Polgár László
ének - basszus
Születési hely
Somogyszentpál
Születési dátum
1947
1947. január 1. Somogyszentpál - 2010. szeptember 19. Zürich
Világhírű operaénekes, állandó vendégművésze volt Európa és Amerika leghíresebb operaházainak, legnagyobb sikereit Mozart és Verdi operáiban, valamint Bartók: A kékszakállú herceg című művének címszerepében aratta. Kiváló oratórium- és dalénekes.
Zenei tanulmányait 1967 és 1972 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként, később Bécsben Hans Hotternél tanult tovább magánúton. A Magyar Állami Operaházban 1971-ben debütált Ceprano gróf szerepében (Verdi: Rigoletto). 1972-től az operaház ösztöndíjasa volt, majd 1973-ban az intézmény magánénekese lett. Pályája kezdetén számos versenyen ért el kimagasló eredményt, 1971-ben a Dvořák-versenyen, 1974-ben a Schumann-versenyen, 1976-ban az Erkel-énekversenyen és a Magyar Rádió dalversenyén, 1977-ben Ostendében, 1980-ban a Hugo Wolf-versenyen, 1981-ben pedig a Pavarotti-versenyen nyert első díjat.
Külföldön elsőként Hamburgban lépett fel 1978-ban a Szöktetés a szerájból (Mozart) Ozminjaként. Ezt követően rendszeresen kapott meghívásokat Európa jelentős operaházaiból. 1981-ben és 1982-ben elénekelte a Kékszakállú herceg (Bartók: A kékszakállú herceg vára), valamint II. Fülöp (Verdi: Don Carlos) szerepét, majd Brüsszelben von Walter grófját (Verdi: Luisa Miller) alakította. Később gyakran lépett fel kortárs operákban is. Az 1980-as években többször is vendégszerepelt Leporellóként (Mozart: Don Giovanni) Párizsban, ahol a korszak egyik legnagyobb hatású operarendezőjével, Jean-Pierre Ponnelle-lel dolgozott együtt. Ponnelle 1986-ban és 1987-ben is meghívta a Salzburgi Ünnepi Játékokra, Sarastro szerepére.
1991-től haláláig a Zürichi Operaház tagja. A fellépések mellett oktatással is foglalkozott, 1996-tól a Musikschule und Konservatorium Winterthur tanára volt. Pályafutása során számos hanglemezen közreműködött, A kékszakállú herceg vára Jessie Normannal, Pierre Boulezzel és a Chicagói Szimfonikus Zenekarral készített felvétele Grammy-díjat kapott. Fellépett a Milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, valamint Európa legtöbb rangos operaházában. Olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Daniel Barenboim, Pierre Boulez, Riccardo Muti, Solti György, Riccardo Chailly, Christoph von Dohnanyi, Nikolaus Harnoncourt, Giuseppe Patané, Bruno Bartoletti, Oleg Caetani, Kent Nagano, Pinchas Steinberg, Christian Thielemann, Michel Plasson.
Főbb szerepei: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból), Leporello (Mozart: Don Giovanni), II. Fülöp (Verdi: Don Carlos), Sparafucile (Verdi: Rigoletto), Gvárdián (Verdi: A végzet hatalma), von Walter (Verdi: Luisa Miller), Rodolfo (Bellini: Az alvajáró), Basilio (Rossini: A sevillai borbély), Marke király (Wagner: Trisztán és Izolda), Gurnemanz (Wagner: Parsifal), Colline (Puccini: Bohémélet), A kékszakállú herceg (Bartók: A kékszakállú herceg vára).
Művészi munkássága elismeréseként 1982-ben Székely Mihály-emlékplakettet és Liszt-díjat, 1986-ban Érdemes Művész címet, 1990-ben Kossuth-díjat, 1991-ben Melis György-emlékplakettet, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Világhírű operaénekes, állandó vendégművésze volt Európa és Amerika leghíresebb operaházainak, legnagyobb sikereit Mozart és Verdi operáiban, valamint Bartók: A kékszakállú herceg című művének címszerepében aratta. Kiváló oratórium- és dalénekes.
Zenei tanulmányait 1967 és 1972 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Kutrucz Éva és Révhegyi Ferencné növendékeként, később Bécsben Hans Hotternél tanult tovább magánúton. A Magyar Állami Operaházban 1971-ben debütált Ceprano gróf szerepében (Verdi: Rigoletto). 1972-től az operaház ösztöndíjasa volt, majd 1973-ban az intézmény magánénekese lett. Pályája kezdetén számos versenyen ért el kimagasló eredményt, 1971-ben a Dvořák-versenyen, 1974-ben a Schumann-versenyen, 1976-ban az Erkel-énekversenyen és a Magyar Rádió dalversenyén, 1977-ben Ostendében, 1980-ban a Hugo Wolf-versenyen, 1981-ben pedig a Pavarotti-versenyen nyert első díjat.
Külföldön elsőként Hamburgban lépett fel 1978-ban a Szöktetés a szerájból (Mozart) Ozminjaként. Ezt követően rendszeresen kapott meghívásokat Európa jelentős operaházaiból. 1981-ben és 1982-ben elénekelte a Kékszakállú herceg (Bartók: A kékszakállú herceg vára), valamint II. Fülöp (Verdi: Don Carlos) szerepét, majd Brüsszelben von Walter grófját (Verdi: Luisa Miller) alakította. Később gyakran lépett fel kortárs operákban is. Az 1980-as években többször is vendégszerepelt Leporellóként (Mozart: Don Giovanni) Párizsban, ahol a korszak egyik legnagyobb hatású operarendezőjével, Jean-Pierre Ponnelle-lel dolgozott együtt. Ponnelle 1986-ban és 1987-ben is meghívta a Salzburgi Ünnepi Játékokra, Sarastro szerepére.
1991-től haláláig a Zürichi Operaház tagja. A fellépések mellett oktatással is foglalkozott, 1996-tól a Musikschule und Konservatorium Winterthur tanára volt. Pályafutása során számos hanglemezen közreműködött, A kékszakállú herceg vára Jessie Normannal, Pierre Boulezzel és a Chicagói Szimfonikus Zenekarral készített felvétele Grammy-díjat kapott. Fellépett a Milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, valamint Európa legtöbb rangos operaházában. Olyan neves karmesterekkel dolgozott együtt, mint Claudio Abbado, Daniel Barenboim, Pierre Boulez, Riccardo Muti, Solti György, Riccardo Chailly, Christoph von Dohnanyi, Nikolaus Harnoncourt, Giuseppe Patané, Bruno Bartoletti, Oleg Caetani, Kent Nagano, Pinchas Steinberg, Christian Thielemann, Michel Plasson.
Főbb szerepei: Sarastro (Mozart: A varázsfuvola), Ozmin (Mozart: Szöktetés a szerájból), Leporello (Mozart: Don Giovanni), II. Fülöp (Verdi: Don Carlos), Sparafucile (Verdi: Rigoletto), Gvárdián (Verdi: A végzet hatalma), von Walter (Verdi: Luisa Miller), Rodolfo (Bellini: Az alvajáró), Basilio (Rossini: A sevillai borbély), Marke király (Wagner: Trisztán és Izolda), Gurnemanz (Wagner: Parsifal), Colline (Puccini: Bohémélet), A kékszakállú herceg (Bartók: A kékszakállú herceg vára).
Művészi munkássága elismeréseként 1982-ben Székely Mihály-emlékplakettet és Liszt-díjat, 1986-ban Érdemes Művész címet, 1990-ben Kossuth-díjat, 1991-ben Melis György-emlékplakettet, 2006-ban Bartók Béla-emlékdíjat kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével