Programok

Kellene valaki, aki uralkodik a hangok rendszerén, aki eléggé geniális lenne hozzá,
hogy a rekonstruálót, sőt az archaikusat egyesíti a forradalmival.
Thomas Mann: Doktor Faustus

A Kölni WDR Stúdió első számú zeneszerző-alapítója, Herbert Eimert vajon mennyire érezte korlátnak, hogy kezdetben csupán Meyer-Eppler Hangkatalógusából, valamint Heinz Schütz improvizált hangjainak montírozásával, ritmizálásával, transzponálásával lehetett alkotni, új műveket létrehozni? Milyen távlatot jelenthetett zeneszerzői fantáziája számára ez az erősen behatárolt eszköztár, amelyben még a dodekafónia elveit sem alkalmazhatta?

A változás úgy következett be, hogy 1953-ban Eimert közbenjárására a WDR művészeti munkatársként szerződtette a fiatal Karlheinz Stockhausent, aki Párizsban Messiaen óráit látogatta, emellett elsajátította a musique concrète technikáját. Karel Goeyvaerts hatására Stockhausen már 1951-ben megismerkedett a szerializmus elveivel, és 1952-ben, ugyancsak barátja révén felfedezte a szinuszgenerátort. A messiaen-i impulzus a rádiós méréstechnika e nehézkes instrumentumával, valamint Stockhausen kreativitásával és makacs kitartásával párosulva meghozta gyümölcsét. Radikálisan új zeneszerzői és esztétikai elvek mentén kezdetét veszi a Stúdió következő nagy korszaka. Így jutunk el Stockhausen: Die Konkrete Etüde ⅕ című művétől a Studie I. és Studie II. című elektronikus kompozíciójáig.