Ilosfalvy Róbert
ének - tenor
Születési hely
Hódmezővásárhely
Születési dátum
1927
1927. június 18. Hódmezővásárhely - 2009. január 6. Budapest
Operaénekes (tenor), a háború utáni énekesnemzedék egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Molnár Imre, dr. Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként. Zenei pályafutása 1949-ben, még főiskolás korában kezdődött, a Honvéd Művészegyüttes Énekkarában, amelynek rövidesen szólistája lett. 1954-ben Tóth Aladár szerződtette az Operaházhoz. Erkel Hunyadi Lászlójának címszerepében debütált, ezután sikerrel alakította Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból), Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin) és Alfred (Verdi: Traviata) szerepét. Magyarországon énekelt szerepei közül kiemelkedik Puccini Bohéméletének Rodolphe-ja, melyet Ferencsik János vezényletével, az előadás felújításának alkalmából énekelt 1957-ben.
Sikerrel alakította Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájának főhősét, a Macbethben (Verdi) Macduff-ot, a Tell Vilmosban (Rossini) Arnoldot, A Nyugat lányában (Puccini) Dick Johnsont, A végzet hatalmában (Verdi) Alvarot, Az álarcosbálban (Verdi) Riccardót, a Carmenben (Bizet) Don Josét. A művész élete egyik legnagyobb sikerét Puccini Manon Lescautjának Des Grieux szerepében aratta az opera 1961-es, Lamberto Gardelli dirigálta budapesti előadásán. Des Grieux Ilosfalvy egyik emblematikus szerepe lett, énekelte többek között Berlinben, Koppenhágában, Londonban, Moszkvában, Rómában, San Franciscóban. Repertoárjából nem maradtak ki a kortárs operák sem: 1962-ben Petrovics Emil C'est la guerre-jének ősbemutatóján alakította a Szökevényt. 1963-ban részt vett az első magyar televíziós operafilm elkészítésében, Dallapiccola Éjszakai repülés című művét Szinetár Miklós rendezte.
1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, a Kölni Operaházban a Manon Lescaut Des Grieux szerepében debütált, Kertész István vezényletével. Produkciójának kedvező visszhangja megalapozta a művész nemzetközi hírnevét, hamarosan más nagy zenés színházaktól is meghívásokat kapott, fellépett a San Franciscói-i, müncheni, hamburgi, stuttgarti, madridi, római operaházakban, a bécsi Staatsoperben és a londoni Covent Gardenben is. Emlékezetes 1968-as Carnegie Hall-beli koncertje, ahol először énekelt magyar énekesként anyanyelvén, Kodály Psalmus Hungaricusát a Londoni Filharmonikusok társaságában, Kertész István vezényletével adták elő.
Kölnben kezdett Wagner szerepeket énekelni: Lohengrint és A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterét vette repertoárjára. Münchenben a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként mutatkozott be Claudio Abbado vezényletével. Ugyanitt énekelte A köpeny Henrijét Dietrich Fischer Dieskau, Várady Júlia és Wolfgang Sawallish társaságában. Kitűnő kritikákat kapott a londoni Covent Garden Nürbergi mesterdalnokok-felújításán, ahol Stolzingi Walter szerepében lépett színpadra. Többször énekelte az Aida (Verdi), a Tosca (Puccini), a Don Carlos (Verdi), A trubadúr (Verdi), a Lammermoori Lucia (Donizetti), a Rigoletto (Verdi), A rózsalovag (Richard Strauss), Az árnyék nélküli asszony (Richard Strauss), a Jenůfa (Janáček) tenor szerepeit.
1982-ben tért vissza Magyarországra, 1988-ig ismét a budapesti Operaház magánénekese volt, de nyugalomba vonulása után is fellépett a színházban. Itthon új szerepekre vállalkozott, elsősorban olyanokra, amelyek megfeleltek súlyosabbá, ércesebbé fejlődött hangja karakterének. Ezek közül kiemelkedik Otello alakítása, valamint egyik utolsó nagy szerepe, Erkel Bánk bánja.
Ilosfalvy Róbertet 1962-ben Liszt-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel, 2003-ban a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjjal tüntették ki. 1992 óta az Operaház örökös tagja.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Operaénekes (tenor), a háború utáni énekesnemzedék egyik legkiemelkedőbb egyénisége.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Molnár Imre, dr. Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként. Zenei pályafutása 1949-ben, még főiskolás korában kezdődött, a Honvéd Művészegyüttes Énekkarában, amelynek rövidesen szólistája lett. 1954-ben Tóth Aladár szerződtette az Operaházhoz. Erkel Hunyadi Lászlójának címszerepében debütált, ezután sikerrel alakította Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból), Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin) és Alfred (Verdi: Traviata) szerepét. Magyarországon énekelt szerepei közül kiemelkedik Puccini Bohéméletének Rodolphe-ja, melyet Ferencsik János vezényletével, az előadás felújításának alkalmából énekelt 1957-ben.
Sikerrel alakította Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájának főhősét, a Macbethben (Verdi) Macduff-ot, a Tell Vilmosban (Rossini) Arnoldot, A Nyugat lányában (Puccini) Dick Johnsont, A végzet hatalmában (Verdi) Alvarot, Az álarcosbálban (Verdi) Riccardót, a Carmenben (Bizet) Don Josét. A művész élete egyik legnagyobb sikerét Puccini Manon Lescautjának Des Grieux szerepében aratta az opera 1961-es, Lamberto Gardelli dirigálta budapesti előadásán. Des Grieux Ilosfalvy egyik emblematikus szerepe lett, énekelte többek között Berlinben, Koppenhágában, Londonban, Moszkvában, Rómában, San Franciscóban. Repertoárjából nem maradtak ki a kortárs operák sem: 1962-ben Petrovics Emil C'est la guerre-jének ősbemutatóján alakította a Szökevényt. 1963-ban részt vett az első magyar televíziós operafilm elkészítésében, Dallapiccola Éjszakai repülés című művét Szinetár Miklós rendezte.
1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, a Kölni Operaházban a Manon Lescaut Des Grieux szerepében debütált, Kertész István vezényletével. Produkciójának kedvező visszhangja megalapozta a művész nemzetközi hírnevét, hamarosan más nagy zenés színházaktól is meghívásokat kapott, fellépett a San Franciscói-i, müncheni, hamburgi, stuttgarti, madridi, római operaházakban, a bécsi Staatsoperben és a londoni Covent Gardenben is. Emlékezetes 1968-as Carnegie Hall-beli koncertje, ahol először énekelt magyar énekesként anyanyelvén, Kodály Psalmus Hungaricusát a Londoni Filharmonikusok társaságában, Kertész István vezényletével adták elő.
Kölnben kezdett Wagner szerepeket énekelni: Lohengrint és A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterét vette repertoárjára. Münchenben a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként mutatkozott be Claudio Abbado vezényletével. Ugyanitt énekelte A köpeny Henrijét Dietrich Fischer Dieskau, Várady Júlia és Wolfgang Sawallish társaságában. Kitűnő kritikákat kapott a londoni Covent Garden Nürbergi mesterdalnokok-felújításán, ahol Stolzingi Walter szerepében lépett színpadra. Többször énekelte az Aida (Verdi), a Tosca (Puccini), a Don Carlos (Verdi), A trubadúr (Verdi), a Lammermoori Lucia (Donizetti), a Rigoletto (Verdi), A rózsalovag (Richard Strauss), Az árnyék nélküli asszony (Richard Strauss), a Jenůfa (Janáček) tenor szerepeit.
1982-ben tért vissza Magyarországra, 1988-ig ismét a budapesti Operaház magánénekese volt, de nyugalomba vonulása után is fellépett a színházban. Itthon új szerepekre vállalkozott, elsősorban olyanokra, amelyek megfeleltek súlyosabbá, ércesebbé fejlődött hangja karakterének. Ezek közül kiemelkedik Otello alakítása, valamint egyik utolsó nagy szerepe, Erkel Bánk bánja.
Ilosfalvy Róbertet 1962-ben Liszt-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel, 2003-ban a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjjal tüntették ki. 1992 óta az Operaház örökös tagja.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1998 |
Nagy Magyar Énekesek:
Ilosfalvy Róbert
(Great Hungarian Voices: Róbert Ilosfalvy) |
Hungaroton | HCD 31762 |
Saját |
| 1999 | Verdi, Giuseppe: Rigoletto | Hungaroton | HCD 31808-09 | 2 CD / A felvétel 1965-ben készült |
| 1999 | 400 Years of the Opera Vol.1 | Hungaroton | HRC 1019 | Echo sorozat |
| 2000 |
Petrovics Emil: C'est la guerre; VI. kantáta
(Petrovics, Emil: C'est la guerre; Cantata No. 6) |
Hungaroton | HCD 31958 | |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |
| 2001 | Puccini, Giacomo: Manon Lescaut | Hungaroton | HCD 12648-49 | 2 CD |
| 2001 |
Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony
(Kenessey Jenő: Gold and the Woman) |
Hungaroton | HCD 31983 | 1957-es felvétel |
| 2003 |
Nagy Magyar Énekesek: Házy Erzsébet
(Great Hungarian Voices: Erzsébet Házy) |
Hungaroton | HCD 31996 |