Anda Géza
zongora
1921. november 19. Budapest - 1976. június 14. Zürich
Zongoratanulmányait 12 évesen kezdte, tanárai Stefániai Imre, Hegyi Emánuel és Keéri-Szántó Imre voltak. A budapesti Zeneakadémián 1939 és 1941 között Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendékeként tanult.
1939-ben, 18 évesen mutatkozott be Budapesten, Brahms B-dúr zongoraversenyét adta elő a Philharmonia Zenekarral, Willem Mengelberg vezényletével.
1940-ben Liszt-díjat nyert, egy évvel később ösztöndíjjal Berlinbe utazott. A német fővárosban César Franck Szimfonikus variációival debütált a Berlini Filharmonikusok hangversenyén. Játékával az est karmesterét, Wilhelm Furtwänglert is lenyűgözte.
1942-től Zürichben élt, 1943-ban feleségül vette Hortense Bührlét, 1955-ben megkapta a svájci állampolgárságot. Megismerkedett Edwin Fischerrel, aki Mozart zongoraversenyeit a hangszer mellől dirigálta - ezt a módszert később Anda is alkalmazta. Az elsők között vette repertoárjára Mozart összes zongoraversenyét - beleértve a korai műveket is -, a 60-as években a salzburgi Camerata Academicával készített felvételeit ma is a hanglemezkiadás mérföldköveiként tartják számon. Minden alkalommal a saját maga által komponált kadenciákat játszotta, ezeket 1973-ban meg is jelentette.
1951-től rendszeresen fellépett a salzburgi fesztiválon. Ebben az időben főként romantikus szerzők virtuóz darabjait tartotta repertoárján, Liszt, Brahms, Grieg, Csajkovszkij és Rahmanyinov művei mellett elsősorban Schumann előadásai keltettek nagy visszhangot.
1957-ben egy koncerten mutatta be Bartók három zongoraversenyét Ernest Bour vezényletével. Az I. zongoraversenyt ezen a koncerten játszotta először. A II. és a III. zongoraverseny Fricsayval közös felvételéért hanglemezdíjat kapott (Grand Prix du Disque).
1953 és 1955 között mesterkurzusokat tartott a salzburgi Mozerteumban, 1960-tól átvette Edwin Fischertől a luzerni mesterkurzusok irányítását. 1969-től Zürichben tanított.
1967 óta többször szerepelt Magyarországon, a közönség és a kritikusok mindannyiszor lelkesen ünnepelték.
Széles repertoárjából főleg Mozart és Bartók interpretációit értékelték; elsőként játszotta lemezre a két szerző összes zongoraversenyét. Gyakran játszotta még Beethoven, Schumann, Grieg, Brahms, Csajkovszkij és Rahmanyinov műveit is. Tagja volt a londoni Royal Academy of Music-nak. Több lemezdíjat nyert, legtöbb felvétele a Deutsche Grammophon gondozásában jelent meg.
1976. június 1-jén, Innsbruckban lépett utoljára színpadra.
Zongoratanulmányait 12 évesen kezdte, tanárai Stefániai Imre, Hegyi Emánuel és Keéri-Szántó Imre voltak. A budapesti Zeneakadémián 1939 és 1941 között Dohnányi Ernő és Weiner Leó növendékeként tanult.
1939-ben, 18 évesen mutatkozott be Budapesten, Brahms B-dúr zongoraversenyét adta elő a Philharmonia Zenekarral, Willem Mengelberg vezényletével.
1940-ben Liszt-díjat nyert, egy évvel később ösztöndíjjal Berlinbe utazott. A német fővárosban César Franck Szimfonikus variációival debütált a Berlini Filharmonikusok hangversenyén. Játékával az est karmesterét, Wilhelm Furtwänglert is lenyűgözte.
1942-től Zürichben élt, 1943-ban feleségül vette Hortense Bührlét, 1955-ben megkapta a svájci állampolgárságot. Megismerkedett Edwin Fischerrel, aki Mozart zongoraversenyeit a hangszer mellől dirigálta - ezt a módszert később Anda is alkalmazta. Az elsők között vette repertoárjára Mozart összes zongoraversenyét - beleértve a korai műveket is -, a 60-as években a salzburgi Camerata Academicával készített felvételeit ma is a hanglemezkiadás mérföldköveiként tartják számon. Minden alkalommal a saját maga által komponált kadenciákat játszotta, ezeket 1973-ban meg is jelentette.
1951-től rendszeresen fellépett a salzburgi fesztiválon. Ebben az időben főként romantikus szerzők virtuóz darabjait tartotta repertoárján, Liszt, Brahms, Grieg, Csajkovszkij és Rahmanyinov művei mellett elsősorban Schumann előadásai keltettek nagy visszhangot.
1957-ben egy koncerten mutatta be Bartók három zongoraversenyét Ernest Bour vezényletével. Az I. zongoraversenyt ezen a koncerten játszotta először. A II. és a III. zongoraverseny Fricsayval közös felvételéért hanglemezdíjat kapott (Grand Prix du Disque).
1953 és 1955 között mesterkurzusokat tartott a salzburgi Mozerteumban, 1960-tól átvette Edwin Fischertől a luzerni mesterkurzusok irányítását. 1969-től Zürichben tanított.
1967 óta többször szerepelt Magyarországon, a közönség és a kritikusok mindannyiszor lelkesen ünnepelték.
Széles repertoárjából főleg Mozart és Bartók interpretációit értékelték; elsőként játszotta lemezre a két szerző összes zongoraversenyét. Gyakran játszotta még Beethoven, Schumann, Grieg, Brahms, Csajkovszkij és Rahmanyinov műveit is. Tagja volt a londoni Royal Academy of Music-nak. Több lemezdíjat nyert, legtöbb felvétele a Deutsche Grammophon gondozásában jelent meg.
1976. június 1-jén, Innsbruckban lépett utoljára színpadra.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| The Best Music of the Classical Era | Classic CD | 128 | ||
| 1999 | Bernard Haitink, Royal Concertgebouw Orchestra: Live - The Radio Recordings | N.M. Classics | 97014 | 14 CD |