Lukács Pál
brácsa
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1919
1919. április 27. Budapest - 1981. május 22. Budapest
Brácsaművész, hegedű- és énektanár, zenei tanulmányait 1934 és 1943 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte hegedű és ének szakon Koncz János, Walter Margit, Waldbauer Imre és Molnár Imre növendékeként.
1946-tól énektanár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1947-től ugyanitt a mélyhegedű főtanszak vezetője. 1972-ben rektorhelyettessé, 1975-től az ének tanszak vezetőjévé nevezték ki. 1936-ban tagja lett a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1947-től 1976-ig az együttes szólóbrácsásaként dolgozott. 1948-ban első díjat nyert a genfi Nemzetközi Zenei Versenyen. Magyarországon és külföldön egyaránt nagy sikerrel koncertezett, fellépett többek között Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Olaszországban és Svájcban is.
1947-ben és 1949-ben vendégszerepelt Bécsben, a Wiener Festwochen fesztiválon, 1948-ban a Prágai Tavasz, 1958-ban pedig a Velencei Biennalé meghívottja volt. 1964 és 1978 között vendégtanárként a Weimari Nemzetközi Zenei Szemlén oktatott. Számos hanglemez örökítette meg játékát, több magyar és külföldi zeneszerző komponált számára brácsaműveket. Közreadott mélyhegedűre írt műveket, zenepedagógiai cikkeket publikált, előadásokat tartott. 1960-ban jelent meg Fekvésváltó gyakorlatok mélyhegedűre, felső fokon című munkája. Rendszeresen kapott meghívásokat rangos nemzetközi versenyek zsűrijébe. Tagja volt a Magyar Zeneművészeti Szövetség elnökségének.
Munkásságának elismeréseként 1948-ban Kiváló Munkáért-díjat, 1950-ben a Népköztársaság Érdemérmének arany fokozata kitüntetést, 1952-ben Érdemes Művész címet, 1965-ben Kossuth-díjat, 1971-ben Kiváló Művész címet kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Brácsaművész, hegedű- és énektanár, zenei tanulmányait 1934 és 1943 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte hegedű és ének szakon Koncz János, Walter Margit, Waldbauer Imre és Molnár Imre növendékeként.
1946-tól énektanár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, 1947-től ugyanitt a mélyhegedű főtanszak vezetője. 1972-ben rektorhelyettessé, 1975-től az ének tanszak vezetőjévé nevezték ki. 1936-ban tagja lett a Magyar Állami Operaház zenekarának, 1947-től 1976-ig az együttes szólóbrácsásaként dolgozott. 1948-ban első díjat nyert a genfi Nemzetközi Zenei Versenyen. Magyarországon és külföldön egyaránt nagy sikerrel koncertezett, fellépett többek között Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Olaszországban és Svájcban is.
1947-ben és 1949-ben vendégszerepelt Bécsben, a Wiener Festwochen fesztiválon, 1948-ban a Prágai Tavasz, 1958-ban pedig a Velencei Biennalé meghívottja volt. 1964 és 1978 között vendégtanárként a Weimari Nemzetközi Zenei Szemlén oktatott. Számos hanglemez örökítette meg játékát, több magyar és külföldi zeneszerző komponált számára brácsaműveket. Közreadott mélyhegedűre írt műveket, zenepedagógiai cikkeket publikált, előadásokat tartott. 1960-ban jelent meg Fekvésváltó gyakorlatok mélyhegedűre, felső fokon című munkája. Rendszeresen kapott meghívásokat rangos nemzetközi versenyek zsűrijébe. Tagja volt a Magyar Zeneművészeti Szövetség elnökségének.
Munkásságának elismeréseként 1948-ban Kiváló Munkáért-díjat, 1950-ben a Népköztársaság Érdemérmének arany fokozata kitüntetést, 1952-ben Érdemes Művész címet, 1965-ben Kossuth-díjat, 1971-ben Kiváló Művész címet kapott.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1983 |
Dávid Gyula: Brácsaverseny; Hegedűverseny; Sinfonietta
(Dávid, Gyula: Concerto for Viola and Orchestra; Concerto for Violin and Orchestra; Sinfonietta) |
Hungaroton | SLPX 12452 | LP |
| 1999 | Romantic Moments Vol.10 - Schubert | Laserlight | 14060 | |
| 2001 |
Versenyművek
(Concertos) |
Hungaroton | HCD 31989 |