B. Nagy János
ének - tenor
Születési hely
Pocsaj
Születési dátum
1940
1940. július 9. Pocsaj - 2007. december 22. Budapest
Énekesművész, elsősorban Verdi és Puccini operáinak tenor szerepeiben nyújtott kimagasló teljesítményt.
Zenei tanulmányait 1961 és 1965 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola énektanszakán végezte. Tanárai között olyan kiváló tanárok szerepeltek, mint Kerényi Miklós György és Hoór-Tempis Erzsébet, de mesterei közé tartozott Hetényi Kálmán is. Már tanulmányai közben, 1963-tól tagja lett a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, ahonnan csak 1967-ben távozott, hogy még ugyanebben az évben a Magyar Állami Népi Együttes szólistájaként folytassa pályafutását.
1971-ben a Magyar Állami Operaház magánénekesként szerződtette, Don José (Bizet: Carmen) szerepében debütált. Az Operaház tagjaként leggyakrabban Verdi műveiben lépett színpadra. Az Aidában a Hírnökként és Radamesként is fellépett, az Otellóban pedig Cassiót és a címszerepet is alakította. 1973-ban nagy sikert aratott Macduff (Verdi: Macbeth), majd a következő szezonban Oronte (Verdi: A lombardok) szerepében. Hasonlóan emlékezetes volt bemutatkozása Alfredóként (Verdi: Traviata) és különösen Mantua hercegeként (Verdi: Rigoletto), mindkét előadást Laberto Gardelli vezényelte. 1986-ban a Magyar Televízió az ő közreműködésével készítette el a Rigoletto televíziós változatát.
1975-ben énekelte első Puccini-főszerepét, Des Grieux-t (Manon Lescaut) és Telemaccót Monteverdi Odüsszeusz hazatérése című operájának budapesti bemutatóján. 1976-ban állították színpadra Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának eredeti változatát, ahol Grigorij szerepét osztották rá. A következő két évben játszott Szokolay Sándor Sámson című operájában Jephtaként. Külföldön is sikereket aratott, 1979-ben Genovában vendégszerepelt a Fidelio ősváltozatának előadásán Florestan szerepében. 1980-ban Firenzébe utazott, hogy részt vegyen Tito Gobbi nyári akadémiájának mesterkurzusán, amit az UNESCO gálahangversenyén való fellépése követett. Az év végén újabb sikeres Verdi-bemutatóra (Simon Boccanegra) került sor, ezúttal Adorno szerepében Giuseppe Patané vezényletével.
1981-től a Duisburg-Düsseldorfi Deutsche Opera am Rhein, 1981-től és 1982-ig pedig a berni Stadttheater tagja. Rendszeresen fellépett Európa vezető operaházaiban, mint például Nyugat-Berlinben Adornóként, Liege-ben Calafként, Hamburgban, Kölnben és Zürichben Cavaradossiként, Bécsben pedig az Olasz énekes, Cavaradossi és Manrico szerepében. Színpadi sikerei mellett hanglemezfelvételeivel és oratóriumfelvételeivel is nemzetközi elismerést váltott ki.
1980-ban az Ernani (Verdi) címszerepében nyújtott kimagasló alakításáért (karmester: Lamberto Gardelli) Liszt-díjjal tüntették ki. 1985-ben művészi munkásságának elismeréseként Érdemes Művész címmel, valamint Székely Mihály-emlékplakettel jutalmazták. Elsőként ő kapta meg a Magyar Állami Operaház magánénekesei által alapított Optimus-díjat 2006-ban. 2007-ben kimagasló zenei eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki.
B. Nagy János a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze volt.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Énekesművész, elsősorban Verdi és Puccini operáinak tenor szerepeiben nyújtott kimagasló teljesítményt.
Zenei tanulmányait 1961 és 1965 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola énektanszakán végezte. Tanárai között olyan kiváló tanárok szerepeltek, mint Kerényi Miklós György és Hoór-Tempis Erzsébet, de mesterei közé tartozott Hetényi Kálmán is. Már tanulmányai közben, 1963-tól tagja lett a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, ahonnan csak 1967-ben távozott, hogy még ugyanebben az évben a Magyar Állami Népi Együttes szólistájaként folytassa pályafutását.
1971-ben a Magyar Állami Operaház magánénekesként szerződtette, Don José (Bizet: Carmen) szerepében debütált. Az Operaház tagjaként leggyakrabban Verdi műveiben lépett színpadra. Az Aidában a Hírnökként és Radamesként is fellépett, az Otellóban pedig Cassiót és a címszerepet is alakította. 1973-ban nagy sikert aratott Macduff (Verdi: Macbeth), majd a következő szezonban Oronte (Verdi: A lombardok) szerepében. Hasonlóan emlékezetes volt bemutatkozása Alfredóként (Verdi: Traviata) és különösen Mantua hercegeként (Verdi: Rigoletto), mindkét előadást Laberto Gardelli vezényelte. 1986-ban a Magyar Televízió az ő közreműködésével készítette el a Rigoletto televíziós változatát.
1975-ben énekelte első Puccini-főszerepét, Des Grieux-t (Manon Lescaut) és Telemaccót Monteverdi Odüsszeusz hazatérése című operájának budapesti bemutatóján. 1976-ban állították színpadra Muszorgszkij Borisz Godunov című operájának eredeti változatát, ahol Grigorij szerepét osztották rá. A következő két évben játszott Szokolay Sándor Sámson című operájában Jephtaként. Külföldön is sikereket aratott, 1979-ben Genovában vendégszerepelt a Fidelio ősváltozatának előadásán Florestan szerepében. 1980-ban Firenzébe utazott, hogy részt vegyen Tito Gobbi nyári akadémiájának mesterkurzusán, amit az UNESCO gálahangversenyén való fellépése követett. Az év végén újabb sikeres Verdi-bemutatóra (Simon Boccanegra) került sor, ezúttal Adorno szerepében Giuseppe Patané vezényletével.
1981-től a Duisburg-Düsseldorfi Deutsche Opera am Rhein, 1981-től és 1982-ig pedig a berni Stadttheater tagja. Rendszeresen fellépett Európa vezető operaházaiban, mint például Nyugat-Berlinben Adornóként, Liege-ben Calafként, Hamburgban, Kölnben és Zürichben Cavaradossiként, Bécsben pedig az Olasz énekes, Cavaradossi és Manrico szerepében. Színpadi sikerei mellett hanglemezfelvételeivel és oratóriumfelvételeivel is nemzetközi elismerést váltott ki.
1980-ban az Ernani (Verdi) címszerepében nyújtott kimagasló alakításáért (karmester: Lamberto Gardelli) Liszt-díjjal tüntették ki. 1985-ben művészi munkásságának elismeréseként Érdemes Művész címmel, valamint Székely Mihály-emlékplakettel jutalmazták. Elsőként ő kapta meg a Magyar Állami Operaház magánénekesei által alapított Optimus-díjat 2006-ban. 2007-ben kimagasló zenei eredményeiért Kossuth-díjjal tüntették ki.
B. Nagy János a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze volt.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1982 | Kodály Zoltán: Missa Brevis / Budavári Te Deum | Sefel Records | SEFD 5011 | LP |
| 1995 | Cavalli, Francesco: Laetatus sum; Magnificat / Charpentier, Marc-Antoine: Te deum | Hungaroton | HCD 12920 | |
| 1995 | Verdi, Giuseppe: Attila | Hungaroton | HCD 12934 | 2 CD |
| 1996 | Boito, Arrigo: Nerrone | Hungaroton | HCD 12487-89 | 3 CD / 1982-es felvétel |
| 1996 |
Rossini, Gioacchino: Mózes
(Rossini, Gioacchino: Mosé) |
Hungaroton | HCD 12290-92 | 3 CD / A felvétel 1981-ben készült |
| 1996 | Verdi, Giuseppe: Simon Boccanegra | Hungaroton | HCD 12522-23 | 2 CD |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |
| 2001 |
Liszt Ferenc: Krisztus - oratórium
(Liszt: Christus - oratorio) |
Hungaroton | HCD 12831 |