Kóté László
hegedű
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1941
1941. március 20. Budapest - 2009. május 8. Budapest
Még nem volt ötéves, amikor hegedülni kezdett. Hamar felismerték különleges tehetségét, első tanára Lányi Margit volt. 16 évesen, korengedménnyel vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, B. Kádár Klára tanítványaként diplomázott 1962-ben.
20 évesen lett az Országos Filharmónia szólistája. 1964-65-ben ösztöndíjjal Leningrádban Mihail Vaimann professzornál tanult, 1968-ban Ivry Gitlisnél képezte tovább magát. Salzburgi fellépését követően Claudio Abbado meghívta a milánói Scala koncertmesterének.
Szólistaként turnézott szinte egész Európában, Közép- és Dél-Amerikában, a Szovjetunióban, Törökországban, Észak-Afrikában és Japánban. Számos rádió- és lemezfelvételt készített. Repertoárja a barokktól a XX. századig ívelt, magába foglalva a virtuóz irodalmat.
1966-tól tanított a budapesti Zeneakadémián. 1970-76-ig, majd 1983-tól a Budapesti Kamaraegyüttes koncertmestereként számos kortárs mű bemutatóját, hangfelvételét játszotta. 1976-tól 1983-ig a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora lett, a Polydor Records-nál szólólemeze készült, koncertezett, kurzusokat tartott. Közbenjárására indult el a budapesti Zeneakadémia és a tokiói Musashino Zeneakadémia kapcsolata is.
1983-ban tért haza; tanított a Zeneakadémián, növendékei versenyeket nyertek. 1984-88 között a Magyar Állami Operaház koncertmestere, majd 1988-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára is volt.
Nagy sikerrel mutatta be a Rádiózenekarral Székely Endre neki dedikált Fantasia concertante c. művét (1987) és II. szólószonátáját (1988). Utolsó koncertjét Kovács Dénes emlékének tiszteletére adta 2005-ben. A kritikák csodálatos hegedűhangját, makulátlan technikáját, stílusbiztonságát, előadásának intenzitását dicsérték.
Díjak, kitüntetések:
1962 Poznan Wieniawski verseny Diploma
1986 Bartók-Pásztory díj
1987 Artisjus-díj
1988 Kiváló Munkáért díj
2005 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
Még nem volt ötéves, amikor hegedülni kezdett. Hamar felismerték különleges tehetségét, első tanára Lányi Margit volt. 16 évesen, korengedménnyel vették fel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, B. Kádár Klára tanítványaként diplomázott 1962-ben.
20 évesen lett az Országos Filharmónia szólistája. 1964-65-ben ösztöndíjjal Leningrádban Mihail Vaimann professzornál tanult, 1968-ban Ivry Gitlisnél képezte tovább magát. Salzburgi fellépését követően Claudio Abbado meghívta a milánói Scala koncertmesterének.
Szólistaként turnézott szinte egész Európában, Közép- és Dél-Amerikában, a Szovjetunióban, Törökországban, Észak-Afrikában és Japánban. Számos rádió- és lemezfelvételt készített. Repertoárja a barokktól a XX. századig ívelt, magába foglalva a virtuóz irodalmat.
1966-tól tanított a budapesti Zeneakadémián. 1970-76-ig, majd 1983-tól a Budapesti Kamaraegyüttes koncertmestereként számos kortárs mű bemutatóját, hangfelvételét játszotta. 1976-tól 1983-ig a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora lett, a Polydor Records-nál szólólemeze készült, koncertezett, kurzusokat tartott. Közbenjárására indult el a budapesti Zeneakadémia és a tokiói Musashino Zeneakadémia kapcsolata is.
1983-ban tért haza; tanított a Zeneakadémián, növendékei versenyeket nyertek. 1984-88 között a Magyar Állami Operaház koncertmestere, majd 1988-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára is volt.
Nagy sikerrel mutatta be a Rádiózenekarral Székely Endre neki dedikált Fantasia concertante c. művét (1987) és II. szólószonátáját (1988). Utolsó koncertjét Kovács Dénes emlékének tiszteletére adta 2005-ben. A kritikák csodálatos hegedűhangját, makulátlan technikáját, stílusbiztonságát, előadásának intenzitását dicsérték.
Díjak, kitüntetések:
1962 Poznan Wieniawski verseny Diploma
1986 Bartók-Pásztory díj
1987 Artisjus-díj
1988 Kiváló Munkáért díj
2005 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2004 | Sunset Classics | Capriccio | C67107-08 |