Bozay Attila
furulya, citera
1939. augusztus 11. Balatonfűzfő - 1999. szeptember 14. Budapest
Tanulmányait 1953-ban a Gulyás György által vezetett békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolában és Zenei Gimnáziumban kezdte Pongrácz Zoltán növendékeként. Az iskola megszűnése után 1954-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába került, ahol Szelényi István irányítása alatt tanult zeneszerzést. 1957-ben itt érettségizett kiváló eredménnyel, majd még ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, a Farkas Ferenc által vezetett zeneszerzés osztályba. Zeneszerzői és zeneelmélet tanári diplomáit kitüntetéssel szerezte meg 1962-ben.
1962-től 1963-ig a szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskolában tanított zeneszerzést és zeneelméletet. 1963 és 1966 között kamarazene-szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban, majd 1967-től egészen 1979-ig szabadfoglalkozású zeneszerzőként tevékenykedett. 1967-ben féléves UNESCO ösztöndíjat kapott, amivel Párizsban több modernzenei előadáson vett részt, valamint André Jolivet zeneszerzés óráit is látogatta. 1979-től egészen haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, kezdetben hangszerelést, később zeneszerzést.
Közéleti munkássága is jelentős. 1988-ban a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökségi tagja lett. 1991-es lemondásáig a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke volt. 1991-től 1992-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, majd 1992 és 1996 között elnökeként tevékenykedett. 1992-ben részt vett a Magyar Művészeti Akadémia megalapításában, 1990 és 1993 között a Nemzeti Filharmónia igazgatójaként is dolgozott.
Művei elhangzottak számos nemzetközi fesztiválon, többek között a Zágrábi Biennálén, a Varsói Ősz fesztiválon, a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (ISCM) londoni, brüsszeli, grenoble-i fesztiválján. Saját műveivel is rendszeresen koncertezett Európában és Kanadában, ezeken a hangversenyeken főként furulyán és citerán játszott. Több külföldi megrendelést is kapott, a Tételpár című oboa-zongoradarabját Heinz Holliger számára komponálta, Variációk című szimfonikus művét portugál, az Improvizációk II-t kanadai felkérésre írta.
Főbb művei: Csongor és Tünde; Az öt utolsó szín; Trapéz és korlát; Pezzo sinfonico No. 1, 2, 3; Pezzo concertato No. 1, 2, 3; Zongoraszonáta I,II; Hegedű-zongora szonáta; Gordonka-zongora szonáta; Sorozat; Malom; Improvizációk 1, 2, 3; Fúvósötös; Vonósnégyesek I, II, III; dalciklusok Radnóti Miklós, József Attila, Fodor András, Kormos István verseire; 24 egynemű kar Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János költeményeire; vegyeskarok Károlyi Amy, Balassi Bálint, Gyöngyösi István verseire.
Zenei munkásságát számos alkalommal elismerték, 1968-ban és 1979-ben Erkel-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat, 1989-ben Szép Magyar Kotta Díjat, 1990-ben Kossuth-díjat, 1992-ben Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben posztumusz Artisjus Zenei Díjat kapott. Az Öt utolsó szín című operája 2000-ben elnyerte a millenniumi operapályázat első díját.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
lásd: Bozay Attila - zeneszerző
Tanulmányait 1953-ban a Gulyás György által vezetett békéstarhosi Állami Zeneművészeti Szakközépiskolában és Zenei Gimnáziumban kezdte Pongrácz Zoltán növendékeként. Az iskola megszűnése után 1954-ben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába került, ahol Szelényi István irányítása alatt tanult zeneszerzést. 1957-ben itt érettségizett kiváló eredménnyel, majd még ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, a Farkas Ferenc által vezetett zeneszerzés osztályba. Zeneszerzői és zeneelmélet tanári diplomáit kitüntetéssel szerezte meg 1962-ben.
1962-től 1963-ig a szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskolában tanított zeneszerzést és zeneelméletet. 1963 és 1966 között kamarazene-szerkesztőként dolgozott a Magyar Rádióban, majd 1967-től egészen 1979-ig szabadfoglalkozású zeneszerzőként tevékenykedett. 1967-ben féléves UNESCO ösztöndíjat kapott, amivel Párizsban több modernzenei előadáson vett részt, valamint André Jolivet zeneszerzés óráit is látogatta. 1979-től egészen haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított, kezdetben hangszerelést, később zeneszerzést.
Közéleti munkássága is jelentős. 1988-ban a Magyar Zeneművészeti Társaság elnökségi tagja lett. 1991-es lemondásáig a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnöke volt. 1991-től 1992-ig a Magyar Zenei Kamara alelnöke, majd 1992 és 1996 között elnökeként tevékenykedett. 1992-ben részt vett a Magyar Művészeti Akadémia megalapításában, 1990 és 1993 között a Nemzeti Filharmónia igazgatójaként is dolgozott.
Művei elhangzottak számos nemzetközi fesztiválon, többek között a Zágrábi Biennálén, a Varsói Ősz fesztiválon, a Nemzetközi Kortárs Zenei Társaság (ISCM) londoni, brüsszeli, grenoble-i fesztiválján. Saját műveivel is rendszeresen koncertezett Európában és Kanadában, ezeken a hangversenyeken főként furulyán és citerán játszott. Több külföldi megrendelést is kapott, a Tételpár című oboa-zongoradarabját Heinz Holliger számára komponálta, Variációk című szimfonikus művét portugál, az Improvizációk II-t kanadai felkérésre írta.
Főbb művei: Csongor és Tünde; Az öt utolsó szín; Trapéz és korlát; Pezzo sinfonico No. 1, 2, 3; Pezzo concertato No. 1, 2, 3; Zongoraszonáta I,II; Hegedű-zongora szonáta; Gordonka-zongora szonáta; Sorozat; Malom; Improvizációk 1, 2, 3; Fúvósötös; Vonósnégyesek I, II, III; dalciklusok Radnóti Miklós, József Attila, Fodor András, Kormos István verseire; 24 egynemű kar Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János költeményeire; vegyeskarok Károlyi Amy, Balassi Bálint, Gyöngyösi István verseire.
Zenei munkásságát számos alkalommal elismerték, 1968-ban és 1979-ben Erkel-díjat, 1985-ben Érdemes Művész címet, 1988-ban Bartók-Pásztory-díjat, 1989-ben Szép Magyar Kotta Díjat, 1990-ben Kossuth-díjat, 1992-ben Magyar Művészetért Díjat, 2001-ben posztumusz Artisjus Zenei Díjat kapott. Az Öt utolsó szín című operája 2000-ben elnyerte a millenniumi operapályázat első díját.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
lásd: Bozay Attila - zeneszerző
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1976 |
Bozay Attila művei
(Works of Attila Bozay) |
Hungaroton | SLPX 11742 | LP |
| 1979 |
Mai magyar művek cimbalomra
(Contemporary Hungarian Cimbalom Music 2.) |
Hungaroton | SLPX 12012 | LP |
| 1979 |
Bozay Attila: II. Vonósnégyes, No. 2, Op. 21; Improvizációk No. 2, Op. 27; Malom, Op. 23
(Bozay, Attila: String Quartet, No. 2, Op. 21; Improvisations No. 2, Op. 27; The Mill Op. 23) |
Hungaroton | SLPX 12058 | LP |
| 1988 |
Bozay Attila: Zenekari művek
(Bozay, Attila: Works for Orchestra) |
Hungaroton | SLPX 12364 | LP |
| 1995 |
Kurtág György művei
(Works by György Kurtág) |
Hungaroton | HCD 31290 | |
| 2000 | Bozay plays Bozay | Hungaroton | HCD 31936 |
Saját |