Lovász Irén
ének
Születési hely
Karcag
Születési dátum
1961
2003-ban a neki ítélt eMeRTon Díjjal elnyerte az Év Legjobb Énekesnője címet.
1995-ös lemezével (LovászHortobágyi: Világfa, 1995) robbant be a hazai népzenei, világzenei élvonalba. A lemezt a Magyar Nemzeti Múzeum adta ki, a nagy Ezredéves régészeti kiállítás kísérőzenéjeként. Átdolgozott, rövidített kiadása (Irén Lovász: Rosebuds in a Stoneyard 1996) egy csapásra meghódította a német és a nemzetközi népzenei, világzenei szakírókat és a közönséget. 1996-ban a lemez elnyerte a Német kritikusok díját az etno- és világzene kategóriában. A nagy siker után a Világfát 1999-ben a magyar Fonó Records is kiadta. Közben új oldaláról mutatkozott meg a népdalénekesnő: XIII. századi tibeti és szanszkrit szövegeket énekelt egy kortárs zeneműben (Supreme Scilence) amelyet Peeter Vahi észt zeneszerző Lovász Irén hangjára komponált. A hazai Makám együttessel első közös lemezüket, a Skanzent 1999-ben adták ki. Ezt követte a cseh-morva-szlovák zenészekkel, a Teagrass együttessel készített albuma: Wide is the Danube, amely egy sajátos kelet-európai népzenei felfogást tükröz. Majd újabb két lemez következett a Makámmal: 9 Colinda és Szindbád.
Ezekben az esztendőben más zenei kísérletek is születtek, az énekesnő dolgozott többek között Hortobágyi László zeneszerzővel, Snétberger Ferenccel (gitár), Oláh Kálmánnal (zongora), Lőrinszky Attilával (nagybőgő), Kónya Istvánnal (reneszánsz lant), és az osztrák e-jam formációval.
Lovász Irén eredetileg bölcsészettudománnyal, néprajz- és kultúrakutatással foglalkozott. Néprajztudományból doktorált, és akadémiai tudományos fokozatot (PhD) szerzett 1995-ben. Énekesi pályája ebben a tudományos kutatói életműben, de leginkább a magyar parasztság népköltészetében, hagyományos kultúrájában gyökerezik, amely gyermekkorának mindennapjait, és felnőttkorának értékrendjét, világszemléletét meghatározza.
2020-ban Magyarország Érdemes Művésze Díjban, 2021-ben pedig Kossuth-díjban részesült.
1995-ös lemezével (LovászHortobágyi: Világfa, 1995) robbant be a hazai népzenei, világzenei élvonalba. A lemezt a Magyar Nemzeti Múzeum adta ki, a nagy Ezredéves régészeti kiállítás kísérőzenéjeként. Átdolgozott, rövidített kiadása (Irén Lovász: Rosebuds in a Stoneyard 1996) egy csapásra meghódította a német és a nemzetközi népzenei, világzenei szakírókat és a közönséget. 1996-ban a lemez elnyerte a Német kritikusok díját az etno- és világzene kategóriában. A nagy siker után a Világfát 1999-ben a magyar Fonó Records is kiadta. Közben új oldaláról mutatkozott meg a népdalénekesnő: XIII. századi tibeti és szanszkrit szövegeket énekelt egy kortárs zeneműben (Supreme Scilence) amelyet Peeter Vahi észt zeneszerző Lovász Irén hangjára komponált. A hazai Makám együttessel első közös lemezüket, a Skanzent 1999-ben adták ki. Ezt követte a cseh-morva-szlovák zenészekkel, a Teagrass együttessel készített albuma: Wide is the Danube, amely egy sajátos kelet-európai népzenei felfogást tükröz. Majd újabb két lemez következett a Makámmal: 9 Colinda és Szindbád.
Ezekben az esztendőben más zenei kísérletek is születtek, az énekesnő dolgozott többek között Hortobágyi László zeneszerzővel, Snétberger Ferenccel (gitár), Oláh Kálmánnal (zongora), Lőrinszky Attilával (nagybőgő), Kónya Istvánnal (reneszánsz lant), és az osztrák e-jam formációval.
Lovász Irén eredetileg bölcsészettudománnyal, néprajz- és kultúrakutatással foglalkozott. Néprajztudományból doktorált, és akadémiai tudományos fokozatot (PhD) szerzett 1995-ben. Énekesi pályája ebben a tudományos kutatói életműben, de leginkább a magyar parasztság népköltészetében, hagyományos kultúrájában gyökerezik, amely gyermekkorának mindennapjait, és felnőttkorának értékrendjét, világszemléletét meghatározza.
2020-ban Magyarország Érdemes Művésze Díjban, 2021-ben pedig Kossuth-díjban részesült.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 | At Ensemble: Archivum | Periferic Records | BGCD 074 |