Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Molnár Antal


Zeneszerző

Születési hely
Budapest
Születési dátum
1890

 
1890. január 7., Budapest - 1983. december 7., Budapest

Molnár Antalt szülei jogásznak szánták, ő ennek ellenére a zenei pályát választotta. Öregkori visszaemlékezései szerint gimnáziumi éveiben, Kodály Zoltán személye és a nála folytatott összhangzattan-tanulmányok irányították figyelmét a zenei pálya felé. Amikor felvették a Zeneakadémia brácsa és zeneszerzés szakára, már kitűnően hegedült és zongorázott, s jelentős zenezörténeti ismeretekkel rendelkezett. 1907 és 1910 között Herzfeld Viktor irányításával végezte el a zeneszerzés-tanszakot. Ekkor még nem kötelezte el magát a zene egyik területével sem, mert egyidejűleg az irodalom és az írás is vonzotta. "Körülbelül húsz éves koromig nem tudtam, hogy író leszek-e, vagy zeneszerző, vagy hegedűművész vagy esztéta. Minden kavargott bennem. Sok novellát írtam, két verseskötetem jelent meg" - mondta később ezekről az évekről.

Hangszeres pályája is sikeresen indult: 1910-től három éven keresztül a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyesben a brácsaszólamot játszotta - a vonósnégyeshez köthető Kodály és Bartók első kvartettjeinek az ősbemutatója -, majd 1917-19-ben Dohnányi Ernő és Hubay Jenő közös kamaraestjeinek volt állandó közreműködője. A tízes években ismeretséget kötött a Nyugat íróival, zeneszerzőként és zongorakísérőként többször részt vett a Nyugat matinéin, s zenei témájú cikkei jelentek meg a folyóiratban. Bartók és Kodály ösztönzésére 1910-ben Erdélyben, 1912-ben a Felvidéken népdalokat gyűjtött. Zenetudományi érdeklődése a 20-as években bontakozott ki: elemző tanulmányokat közölt Bartók műveiről, majd Az európai zene története 1750-ig című könyvével (1920) megkezdte átfogó történeti munkáit. Bár ígéretes zeneszerző-tehetségként tartották számon, ezután abbahagyta a komponálást. Mint 1975-ben egy televízió-interjúban Bónis Ferencnek megfogalmazta: "...ha valaki, bármilyen indokból, engedi magát rábeszélni, hogy ne komponáljon, hanem könyvet írjon, ez a tény már egymagában bizonyítja, hogy őbenne a komponálási képesség alacsonyabb rendű, mint az írói."

1918-tól negyven tanéven keresztül volt a Zeneakadémia tanára. Elméleti és gyakorlati tárgyakat - zenetörténetet, zeneesztétikát, kamarazenét, zeneelméletet - egyaránt oktatott, könyveinek egy részét tanári tevékenységének hátteréül szolgáló szándékkal írta. Nyugdíjazása után még számos könyve jelent meg, összegyűjtött visszaemlékező írásai a huszadik századi magyar zenetörténet fontos dokumentumai.
 
Cím Típus Dátum
Balett Balett / Choreographic work 2015
Fúvósötös Kamarazene 1936
Kilenc szerző 44 kis zongoradarabja Szólóhangszerre 0
Valse triste Kamarazene 0