Vas Katalin
cselló
Születési hely
Születési dátum
1952
Vas Katalin 1952-ben született. Alsófokú zenei tanulmányait Csáth Emőkénél és Somló Kláránál végezte, ezt követően a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskolába nyert felvételt, ahol Kertész Ottó növendéke lett. Tanulmányai alatt több országos és nemzetközi gordonkaverseny díjazottja volt.
A Zeneakadémián Friss Antal és Banda Ede voltak a mesterei, a kamarazenét pedig Kurtág György és Mihály András vezetése alatt végezte. 1976-ban diplomázott. Főiskolai tanulmányai alatt az Új Zenei Stúdió zenekarának csellistája volt, számos koncerten lépett fel szólistaként is.
Itt került kapcsolatba a Schola Hungarica énekkarral. Egy későbbi, franciaországi koncertjükön Katalin játszotta az egyik gregorian tétel szólócselló betétjét, amelyről hanglemez felvétel is készült.
1975-ben a Jeunesses Musicales világzenekar tagjaként európai hangversenykörúton vett részt.
1978-81 között férjével, Matuz Istvánnal és Gergely fiával hosszabb-rövidebb ideig Párizsban élt. A párizsi évek alatt gyakran lépett fel a 2E2M (dőző, dőzem), az Itininaire nevű együttesekben, a kutatóintézetben pedig hangszerének általa felfedezett hangzási lehetőségeit rendszerezte.
1982-ben hazaköltöztek Magyarországra, és megszületett második gyermekük.
Ezt követően Budapesten került kapcsolatba a 20. század nagy magyar zeneszerzője, Lajtha László itthon élő özvegyével, akitől megkapta a szerző egyik kvintettjének kéziratát, és azon fáradozott, hogy ezt a jelentős kamaraművet az Editio Musica megjelentesse. Később a Hungaroton két CD-lemezen adta ki ezeket a Lajtha-műveket, amelyeken Vas Katalin közreműködésével.
Repertoárjában nagy szerepet kaptak olyan idősebb és ifjabb magyar zeneszerzők művei is, mint például Farkas Ferenc, Pertis Jenő, Weber Kristóf vagy Szigeti István.
Oktatási tevékenysége a debreceni zeneművészeti főiskolán indult, majd a szegedin folytatódott. Budapesten a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolában tanított, ahol Császár Valéria kolléganőjével megalakította az Erzsébetvárosi Vonósok Kamarazenekart, növendékekből, tanárokból. A zenekarral bejárták szinte egész Európát.
Pilisborosjenőn zeneiskolát alapított, melyet nyugdíjba meneteléig tagozatvezetőként irányított. 2004-ben megszervezte az Eufória című koncertsorozatot, a Jenő-napi koncerteket (amelyek egyikén az államtól kapott új hangversenyzongorát is felavatták), továbbá a rendszeres növendék-és tanári hangversenyeket.
Oktatói, tagozatvezetői tevékenységének elismeréseképpen 2005-ben megkapta a Pilisborosjenőért nevű kitüntetést. 2007-ben pedig a zenei oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért az Artisjus-díjat. Nyugdíjazása után ismét aktívan koncertezett, Bach, Händel, Haydn, s természetesen kortárs magyar művek előadójaként.
Az évek során sokat szerepelt szólistaként az Országos Filharmónia koncertjein, a Schola Hungarica lemezfelvételein, a Zágrábi Biennálén, a Korunk Zenéje hangversenyein, valamint a Videovox és Hungaroton hanglemezein.
Emlékezetes, jellegzetes csellójátékát több LP és CD hanglemez, valamint rádiófelvétel őrzi.
2023. április 19-én, 70 éves korában hunyt el.
A Zeneakadémián Friss Antal és Banda Ede voltak a mesterei, a kamarazenét pedig Kurtág György és Mihály András vezetése alatt végezte. 1976-ban diplomázott. Főiskolai tanulmányai alatt az Új Zenei Stúdió zenekarának csellistája volt, számos koncerten lépett fel szólistaként is.
Itt került kapcsolatba a Schola Hungarica énekkarral. Egy későbbi, franciaországi koncertjükön Katalin játszotta az egyik gregorian tétel szólócselló betétjét, amelyről hanglemez felvétel is készült.
1975-ben a Jeunesses Musicales világzenekar tagjaként európai hangversenykörúton vett részt.
1978-81 között férjével, Matuz Istvánnal és Gergely fiával hosszabb-rövidebb ideig Párizsban élt. A párizsi évek alatt gyakran lépett fel a 2E2M (dőző, dőzem), az Itininaire nevű együttesekben, a kutatóintézetben pedig hangszerének általa felfedezett hangzási lehetőségeit rendszerezte.
1982-ben hazaköltöztek Magyarországra, és megszületett második gyermekük.
Ezt követően Budapesten került kapcsolatba a 20. század nagy magyar zeneszerzője, Lajtha László itthon élő özvegyével, akitől megkapta a szerző egyik kvintettjének kéziratát, és azon fáradozott, hogy ezt a jelentős kamaraművet az Editio Musica megjelentesse. Később a Hungaroton két CD-lemezen adta ki ezeket a Lajtha-műveket, amelyeken Vas Katalin közreműködésével.
Repertoárjában nagy szerepet kaptak olyan idősebb és ifjabb magyar zeneszerzők művei is, mint például Farkas Ferenc, Pertis Jenő, Weber Kristóf vagy Szigeti István.
Oktatási tevékenysége a debreceni zeneművészeti főiskolán indult, majd a szegedin folytatódott. Budapesten a VII. kerületi Molnár Antal Zeneiskolában tanított, ahol Császár Valéria kolléganőjével megalakította az Erzsébetvárosi Vonósok Kamarazenekart, növendékekből, tanárokból. A zenekarral bejárták szinte egész Európát.
Pilisborosjenőn zeneiskolát alapított, melyet nyugdíjba meneteléig tagozatvezetőként irányított. 2004-ben megszervezte az Eufória című koncertsorozatot, a Jenő-napi koncerteket (amelyek egyikén az államtól kapott új hangversenyzongorát is felavatták), továbbá a rendszeres növendék-és tanári hangversenyeket.
Oktatói, tagozatvezetői tevékenységének elismeréseképpen 2005-ben megkapta a Pilisborosjenőért nevű kitüntetést. 2007-ben pedig a zenei oktatásban végzett kiemelkedő munkájáért az Artisjus-díjat. Nyugdíjazása után ismét aktívan koncertezett, Bach, Händel, Haydn, s természetesen kortárs magyar művek előadójaként.
Az évek során sokat szerepelt szólistaként az Országos Filharmónia koncertjein, a Schola Hungarica lemezfelvételein, a Zágrábi Biennálén, a Korunk Zenéje hangversenyein, valamint a Videovox és Hungaroton hanglemezein.
Emlékezetes, jellegzetes csellójátékát több LP és CD hanglemez, valamint rádiófelvétel őrzi.
2023. április 19-én, 70 éves korában hunyt el.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1990 |
Fiatal Zeneszerzők Csoportja 3.
(Young Composers' Group - 3) |
Hungaroton | SLPX 31144 | |
| 2009 |
A XX. század hangjai
(Sounds of the 20th Century) |
Hungaroton | HCD 32598-99 | 2 CD |