Grencsó Open Collective + Rudi Mahall
Trafó Kortárs
Művészetek Háza

IX., Liliom u. 41.
szeptember 9., péntek, 21:30

"Most tehát mit is hallottunk? Milyen stílust? Visszakérdeznék: befolyásolná-e a meghallgatott zenéről alkotott véleményünket, ha arra előzetesen vagy utána valamilyen címkét ragasztanának? Valószínűleg igen. Az vitathatatlan, hogy Grencsó Istvánt és együtteseit az úgynevezett avantgárdhoz sorolja a közvélekedés. Ebben van is igazság, de ez a címke önmagában véve csak egy közhely." - írja Gregorits János a jazzma.hu oldalon a legutolsó Grencsó Open Collective-lemez, a Lewis Jordannal készült Local Time kapcsán.

És valóban, az általa agyondicsért és a Fidelio munkatársa által is az "év egyik potenciális hazai jazzalbumának" titulált lemezről sok minden eszünkbe juthat, de a "szokványos" formabontás nemigen.

Egy másik, a közelmúltban megjelent kritika a következőket véli a Kollektíva korábbi CD-jéről. "A Szőttes fekete-fehérben korszakalkotó lemez. Ugyanis ilyen intenzíven és ilyen érdekesen még nem egyesítettek magyar jazzlemezen ennyire különböző zenei irányokat. És korszakalkotó abban a tekintetben is, hogy még senki sem tette ilyen integráns részévé a bebopnak és a mainstream jazznek a magyar gyökerű ethnozenét, mint most Grencsó István." (Kolozsi László, Revizor)

Szóval egyszer avantgárd, aztán meg mainstream, ha még a kritikusok is zavarban vannak már megjelent lemezek kategorizálásával, akkor mi hogy merjük pontosan belőni a Jazzforumos fellépés műfaji kereteit? Eleve ismeretlen a produkció, hiszen a Kollektíva most fog először játszani a német vendégművésszel.

Rudi Mahallal mindenestre nem árulunk zsákbamacskát: aki ott volt két éve a Trafóban az Aki Takase Fats Waller Project koncertjén, az nem egy könnyen felejti el a hórihorgas "barkókirályt". Fergeteges előadásához ráadásul olyan géppuska-ropogású táncos láb társul, hogy egy tvisztversenyen megirigyelnék. Az idén 45 éves Mahall a klasszikus zene vizeiről evezett át a kortárs zene és az improvizatív jazz területére, s manapság nem csupán a német színtéren, de nemzetközi viszonylatban is kimagasló elismerésnek örvend munkássága. Saját kvartettje mellett temérdek projektben vállal szerepet, lassan alig akad olyan élvonalbeli kortárs jazzmuzsikus, akivel nem játszott.

Persze lehetne Rudi Mahallnak 365 koncertje is egy évben, vajmi kevés a valószínűsége, hogy ez önmagában felkeltené Grencsó István érdeklődését. Ellenben elég sokat nyom a latban annak a megállapításnak az igazságtartalma (ha mégoly túlzó is), ami a Mahall-Takase duó 2008-as Evergreens című CD-jének fülszövegében olvasható: "Ez egy végtelenül gazdag képzelőerővel bíró kamarazene a világ legjobb basszusklarinétosának komplex és csodálatos hangjával".


Grencsó István - szaxofon
Hans Van Vliet - harsona
Benkő Róbert - nagybőgő
Miklós Szilveszter - dob

Rudi Mahall - basszusklarinét


www.grencso.hu
info.bmc.hu (Grencsó István)
www.myspace.com/rudimahall