Gardelli Lamberto
karmester
Születési hely
Velence (ITA)
Születési dátum
1915
1915. november 8., Velence 1998. július 17., München
Olasz karmester, hosszú ideig a magyar operajátszás meghatározó alakja, legnagyobb sikereit olasz operák dirigenseként aratta.
Zongora és zeneszerzés tanulmányait Pesaróban a Liceo Musicale Rossiniban Amilcare Zanella és Adriano Ariani tanítványaként, később a római Szent Cecilia Akadémián Goffredo Petrassi és Alessandro Bustini irányításával folytatta.
Pályafutását zongoristaként kezdte. Tullio Serafin asszisztenseként dolgozott a Római Operában, ahol 1944-ben debütált karmesterként Verdi Traviata című operájával. 1946 és 1955 között a stockholmi Royal Opera, 1955-től 1961-ig a dán rádió vezető karmestere. 1961-től három évtizeden keresztül vezényelt a Magyar Állami Operaházban. Több nagysikerű felújítás fűződik nevéhez, mint példálul Manon Lescaut (Puccini), Ory grófja (Rossini), Carmen (Bizet), Macbeth, Lombardok (Verdi), Figaro házassága (Mozart). Ő dirigálta Verdi Attilájának magyarországi ősbemutatóját.
Vendégkarmesterként fellépett a Glyndebourne Fesztiválon (Macbeth, 1964), a berlini Staatsoperben (1964-65), a New York-i Metropolitan Operában (Andrea Chénier, Madama Butterfly, 1966-67), a londoni Covent Gardenben (1969-70). 1967-től egy évig a berni Stadttheater zenei vezetője, 1982-től 1985-ig a Müncheni Rádiózenekar, 1986 és 1996 között a Koppenhágai Rádió Filharmonikus Zenekarának vezető karmestere.
Európa szinte minden országában fellépett, számos lemezen közreműködött, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek Verdi korai operáinak felvételei, valamint Rossini Tell Vilmos című művének teljes felvétele.
Zeneszerzőként is aktív volt, szimfonikus zenekari művek mellett öt operát is komponált, melyek közül az első kettőt - Alba novella és L'Etrusco - a 30-as években írta, a másik három pedig egy trilógiát alkot: Il sogno (1942), L'impresario delle Americhe (1959) és Il demono (1971).
1995-ben a francia kulturális minisztérium az "Officier de l'ordre des arts et des lettres" címmel tüntette ki, később Hollandiában Edison-díjat, Párizsban Toscanini-díjat kapott, Budapesten elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemeznagydíjat.
Olasz karmester, hosszú ideig a magyar operajátszás meghatározó alakja, legnagyobb sikereit olasz operák dirigenseként aratta.
Zongora és zeneszerzés tanulmányait Pesaróban a Liceo Musicale Rossiniban Amilcare Zanella és Adriano Ariani tanítványaként, később a római Szent Cecilia Akadémián Goffredo Petrassi és Alessandro Bustini irányításával folytatta.
Pályafutását zongoristaként kezdte. Tullio Serafin asszisztenseként dolgozott a Római Operában, ahol 1944-ben debütált karmesterként Verdi Traviata című operájával. 1946 és 1955 között a stockholmi Royal Opera, 1955-től 1961-ig a dán rádió vezető karmestere. 1961-től három évtizeden keresztül vezényelt a Magyar Állami Operaházban. Több nagysikerű felújítás fűződik nevéhez, mint példálul Manon Lescaut (Puccini), Ory grófja (Rossini), Carmen (Bizet), Macbeth, Lombardok (Verdi), Figaro házassága (Mozart). Ő dirigálta Verdi Attilájának magyarországi ősbemutatóját.
Vendégkarmesterként fellépett a Glyndebourne Fesztiválon (Macbeth, 1964), a berlini Staatsoperben (1964-65), a New York-i Metropolitan Operában (Andrea Chénier, Madama Butterfly, 1966-67), a londoni Covent Gardenben (1969-70). 1967-től egy évig a berni Stadttheater zenei vezetője, 1982-től 1985-ig a Müncheni Rádiózenekar, 1986 és 1996 között a Koppenhágai Rádió Filharmonikus Zenekarának vezető karmestere.
Európa szinte minden országában fellépett, számos lemezen közreműködött, melyek közül kiemelkedő jelentőségűek Verdi korai operáinak felvételei, valamint Rossini Tell Vilmos című művének teljes felvétele.
Zeneszerzőként is aktív volt, szimfonikus zenekari művek mellett öt operát is komponált, melyek közül az első kettőt - Alba novella és L'Etrusco - a 30-as években írta, a másik három pedig egy trilógiát alkot: Il sogno (1942), L'impresario delle Americhe (1959) és Il demono (1971).
1995-ben a francia kulturális minisztérium az "Officier de l'ordre des arts et des lettres" címmel tüntette ki, később Hollandiában Edison-díjat, Párizsban Toscanini-díjat kapott, Budapesten elnyerte a Liszt Ferenc Nemzetközi Lemeznagydíjat.