Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Kálmán Imre


Zeneszerző

Születési hely
Siófok
Születési dátum
1882

 
1882. október 24., Siófok - 1953. október 30., Párizs

A Zeneakadémia talán leghíresebb osztályának, a Koessler János vezette zeneszerzés-csoportnak volt tagja Bartók Béla, Kodály Zoltán és Weiner Leó mellett az I. világháború utáni operettélet egyik legkiválóbb zeneszerzője, Kálmán Imre is.

Művelt, zeneszerető családjának köszönhetően már gyermekkorában kapcsolatba került a zenével és főleg - nővére zeneiskolai tanulmányai révén - a zongorával, amely élete végéig kedvenc hangszere maradt.

Első operett élményeit is ekkor szerezte, mivel rendszeres látogatója volt a nyaranta megrendezett siófoki színházi előadásoknak. Iskolai évei az áhított zongorista karrierre való felkészülés jegyében teltek Siófokon illetve Budapesten, de egyre súlyosabbá váló kézbetegsége miatt már a gimnázium utolsó évében kiderült, hogy a gyakorlati muzsikálásról le kell mondania. Ilyen előzmények után felvételizett a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára, ahol 1900-ban lett a már említett Koessler-osztály tagja. A zene mellett néhány szemesztert a jogi egyetemen is elvégzett. 1904-től 1908-ig a Pesti Napló zenekritikusa volt, ez idő alatt írt műveiből a Saturnalia illetve az Endre és Johanna című szimfonikus költeményeket mutatták be. 1907-ben dalaiért elnyerte a Ferenc József-díjat, amely lehetővé tette számára, hogy Bayreuthban, Münchenben és Berlinben folytassa tanulmányait. Ugyanebben az évben bemutatták néhány humoros kabaré-dalát, amelyek sikere - és nem utolsósorban a bennük rejlő anyagi lehetőségek - véglegesen a könnyebb műfajok felé irányították érdeklődését.

Operett-szerzői karrierje 1908-ban a Tatárjárás című művének bemutatójával indult el, amelyet több mint száz előadás követett Budapesten és vidéki városokban. Az operett sikere a bécsi impresszáriók figyelmét is felkeltette, így a következő évadban a Theater an der Wien színpadán is előadásra került Ein Herbstmanöver címmel. Néhány évvel később már bécsi lakosként (nevét Emmerich Kálmánra változtatva) írta azokat a darabjait, amelyek nevét az egész világon ismertté tették. A Cigányprímás (1912), a Csárdáskirálynő (1915), a Marica grófnő (1924) és a Cirkuszhercegnő (1926) bejárták a világot és máig a műfaj legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak.

Kálmán Imre operettjei sikerének két titka volt és van a mai napig is: a művek mögött álló, minden bizonnyal Koessler Jánosnak köszönhető kimagasló mesterségbeli tudás és zenei műveltség, illetve az az egyedülálló képesség, amellyel a bécsi operett szentimentalizmusát a korabeli magyar könnyűzene energiájával és színes ritmikájával ötvözni tudta.

Kálmán Imre az 1930-as évek végén a náci uralom elől menekült Párizsba, majd az Egyesült Államokba, ahol a világháború végéig élt és alkotott. Itt ismerkedett meg Arnold Schönberggel, majd az ő révén szinte az összes emigrációban élő muzsikussal, akiket gyakran vendégül látott manhattani lakásában. Néhány éven belül az amerikai zenei élet vérkeringésébe is sikerült beilleszkednie, műveit gyakran játszották a rádióban és két egyetem is díszdoktorává avatta. Magyar állampolgárságát egészen 1942-ig megtartotta.

Európába való visszatérése után 1949-ben Párizsban telepedett le, ahol röviddel 71. születésnapja után, 1953. október 30-án halt meg.

Tamás Katalin
 
Dátum Cím Kiadó Kód Megjegyzés
1998 Csárdáskirálynő Jazz Magánkiadás
 
Cím Típus Dátum
A bajadér Színpadi mű 1921
Csárdáskirálynő Színpadi mű 1915