Székelyhidy Ferenc
ének - tenor, ének
Születési hely
Tövis (ma: Teiuș, RO)
Születési dátum
1885
1885. április 4., Tövis - 1954. június 27., Budapest
A kolozsvári egyetemen jogot végzett, de ezzel egy időben Farkas Ödön növendékeként énekelni is tanult. Már Kolozsvár főjegyzője volt, amikor 1909-ben a budapesti Operaház szerződtette, ahol Hunyadi Lászlóként debütált és egészen 1945-ig (visszavonulásáig) a társulat tagja maradt.
Méltatói elsősorban kivételes zenei kultúráját, frazeálási készségét, tökéletesen érthető szövegmondását emelik ki. Nagyon sok és sokféle szerepben mutatkozott be több évtizedes pályafutása során, többek között mint Belmonte, Don Ottavio, Tamino, Florestan, Max (A bűvös vadász), Eleázár (A zsidónő), Almaviva gróf, Hunyadi László, Bánk bán, Wilhelm Meister (Mignon), Hoffmann, Don José, Faust, Rómeó (Gounod), Gerald (Lakmé), A mantuai herceg, Alfréd (Traviata), Richard (Az álarcosbál), Radames, Lohengrin, Stolzingi Walter, Parsifal, Canio, Cavaradossi, Rodolfo, Pinkerton, Kalaf, valamint Kálmán diák (A farsangi lakodalom), Nemo (Zichy Géza), Sandro (A cremonai hegedűs) és Vronszkij (Karenina Anna).
Magasrendű muzikalitásának, forma- és stílusérzékének köszönhetően kiváló oratóriuménekes is volt. Nagy sikerrel lépett fel a Bach-passiók Evangélistájaként, Händel és Haydn oratóriumaiban és Beethoven IX. szimfóniájában.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar dal- és népdalirodalom népszerűsítésében. Kodály neki ajánlotta több tenor hangra írt dalát, népdalfeldolgozását, valamint ő énekelte a Psalmus Hungaricus bemutatóján a mű tenor szólóját 1923. november 19-én.
Külföldön különösen mint koncert- és oratóriuménekes aratott komoly sikereket, de 1911. és 1912. nyarán közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is.
1933-tól az Operaház énekmestere volt és a Zeneakadémián is tanított 1933-1944 között. 1923-tól az Operaház örökös tagja.
Tóth Aladár így jellemezte művészetét: Székelyhidy egyike a legelőkelőbb, legemelkedettebb szellemű magyar előadó-művészegyéniségeknek; a legtisztább klasszikus kultúra képviselője; művészetéből magasrendű muzikalitás, ritka intelligencia, kivételes formaérzék és leszűrt ízlés sugárzik; bársonyos, meleg csengésű, nemesércű lírai tenorját kristályosan tiszta, rendkívül plasztikus és egyéni kifejezéssel teljes énekstílus formálja. Tökéletes szövegkiejtése a magyar énekprozódia kialakításában útmutató példa.
Díjak, kitüntetések:
1930 Corvin-koszorú
A kolozsvári egyetemen jogot végzett, de ezzel egy időben Farkas Ödön növendékeként énekelni is tanult. Már Kolozsvár főjegyzője volt, amikor 1909-ben a budapesti Operaház szerződtette, ahol Hunyadi Lászlóként debütált és egészen 1945-ig (visszavonulásáig) a társulat tagja maradt.
Méltatói elsősorban kivételes zenei kultúráját, frazeálási készségét, tökéletesen érthető szövegmondását emelik ki. Nagyon sok és sokféle szerepben mutatkozott be több évtizedes pályafutása során, többek között mint Belmonte, Don Ottavio, Tamino, Florestan, Max (A bűvös vadász), Eleázár (A zsidónő), Almaviva gróf, Hunyadi László, Bánk bán, Wilhelm Meister (Mignon), Hoffmann, Don José, Faust, Rómeó (Gounod), Gerald (Lakmé), A mantuai herceg, Alfréd (Traviata), Richard (Az álarcosbál), Radames, Lohengrin, Stolzingi Walter, Parsifal, Canio, Cavaradossi, Rodolfo, Pinkerton, Kalaf, valamint Kálmán diák (A farsangi lakodalom), Nemo (Zichy Géza), Sandro (A cremonai hegedűs) és Vronszkij (Karenina Anna).
Magasrendű muzikalitásának, forma- és stílusérzékének köszönhetően kiváló oratóriuménekes is volt. Nagy sikerrel lépett fel a Bach-passiók Evangélistájaként, Händel és Haydn oratóriumaiban és Beethoven IX. szimfóniájában.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar dal- és népdalirodalom népszerűsítésében. Kodály neki ajánlotta több tenor hangra írt dalát, népdalfeldolgozását, valamint ő énekelte a Psalmus Hungaricus bemutatóján a mű tenor szólóját 1923. november 19-én.
Külföldön különösen mint koncert- és oratóriuménekes aratott komoly sikereket, de 1911. és 1912. nyarán közreműködött a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is.
1933-tól az Operaház énekmestere volt és a Zeneakadémián is tanított 1933-1944 között. 1923-tól az Operaház örökös tagja.
Tóth Aladár így jellemezte művészetét: Székelyhidy egyike a legelőkelőbb, legemelkedettebb szellemű magyar előadó-művészegyéniségeknek; a legtisztább klasszikus kultúra képviselője; művészetéből magasrendű muzikalitás, ritka intelligencia, kivételes formaérzék és leszűrt ízlés sugárzik; bársonyos, meleg csengésű, nemesércű lírai tenorját kristályosan tiszta, rendkívül plasztikus és egyéni kifejezéssel teljes énekstílus formálja. Tökéletes szövegkiejtése a magyar énekprozódia kialakításában útmutató példa.
Díjak, kitüntetések:
1930 Corvin-koszorú
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2016 |
Bartók, a zongorista
(Bartók the Pianist) |
Hungaroton |