Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Bozay Attila


furulya, citera

Születési hely
Balatonfűzfő
Születési dátum
1939
Weboldal

 
1939. augusztus 11. Balatonfűzfő - 1999. szeptember 14. Budapest

Tanulmányait 1953-ban a Gulyás György által vezetett békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolában és Zenei Gimnáziumban kezdte Pongrácz Zoltán növendékeként. Az iskola megszűnése után 1954-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába került, ahol Szelényi István irányítása alatt tanult zeneszerzést. 1957-ben itt érettségizett kiváló eredménnyel, majd még ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, a Farkas Ferenc által vezetett zeneszerzés osztályba. Zeneszerzői és zeneelmélet tanári diplomáit kitüntetéssel szerezte meg 1962-ben.

1962-től 1963-ig a szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskolában tanított zeneszerzést és zeneelméletet. 1963 és 1966 között kamarazene-szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban, majd 1967-től egészen 1979-ig szabadfoglalkozású zeneszerzőként tevékenykedett. 1967-ben féléves UNESCO ösztöndíjat kapott, amivel Párizsban több modernzenei előadáson vett részt, valamint André Jolivet zeneszerzés óráit is látogatta. 1979-től egészen haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, kezdetben hangszerelést, később zeneszerzést.

Közéleti munkássága is jelentős. 1988-ban a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökségi tagja lett. 1991-es lemondásáig a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke volt. 1991-től 1992-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, majd 1992 és 1996 között elnökeként tevékenykedett. 1992-ben részt vett a Magyar Művészeti Akadémia megalapításában, 1990 és 1993 között a Nemzeti Filharmónia igazgatójaként is dolgozott.

Művei elhangzottak számos nemzetközi fesztiválon, többek között a Zágrábi Biennálén, a Varsói Ősz fesztiválon, a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (ISCM) londoni, brüsszeli, grenoble-i fesztiválján. Saját műveivel is rendszeresen koncertezett Európában és Kanadában, ezeken a hangversenyeken főként furulyán és citerán játszott. Több külföldi megrendelést is kapott, a Tételpár című oboa-zongoradarabját Heinz Holliger számára komponálta, Variációk című szimfonikus művét portugál, az Improvizációk II-t kanadai felkérésre írta.

Főbb művei: Csongor és Tünde; Az öt utolsó szín; Trapéz és korlát; Pezzo sinfonico No. 1, 2, 3; Pezzo concertato No. 1, 2, 3; Zongoraszonáta I,II; Hegedű-zongora szonáta; Gordonka-zongora szonáta; Sorozat; Malom; Improvizációk 1, 2, 3; Fúvósötös; Vonósnégyesek I, II, III; dalciklusok Radnóti Miklós, József Attila, Fodor András, Kormos István verseire; 24 egynemű kar Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János költeményeire; vegyeskarok Károlyi Amy, Balassi Bálint, Gyöngyösi István verseire.

Zenei munkásságát számos alkalommal elismerték, 1968-ban és 1979-ben Erkel-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat, 1989-ben Szép Magyar Kotta Díjat, 1990-ben Kossuth-díjat, 1992-ben Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben posztumusz Artisjus Zenei Díjat kapott. Az Öt utolsó szín című operája 2000-ben elnyerte a millenniumi operapályázat első díját.

Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével


lásd: Bozay Attila - zeneszerző