Nagy Ákos
Zeneszerző
Születési hely
Dunaújváros
Születési dátum
1982
Weboldal
Nagy Ákos a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Ének-Zenei Általános Iskolában kezdte tanulmányait, majd a szintén helyi Széchenyi István Gimnázium diákja lett. Később a Rosti Pál Gimnáziumban, majd Budapesten érettségizett. Gyermekkorában a kötelező kóruséneklés mellett hegedülni tanult Petky Árpádtól a dunaújvárosi Sándor Frigyes Zeneiskolában, amelyet 4 év után abbahagyott. Rendszeres zenei képzése innentől abbamaradt és autodidaktaként tanult tovább, mesterkurzusokat, szemináriumokat és egyetemi előadásokat látogatott.
Budapestre 2000 szeptemberében költözött. Két évig magánúton ellenpontot és zeneelméletet tanított és felvételire készítette elő a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezőket.
Művészete szintetikus, szintetizáló hajlamú, amely a németalföldi polifón hagyományokból építkezik. Elemzi a késő gótikus és a kora reneszánsz zenei világot, amelynek nyomait művein éppen úgy tetten érhetjük, mint ahogy az erdélyi népzenét, az indiai, a khmer, a balinéz vagy a japán kultúráét. Kutatja az Európán kívüli ritmus- és hangrendszereket. Újabb formák és újabb struktúrák érdeklik s ezeket sajátos dallamrajzolatokkal tölti ki, amelyek igen gyakran a nem temperált rendszerből valók.
Szinesztéziás hajlama miatt régóta kutatja és előszeretettel alkalmazza műveiben a mikrotonalitást, a különféle hangolási rendszereket. Évek óta kísérletezik különféle pszicho-akusztikai „trükkökkel”, például: különböző tempójú tremolók morfolásával, a binaurális ütem jelenségével, alacsony frekvenciás jelekkel, pulzárok és magnetárok, valamint más az űrből érkező rádiójelek hangjaival, különféle spektrális torzításokkal, tritonusz és oktávparadoxonokkal, glissandoszerű hatásokkal, skálaillúziókkal, Doppler-effektussal. Az akusztikus hangszerek mellett élénken érdeklődik az elektronikus hangszerek, az elektro-akusztikus zenék és a hangszintézis különböző fajtái, valamint az ütőhangszerek iránt is.
Zenéje a korai és a Második világháború utáni avantgárdból, az amerikai experimentális, a korai pszichedelikus zenékből, számos európai és Európán kívüli népzenéből és természetesen a korábbi korok művészetéből táplálkozik.
Zenéje tömör tömböket rakosgat egymás mellé és ezek sokszor jelennek meg egymásra halmozva, amelyet layer technikának nevezett el. Kedveli a különféle matematikai sorozatokat, a variáció elve alapján szerveződő textúrákat, amelyeket bonyolult poliritmikus, politempós anyagokkal dúsít. Kamara és szóló hangszeres darabjai egyfajta organikus retikuláris (háló vagy vagy rácsszimmetria), transzlációs szimmetria mentén szerveződnek.
A kétezres évek elejétől sorra találkozhatunk cikkeivel, recenzióival, zenei tárgyú írásaival a kulturális lapok hasábjain. 2009 januárjában négy társával SZIMNIA (Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alapítvány) néven kortárs zenét propagáló, alkotóműhelyként is funkcionáló alapítványt hív életre, amelynek művészeti vezetője és programszervezője – ez azóta megszűnt. 2009 májusától Karnevál címmel kortárs zenei műsort vezet a budapesti Fúzió Rádión (azóta megszűnt, illetve átkerült a Civil Rádióba, ami szintén megszűnt).
2011 októberétől Danczi Csaba László a Prae.hu internetes portálon készít vele interjúkat.
Több bemutatója hangzott el már Magyarországon, (Budapesten és a vidéki városokban egyaránt), Németországban, Olaszországban és Görögországban.
Budapestre 2000 szeptemberében költözött. Két évig magánúton ellenpontot és zeneelméletet tanított és felvételire készítette elő a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkezőket.
Művészete szintetikus, szintetizáló hajlamú, amely a németalföldi polifón hagyományokból építkezik. Elemzi a késő gótikus és a kora reneszánsz zenei világot, amelynek nyomait művein éppen úgy tetten érhetjük, mint ahogy az erdélyi népzenét, az indiai, a khmer, a balinéz vagy a japán kultúráét. Kutatja az Európán kívüli ritmus- és hangrendszereket. Újabb formák és újabb struktúrák érdeklik s ezeket sajátos dallamrajzolatokkal tölti ki, amelyek igen gyakran a nem temperált rendszerből valók.
Szinesztéziás hajlama miatt régóta kutatja és előszeretettel alkalmazza műveiben a mikrotonalitást, a különféle hangolási rendszereket. Évek óta kísérletezik különféle pszicho-akusztikai „trükkökkel”, például: különböző tempójú tremolók morfolásával, a binaurális ütem jelenségével, alacsony frekvenciás jelekkel, pulzárok és magnetárok, valamint más az űrből érkező rádiójelek hangjaival, különféle spektrális torzításokkal, tritonusz és oktávparadoxonokkal, glissandoszerű hatásokkal, skálaillúziókkal, Doppler-effektussal. Az akusztikus hangszerek mellett élénken érdeklődik az elektronikus hangszerek, az elektro-akusztikus zenék és a hangszintézis különböző fajtái, valamint az ütőhangszerek iránt is.
Zenéje a korai és a Második világháború utáni avantgárdból, az amerikai experimentális, a korai pszichedelikus zenékből, számos európai és Európán kívüli népzenéből és természetesen a korábbi korok művészetéből táplálkozik.
Zenéje tömör tömböket rakosgat egymás mellé és ezek sokszor jelennek meg egymásra halmozva, amelyet layer technikának nevezett el. Kedveli a különféle matematikai sorozatokat, a variáció elve alapján szerveződő textúrákat, amelyeket bonyolult poliritmikus, politempós anyagokkal dúsít. Kamara és szóló hangszeres darabjai egyfajta organikus retikuláris (háló vagy vagy rácsszimmetria), transzlációs szimmetria mentén szerveződnek.
A kétezres évek elejétől sorra találkozhatunk cikkeivel, recenzióival, zenei tárgyú írásaival a kulturális lapok hasábjain. 2009 januárjában négy társával SZIMNIA (Szimmetrikus Zenei és Írásos Műveket Népszerűsítő és Ismertető Alapítvány) néven kortárs zenét propagáló, alkotóműhelyként is funkcionáló alapítványt hív életre, amelynek művészeti vezetője és programszervezője – ez azóta megszűnt. 2009 májusától Karnevál címmel kortárs zenei műsort vezet a budapesti Fúzió Rádión (azóta megszűnt, illetve átkerült a Civil Rádióba, ami szintén megszűnt).
2011 októberétől Danczi Csaba László a Prae.hu internetes portálon készít vele interjúkat.
Több bemutatója hangzott el már Magyarországon, (Budapesten és a vidéki városokban egyaránt), Németországban, Olaszországban és Görögországban.