Zoller Attila
gitár
Születési hely
Visegrád
Születési dátum
1927
1927. június 13., Visegrád - 1998. január 25., Vermont (USA)
Édesapja Zoller József zenetanár és karmester, a második világháború előtt Budapesten tanított, édesanyja Nieberl Erzsébet énekelt és zongorázott. Első hegedűóráit édesapjától kapta 1931-ben, 1936-tól trombitaleckéket vett, 14 éves korától a visegrádi zenekarban játszott trombitásként. Nagybőgőzni is tanult, majd 1945-ben, a háború utolsó évében kezdett gitározni.
1945 májusától Budapesten kezdett zenélni klubokban, kávéházakban, 1946-48 között a magyar tangóharmonika akkori legnagyobb játékosa, Tabányi Mihály zenekarában, a Pinocchióban gitározott, ahol már jazzt is játszott. Megelégelve az egyre nehezebb hazai politikai, gazdasági és kulturális helyzetet, 1948 októberében Ausztriába emigrált.
Először báli zenekarokban zenélt, de hamarosan megismerkedett a harmonikán játszó Vera Auerrel is, vele, egy dobossal és egy zongoristával alapította meg első jazz zenekarát. 1950/51-ben egy osztrák szavazáson a gitárosok között Zoller Attilának ítélték az első helyet. Az 1950-es években Németországba költözött, ahol többek között olyan hírességekkel játszott együtt, mint a zongorista Jutta Hipp, vagy a szaxofonos Hans Koller. Amerikai vendégművészek, Oscar Pettiford, Lee Konitz és későbbi felesége, Helen Gottenberg hatására 1959-ben, a Lenox School of Jazz ösztöndíjának elnyerése után Amerikába költözött, Helennel 1960 februárjában házasodtak össze. Amerikában a Jim Hallal és Ornette Colemannel való megismerkedés zenei érdeklődését a free jazz irányába terelte, 1960-ban dobosként lépett fel Chico Hamilton zenekarában, majd 1962 és 1965 között a fuvolista Herbie Mann-nel játszott. 1964-ben egy másik magyar gitárossal, Szabó Gáborral holtversenyben lett első a világ vezető jazz lapjának - Down Beat - népszerűségi versenyén. 1965-től egy free jazz zenét játszó zenekar vezetője lett Don Friedmannel, később Albert Mangelsdorff-fal és Lee Konitz-cal játszott együtt.
Az erőteljes free jazz-hatások ellenére sosem fordított hátat a jazz tradicionálisabb formáinak, alkalmanként swinget is játszott többek között a vibrafonos Red Norvoval, vagy a klarinétos Benny Goodmannel. 1966 novemberében, osztrák állampolgárként jöhetett 18 évi távollét után ismét Magyarországra. 1971-ben szabadalmaztatta saját fejlesztésű pickupját, melyet nem sokkal később a német Shadow cég AZ-48 néven kezdett gyártani.
1974-ben Vermontban megalapította az Attila Zoller Jazz Clinics-et, mely 1985 óta a Vermont Jazz Center nevet viseli. A 80-as, 90-es években több lemezfelvételt is készített az Enja számára többek között Wolfgang Lackerschmidttel és Jimmy Raneyvel, ekkor már Magyarországon is ismert és nagy tekintélynek örvendett a jazzt ismerők körében. 1995. június 9-én vette át a New Englandi Művészeti Alapítvány Életműdíját.
1997. december 5-én a Magyar Rádió Márványtermében került sor arra a koncertre, amely Zoller Attila egyik utolsó kívánsága volt: szülőhazája közönsége előtt szeretett volna búcsúzni a koncertélettől. Másnap, 1997. december 6-án a művész telt ház előtt lépett fel szülővárosában, Visegrádon. Utolsó koncerjét 1998. január 6-án New Yorkban adta Tommy Flanagan és George Mraz közreműködésével, alig három héttel később, január 25-án hunyt el Vermontban.
Édesapja Zoller József zenetanár és karmester, a második világháború előtt Budapesten tanított, édesanyja Nieberl Erzsébet énekelt és zongorázott. Első hegedűóráit édesapjától kapta 1931-ben, 1936-tól trombitaleckéket vett, 14 éves korától a visegrádi zenekarban játszott trombitásként. Nagybőgőzni is tanult, majd 1945-ben, a háború utolsó évében kezdett gitározni.
1945 májusától Budapesten kezdett zenélni klubokban, kávéházakban, 1946-48 között a magyar tangóharmonika akkori legnagyobb játékosa, Tabányi Mihály zenekarában, a Pinocchióban gitározott, ahol már jazzt is játszott. Megelégelve az egyre nehezebb hazai politikai, gazdasági és kulturális helyzetet, 1948 októberében Ausztriába emigrált.
Először báli zenekarokban zenélt, de hamarosan megismerkedett a harmonikán játszó Vera Auerrel is, vele, egy dobossal és egy zongoristával alapította meg első jazz zenekarát. 1950/51-ben egy osztrák szavazáson a gitárosok között Zoller Attilának ítélték az első helyet. Az 1950-es években Németországba költözött, ahol többek között olyan hírességekkel játszott együtt, mint a zongorista Jutta Hipp, vagy a szaxofonos Hans Koller. Amerikai vendégművészek, Oscar Pettiford, Lee Konitz és későbbi felesége, Helen Gottenberg hatására 1959-ben, a Lenox School of Jazz ösztöndíjának elnyerése után Amerikába költözött, Helennel 1960 februárjában házasodtak össze. Amerikában a Jim Hallal és Ornette Colemannel való megismerkedés zenei érdeklődését a free jazz irányába terelte, 1960-ban dobosként lépett fel Chico Hamilton zenekarában, majd 1962 és 1965 között a fuvolista Herbie Mann-nel játszott. 1964-ben egy másik magyar gitárossal, Szabó Gáborral holtversenyben lett első a világ vezető jazz lapjának - Down Beat - népszerűségi versenyén. 1965-től egy free jazz zenét játszó zenekar vezetője lett Don Friedmannel, később Albert Mangelsdorff-fal és Lee Konitz-cal játszott együtt.
Az erőteljes free jazz-hatások ellenére sosem fordított hátat a jazz tradicionálisabb formáinak, alkalmanként swinget is játszott többek között a vibrafonos Red Norvoval, vagy a klarinétos Benny Goodmannel. 1966 novemberében, osztrák állampolgárként jöhetett 18 évi távollét után ismét Magyarországra. 1971-ben szabadalmaztatta saját fejlesztésű pickupját, melyet nem sokkal később a német Shadow cég AZ-48 néven kezdett gyártani.
1974-ben Vermontban megalapította az Attila Zoller Jazz Clinics-et, mely 1985 óta a Vermont Jazz Center nevet viseli. A 80-as, 90-es években több lemezfelvételt is készített az Enja számára többek között Wolfgang Lackerschmidttel és Jimmy Raneyvel, ekkor már Magyarországon is ismert és nagy tekintélynek örvendett a jazzt ismerők körében. 1995. június 9-én vette át a New Englandi Művészeti Alapítvány Életműdíját.
1997. december 5-én a Magyar Rádió Márványtermében került sor arra a koncertre, amely Zoller Attila egyik utolsó kívánsága volt: szülőhazája közönsége előtt szeretett volna búcsúzni a koncertélettől. Másnap, 1997. december 6-án a művész telt ház előtt lépett fel szülővárosában, Visegrádon. Utolsó koncerjét 1998. január 6-án New Yorkban adta Tommy Flanagan és George Mraz közreműködésével, alig három héttel később, január 25-án hunyt el Vermontban.