Marton Éva
ének - szoprán
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1943
E-mail
Weboldal
Leánykori nevén HEINRICH ÉVA.
1943. június 18. Budapest
Világhírű szoprán énekesnő, egyedülállóan széles repertoárjának legfontosabb részét Mozart, Verdi, Puccini, Richard Strauss és Wagner szerepek alkotják, de otthonosan mozog a verismo (Giordano, Ponchielli, stb.) világában is.
Zenei tanulmányait 1962 és 1968 között Rősler Endre és Dr. Sipos Jenő növendékeként a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol operaénekesi és énektanári diplomát szerzett. 1968-ban Rimszkij-Korszakov Az Aranykakas című operájában Shemaha királynő szerepében mutatkozott be a Magyar Állami Operaház színpadán, amelyet olyan jelentős szerepek követtek, mint a Tosca, Manon Lescaut, Rodelinda, Tatjana, Amelia Grimaldi és Freia. Utóbbi szerepében hallotta Christoph von Dohnanyi, aki 1972-ben leszerződtette a frankfurti operához, ahol szisztematikusan felépíthette széleskörű repertoárját.
1972-ben Riccardo Muti vezényletével Rossini Tell Vilmos című operájában Matilde szerepét énekelte a firenzei Maggio Musicalen, ezt követően pedig Verdi Attila című operájában Odabellaként mutatkozott be Budapesten, Lamberto Gardelli vezényletével. A bécsi Staatsoper színpadán 1973-ban nagy sikerrel debütált Toscaként, 1974-ben a müncheni Bajor Állami Operában a Don Giovanni Donna Annájaként lépett fel. A pályája kezdetén lírai szoprán szerepeket megformáló Marton fokozatosan a drámai szerepek felé orientálódott. Alakításaival jelentős nemzetközi figyelmet és elismerést vívott ki, a következő évtizedekben a világ szinte összes nagy zenei központjából meghívást kapott.
1976-ban már A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként debütált a New York-i Metropolitan színpadán. 1977-ben és 1978-ban a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon a Tannhäuserben énekelte Vénusz és Erzsébet szerepét. A milanói Scalaban 1978-ban A trubadúr Leonórájaként debütált kirobbanó sikerrel, az előadást Zubin Mehta vezényelte. Ugyanitt Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját mutatták be magyar nyelven, partnere Melis György volt. 1980-ban a milanói Scalaban a Tosca sorozatban nyújtott rendkívüli művészi és énekesi teljesítményéért Ezüst Rózsa-díjjal tüntették ki. 1981-ben és 1986-ban kiváló alakításaiért a New York Times az év énekesének, 1982-ben az év művészének választotta. 1987-ben a bécsi Staatsoperben elnyerte a Kammersängerin címet.
Marton Éva rendkívüli pályafutása során többek között olyan karmesterekkel lépett fel, mint Christoph von Dohnanyi, Riccardo Muti, Lorin Maazel, Sir Colin Davis, Zubin Mehta, Claudio Abbado, Sir Solti György, Giuseppe Patané, Giuseppe Sinopoli, Gianandrea Gavazzeni, Nello Santi, Jiri Kout, Wolfgang Sawallisch, Pinchas Steinberg, Kurt Adler, Erich Leinsdorf, Klaus Tennstedt, Edo de Wart, James Levine, Marek Janowski, Seiji Ozawa, Christian Thielemann, Riccardo Chailly, Kent Nagano, Ferencsik János, Erdélyi Miklós, Fischer Ádám, Fischer Iván, Peskó Zoltán, Kocsis Zoltán.
Partnerei voltak többek között Birgit Nilsson, Leonie Rysanek, Edita Gruberova, Giacomo Aragall, Franco Bonisolli, Giuseppe Giacomini, Nicolai Gedda, James King, Jon Vickers, Placido Domingo, Jose Carreras, Luciano Pavarotti, Renato Bruson, Leo Nucci, Ruggiero Raimondi, Bernd Weikl, James Morris, Peter Schreier, René Kollo, Peter Dvorsky, Reiner Goldberg, Melis György, Polgár László, Kováts Kolos. A következő rendezőkkel dolgozott együtt:
Franco Zeffirelli, Prof. August Everding, Prof. Götz Friedrich, Harry Kupfer, Nicolas Lehnhoff, Jonathan Miller, Giancarlo del Monaco, Ruth Berghaus, Joachim Herz, Maximilian Schell, Békés András, Andreas Homoki, Georg Pressburger.
Közel negyven teljes operafelvétele, valamint különböző ária- és koncertfelvétele jelent meg CD-n és DVD-n, számos rádió- és televíziófelvétel készült közreműködésével. 2002-től 2007-ig a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetőjének tisztségét is ellátta. 2005-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetőjévé nevezték ki, 2007 óta egyetemi tanár. Gyakran tart mesterkurzusokat, rendszeresen meghívást kap rangos énekversenyek zsűrijébe.
Repertoárja közel negyven - eredeti nyelven énekelt - szerepet tartalmaz, a legfontosabbak: Turandot (Puccini), Tosca (Puccini), Manon Lescaut (Puccini), Brünnhilde (Wagner: Ring-tetralógia), Elektra, Krüszothémisz, Klütaimnésztra (R. Strauss: Elektra), Salome (R. Strauss), Ariadné (Richard Strauss: Ariadné Naxoszban), Császárné, Kelmefestő asszony (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony), Heléna (R. Staruss: Egyiptomi Heléna), Elza, Ortrud (Wagner: Lohengrin), Fedora, Madeleine (Umberto Giordano: André Chénier), Judit (Bartók: A kékszakállú herceg vára), Leonóra (Beethoven: Fidelio), Erzsébet, Vénusz (Wagner: Tannhäuser), Templomos asszony (Janáček: Jenufa), Aida (Verdi), Amelia (Verdi: Simone Boccanegra), Leonora (Verdi: A végzet hatalma), Leonora (Verdi: A trubadúr), Odabella (Verdi: Attila), Desdemona (Verdi: Otello), Elvira (Verdi: Ernani), Alice (Verdi: Falstaff), Amélia (Verdi: Álarcosbál), Gioconda (Ponchielli: La Gioconda), Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület), Mathilde (Rossini: Tell Vilmos), Tatjána (Csajkovszkij: Anyegin).
Pályája során számos elismerésben részesült, 1991-ben Bartók-Pásztory-díjat és Mario del Monaco-díjat, 1993-ban Chicagóban John W. Seabury-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat és Magyarság Hírnevéért Díjat, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2005-ben Miskolci Múzsa-díjat kapott. Marton Éva 1996-ban Ferencváros, 2008-ban Miskolc díszpolgára lett, 1991 óta a bécsi Staatsoper örökös tagja. 2009-ben a barcelonai Teatro del Liceu aranyérmét, 2010-ben a Grazi Operaház ISO d'ORO életműdíját vehette át.
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának elnökségi tagja.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
1943. június 18. Budapest
Világhírű szoprán énekesnő, egyedülállóan széles repertoárjának legfontosabb részét Mozart, Verdi, Puccini, Richard Strauss és Wagner szerepek alkotják, de otthonosan mozog a verismo (Giordano, Ponchielli, stb.) világában is.
Zenei tanulmányait 1962 és 1968 között Rősler Endre és Dr. Sipos Jenő növendékeként a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol operaénekesi és énektanári diplomát szerzett. 1968-ban Rimszkij-Korszakov Az Aranykakas című operájában Shemaha királynő szerepében mutatkozott be a Magyar Állami Operaház színpadán, amelyet olyan jelentős szerepek követtek, mint a Tosca, Manon Lescaut, Rodelinda, Tatjana, Amelia Grimaldi és Freia. Utóbbi szerepében hallotta Christoph von Dohnanyi, aki 1972-ben leszerződtette a frankfurti operához, ahol szisztematikusan felépíthette széleskörű repertoárját.
1972-ben Riccardo Muti vezényletével Rossini Tell Vilmos című operájában Matilde szerepét énekelte a firenzei Maggio Musicalen, ezt követően pedig Verdi Attila című operájában Odabellaként mutatkozott be Budapesten, Lamberto Gardelli vezényletével. A bécsi Staatsoper színpadán 1973-ban nagy sikerrel debütált Toscaként, 1974-ben a müncheni Bajor Állami Operában a Don Giovanni Donna Annájaként lépett fel. A pályája kezdetén lírai szoprán szerepeket megformáló Marton fokozatosan a drámai szerepek felé orientálódott. Alakításaival jelentős nemzetközi figyelmet és elismerést vívott ki, a következő évtizedekben a világ szinte összes nagy zenei központjából meghívást kapott.
1976-ban már A nürnbergi mesterdalnokok Évájaként debütált a New York-i Metropolitan színpadán. 1977-ben és 1978-ban a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon a Tannhäuserben énekelte Vénusz és Erzsébet szerepét. A milanói Scalaban 1978-ban A trubadúr Leonórájaként debütált kirobbanó sikerrel, az előadást Zubin Mehta vezényelte. Ugyanitt Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját mutatták be magyar nyelven, partnere Melis György volt. 1980-ban a milanói Scalaban a Tosca sorozatban nyújtott rendkívüli művészi és énekesi teljesítményéért Ezüst Rózsa-díjjal tüntették ki. 1981-ben és 1986-ban kiváló alakításaiért a New York Times az év énekesének, 1982-ben az év művészének választotta. 1987-ben a bécsi Staatsoperben elnyerte a Kammersängerin címet.
Marton Éva rendkívüli pályafutása során többek között olyan karmesterekkel lépett fel, mint Christoph von Dohnanyi, Riccardo Muti, Lorin Maazel, Sir Colin Davis, Zubin Mehta, Claudio Abbado, Sir Solti György, Giuseppe Patané, Giuseppe Sinopoli, Gianandrea Gavazzeni, Nello Santi, Jiri Kout, Wolfgang Sawallisch, Pinchas Steinberg, Kurt Adler, Erich Leinsdorf, Klaus Tennstedt, Edo de Wart, James Levine, Marek Janowski, Seiji Ozawa, Christian Thielemann, Riccardo Chailly, Kent Nagano, Ferencsik János, Erdélyi Miklós, Fischer Ádám, Fischer Iván, Peskó Zoltán, Kocsis Zoltán.
Partnerei voltak többek között Birgit Nilsson, Leonie Rysanek, Edita Gruberova, Giacomo Aragall, Franco Bonisolli, Giuseppe Giacomini, Nicolai Gedda, James King, Jon Vickers, Placido Domingo, Jose Carreras, Luciano Pavarotti, Renato Bruson, Leo Nucci, Ruggiero Raimondi, Bernd Weikl, James Morris, Peter Schreier, René Kollo, Peter Dvorsky, Reiner Goldberg, Melis György, Polgár László, Kováts Kolos. A következő rendezőkkel dolgozott együtt:
Franco Zeffirelli, Prof. August Everding, Prof. Götz Friedrich, Harry Kupfer, Nicolas Lehnhoff, Jonathan Miller, Giancarlo del Monaco, Ruth Berghaus, Joachim Herz, Maximilian Schell, Békés András, Andreas Homoki, Georg Pressburger.
Közel negyven teljes operafelvétele, valamint különböző ária- és koncertfelvétele jelent meg CD-n és DVD-n, számos rádió- és televíziófelvétel készült közreműködésével. 2002-től 2007-ig a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál művészeti vezetőjének tisztségét is ellátta. 2005-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetőjévé nevezték ki, 2007 óta egyetemi tanár. Gyakran tart mesterkurzusokat, rendszeresen meghívást kap rangos énekversenyek zsűrijébe.
Repertoárja közel negyven - eredeti nyelven énekelt - szerepet tartalmaz, a legfontosabbak: Turandot (Puccini), Tosca (Puccini), Manon Lescaut (Puccini), Brünnhilde (Wagner: Ring-tetralógia), Elektra, Krüszothémisz, Klütaimnésztra (R. Strauss: Elektra), Salome (R. Strauss), Ariadné (Richard Strauss: Ariadné Naxoszban), Császárné, Kelmefestő asszony (R. Strauss: Az árnyék nélküli asszony), Heléna (R. Staruss: Egyiptomi Heléna), Elza, Ortrud (Wagner: Lohengrin), Fedora, Madeleine (Umberto Giordano: André Chénier), Judit (Bartók: A kékszakállú herceg vára), Leonóra (Beethoven: Fidelio), Erzsébet, Vénusz (Wagner: Tannhäuser), Templomos asszony (Janáček: Jenufa), Aida (Verdi), Amelia (Verdi: Simone Boccanegra), Leonora (Verdi: A végzet hatalma), Leonora (Verdi: A trubadúr), Odabella (Verdi: Attila), Desdemona (Verdi: Otello), Elvira (Verdi: Ernani), Alice (Verdi: Falstaff), Amélia (Verdi: Álarcosbál), Gioconda (Ponchielli: La Gioconda), Santuzza (Mascagni: Parasztbecsület), Mathilde (Rossini: Tell Vilmos), Tatjána (Csajkovszkij: Anyegin).
Pályája során számos elismerésben részesült, 1991-ben Bartók-Pásztory-díjat és Mario del Monaco-díjat, 1993-ban Chicagóban John W. Seabury-díjat, 1997-ben Kossuth-díjat és Magyarság Hírnevéért Díjat, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2005-ben Miskolci Múzsa-díjat kapott. Marton Éva 1996-ban Ferencváros, 2008-ban Miskolc díszpolgára lett, 1991 óta a bécsi Staatsoper örökös tagja. 2009-ben a barcelonai Teatro del Liceu aranyérmét, 2010-ben a Grazi Operaház ISO d'ORO életműdíját vehette át.
A Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának elnökségi tagja.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével