (Donizetti: Lammermoori Lucia); Marcel (Puccini: Bohémélet); Ping (Puccini: Turandot); Jeleckij (Csajkovszkij: Pikk dáma).
1917-ben lépett fel először Alfio (Mascagni: Parasztbecsület) szerepében. Az Operaház tagja volt haláláig, 1934-től örökös tag. Az 1920-as évektől vezető baritonista, főleg lírai szerepkörben. 1925-ben Mascagni világjáró társulatába szerződtette, két évig Nyugat-Európában (Ausztria, Németország, Belgium, Olaszország) turnéztak, de eljutottak Amerikába és Egyiptomba is. Az út során énektudását Mario Sanmarcónál tökéletesítette. Hazatérése után jogi diplomát szerzett. Nagy sikerrel énekelt Verdi-szerepeket; magyar színpadon elsőként alakította Falstaffot és Simone Boccanegrát. 1935-ben a római operában vendégszerepelt.
Életművének másik fontos része kapcsolata a magyar zenével, elsősorban Bartók és Kodály műveivel. 1918-ban Bartók fölkérte A kékszakállú herceg vára prózai prológjának elmondására. 1936-ban a Cantata profana ősbemutatóján énekelt. Kodály aki a "magyar népdalok mesterdalnoká"-nak nevezte rá gondolt a Háry János megírásokor (1926), amelynek a Székelyfonó Kérőjével együtt első alakítója volt (1932); neki ajánlotta népdalgyűjteményének több füzetét. Erkel Bánk bánjának szinte minden férfi szerepét énekelte, az ő kedvéért baritonra átírt címszerepet is. Az Operaház igazgatója volt (195759). 1967-ben ment nyugdíjba: Bagó (Kacsóh Pongrác: János vitéz) szerepével búcsúzott. E mű címszerepét 1938-ban filmen is eljátszotta. Mint oratórium- és dalénekes is kiváló teljesítményt nyújtott. Hangját számos hanglemez őrzi. Gyakran énekelt operettet is.
Főbb szerepei: Figaro (Rossini: A sevillai borbély); Rigoletto (Verdi); Jago (Verdi: Othello); Luna (Verdi: A trubadur); Posa (Verdi: Don Carlos); René (Verdi: Álarcosbál); Germont Alfréd (Verdi: Traviata); Amonastro (Verdi: Aida); Svanda (Weinberger: Svanda, a dudás); Scarpia (Puccini: Tosca); Wolfram (Wagner: Tannhäuser); Saklovitij (Muszorgszkij: Hovanscsina); Mr. Gedge (Britten: Albert Herring); Kurwenal (Wagner: Trisztán és Izolda); Salamon (Goldmark: Sába királynője); Amfortas (Wagner: Parsifal); Gara nádor (Erkel F.: Hunyadi László); Telramund (Wagner: Lohengrin); Escamillo (Bizet: Carmen); Jochanaán (R. Strauss: Salome); Tonio (Leoncavallo: Bajazzók); Valentin (Gounod: Faust); Ashton (Donizetti: Lammermoori Lucia); Marcel (Puccini: Bohémélet); Ping (Puccini: Turandot); Jeleckij (Csajkovszkij: Pikk dáma).
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1964 |
Kodály, Zoltán: Székely fonó
(Kodály, Zoltán: Spinning Room) |
Qualiton | LPX 1009-10 | 2 LP |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |