Földes Andor
zongora
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1913
1913. december 21., Budapest - 1992. február 9., Herrliberg (Svájc)
Csodagyerekként, a tízes évek végén tünt fel a magyar zeneéletben, nem sokkal azután, hogy édesanyja, Ipolyi Valéria irányításával megkezdte zonogoratanulmányait. 1921-ben már Magyarország vezető szimfonikus együttesével, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarával lépett fel, Mozart B-dúr zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, ahol később Dohnányi Ernő mesteriskolájának növendéke lett. 1929-től Európa-szerte rendszeresen turnézott, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a többi között a Ditroiti, a New York-i és a Los Angeles-i Filharmonikusok állandó szólistája lett. 1957-ben visszatért Európába, és Walther Gieseking utódaként átvette a Saarbrückeni Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékének vezetését, majd 1961-től haláláig Svájcban élt. Lemezfelvételeivel elnyerte a párizsi Grand Prix de Disquet-et és a hamburgi Deutsche Phonoakademie díját. Nagyszabású metodikai munkáját, a Keys to the Keyboard című könyvét - amelyet 1948-ban New Yorkban publikáltak először - tizennégy nyelvre fordították le, és 1967-ben magyarul is megjelent, Zongoristák kézikönyve címmel.
Földes pályájának kezdeti szakaszára intenzíven hatott néhány olyan legendás zongoraművész, aki századunk első évtizedeiben visszatérő vendége volt Budapestnek. Példaképei közé tartozott Eugéne d'Albert, Szergej Rahmanyinov, Joseph Lhévinne, Wilhelm Backhaus, és mindenekelőtt az egykori Liszt-tanítvány Emil Sauer. Mesterének tekintette Bartók Bélát is: tizenhat évesen megtanulta és a szerzőnek is eljátszotta Bartók Szonatináját; majd egy évtizeddel később, 1939-ben az Amerikában érkező Földes Andor legféltettebb kincse a II.zongoraverseny partitúrája volt. Már ekkor szerette volna a versenyművet bemutatni, de erre végül csak Bartók halála után, 1947-ben kerülhetett sor. Földest több évtizedes barátság fűzte Kodály Zoltánhoz - a Háry-szvitből zongora-átiratot is készített -, és személyes kapcsolatban állt Arnold Schönberggel, Erich Kleibellel, Igor Sztravinszkijjal, Alban Berggel, Arturo Toscaninivel, Leonard Bernsteinnel; a társművészetek képviselői közül Oskar Kokoshkával, Franz Werfellel, Thomas Mann-nal, Samuel Beckett-tel, Eugéne Ionescoval, Heinrich Böll-lel, Friedrich Dürrenmatt-tal, és nem utolsó sorban a korszakos jelentőségű tudóssal, Albert Einsteinnel, akivel együtt kamarazenélt.
A Földes Andor halála óta eltelt években világszerte folyamatosan jelennek meg archív lemezfelvételei, és emlékét 1994 óta egy verseny is megörökíti: a Földes Andor-Jürg Marquard Zongoraversenyen évről évre a budapesti Zeneakadémia legtehetségesebb növendékei vehetnek részt.
lásd még: Földes Andor - zeneszerző
Csodagyerekként, a tízes évek végén tünt fel a magyar zeneéletben, nem sokkal azután, hogy édesanyja, Ipolyi Valéria irányításával megkezdte zonogoratanulmányait. 1921-ben már Magyarország vezető szimfonikus együttesével, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarával lépett fel, Mozart B-dúr zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián, ahol később Dohnányi Ernő mesteriskolájának növendéke lett. 1929-től Európa-szerte rendszeresen turnézott, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol a többi között a Ditroiti, a New York-i és a Los Angeles-i Filharmonikusok állandó szólistája lett. 1957-ben visszatért Európába, és Walther Gieseking utódaként átvette a Saarbrückeni Zeneművészeti Főiskola zongora tanszékének vezetését, majd 1961-től haláláig Svájcban élt. Lemezfelvételeivel elnyerte a párizsi Grand Prix de Disquet-et és a hamburgi Deutsche Phonoakademie díját. Nagyszabású metodikai munkáját, a Keys to the Keyboard című könyvét - amelyet 1948-ban New Yorkban publikáltak először - tizennégy nyelvre fordították le, és 1967-ben magyarul is megjelent, Zongoristák kézikönyve címmel.
Földes pályájának kezdeti szakaszára intenzíven hatott néhány olyan legendás zongoraművész, aki századunk első évtizedeiben visszatérő vendége volt Budapestnek. Példaképei közé tartozott Eugéne d'Albert, Szergej Rahmanyinov, Joseph Lhévinne, Wilhelm Backhaus, és mindenekelőtt az egykori Liszt-tanítvány Emil Sauer. Mesterének tekintette Bartók Bélát is: tizenhat évesen megtanulta és a szerzőnek is eljátszotta Bartók Szonatináját; majd egy évtizeddel később, 1939-ben az Amerikában érkező Földes Andor legféltettebb kincse a II.zongoraverseny partitúrája volt. Már ekkor szerette volna a versenyművet bemutatni, de erre végül csak Bartók halála után, 1947-ben kerülhetett sor. Földest több évtizedes barátság fűzte Kodály Zoltánhoz - a Háry-szvitből zongora-átiratot is készített -, és személyes kapcsolatban állt Arnold Schönberggel, Erich Kleibellel, Igor Sztravinszkijjal, Alban Berggel, Arturo Toscaninivel, Leonard Bernsteinnel; a társművészetek képviselői közül Oskar Kokoshkával, Franz Werfellel, Thomas Mann-nal, Samuel Beckett-tel, Eugéne Ionescoval, Heinrich Böll-lel, Friedrich Dürrenmatt-tal, és nem utolsó sorban a korszakos jelentőségű tudóssal, Albert Einsteinnel, akivel együtt kamarazenélt.
A Földes Andor halála óta eltelt években világszerte folyamatosan jelennek meg archív lemezfelvételei, és emlékét 1994 óta egy verseny is megörökíti: a Földes Andor-Jürg Marquard Zongoraversenyen évről évre a budapesti Zeneakadémia legtehetségesebb növendékei vehetnek részt.
lásd még: Földes Andor - zeneszerző
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1999 |
Beethoven, Ludvig van: I. (C-dúr) Zongoraverseny Op. 15; V. (Esz-dúr) Zongoraverseny Op. 73
(Beethoven, Ludvig van: Piano Concertos No.1 in C major Op.15 and No.5 in E flat major Op.73) |
Hungaroton | CLD 4044 |
Saját |
| 2002 |
Bartók Béla: Rapszódia zongorára és zenekarra Op.1; II. zongoraverseny BB 101 /
Földes Andor: Kis szvit vonószenekarra
(Bartók, Béla: Raphsody for Piano and Orchestra Op.1; Piano Concerto No.2 / Földes, Andor: Little Suite for Strings) |
Hungaroton | HCD 32135 |
Saját |
| 2016 | Darmstadt Aural Documents - Box 4.: Pianists | NEOS | NEOS 11630 | 7 CD |