Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Barlay Zsuzsa


ének - alt, ének - mezzoszoprán

Születési hely
Budapest
Születési dátum
1933

 
1933. augusztus 16., Budapest

Már nagyon korán, mindössze háromévesen kapcsolatba került a színpaddal. Lakner bácsi gyermekszínházában játszott (ahol balettozni is tanult) egészen tizenöt éves koráig. Itt először prózai szerepekben lépett fel, de hamar felfedezték szép énekhangját és ettől kezdve a zenés darabok állandó szereplője lett.

1949 és 1957 között a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke lett, ahol Molnár Bélánénál tanult énekelni. Közben 1952-1959-ig a Magyar Rádió Énekkarának tagja, majd ezután 1959-1961-ig az Országos Filharmónia szólistája.
Az Operaház 1961-ben szerződtette, ahol Antónia anyja (Hoffmann meséi) szerepében debütált. Hamarosan itt aratta pályája legnagyobb sikerét (1965) Rossini Hamupipőkéjének címszerepében. A darabot kifejezetten az ő hangi, alkati, zenei és színészi adottságaira alapozva tűzték műsorra.

Elsősorban komikus hősnők kosztümjében vagy karakterszerepekben csillogtatta kiváló képességeit, pompás humorát de a nagy drámai szerepekben is emlékezetes alakításokat nyújtott: Fidalma (A titkos házasság), Arnalta dajkája (Poppea megkoronázása), Nancy (Márta), Marcellina (Figaro házassága), Berta (A sevillai borbély), Clémentine (Offenbach: Kékszakáll), Suzuki (Pillangókisasszony), Olga (Anyegin), Zita anyó (Gianni Schicchi), Mátyás (Hunyadi László), Fjodor (Borisz Godunov), Czipra (A cigánybáró), Azucena (A trubadúr), Ulrica (Az álarcosbál), Sellő (A Rajna kincse), Erda (A Rajna kincse és Siegfried).

A Magyar Televízióban számos nagysikerű produkció készült a közreműködésével: A csengő (Donizetti), A tenor (Dohnányi), Vendégség (Tamássy Zdenko), A sevillai borbély (Rossini), Bösendorfer (Hidas Frigyes), Névtelen hősök (Erkel).

Kortárs magyar művek bemutatásában is szívesen részt vett (Szokolay Sándor: Néger kantáta és Vérnász, Ránki György: Az ember tragédiája és Holdbéli csónakos.)

A hangversenyéletben betöltött szerepe egyenrangú volt operaházi működésével. Fölényes muzikalitásának és kiművelt zenei kultúrájának köszönhetően pillanatok alatt pótolta a Tiszay Magda távozásával (1962) keletkezett űrt. Ettől fogva egész pályafutása alatt állandó közreműködője lett a hazai koncerteknek. Nagy sikerrel énekelte Vivaldi Juditha Triumphans-át (melynek lemezfelvétele Párizsban nagydíjat nyert), Sztravinszkij Oedipus rexét, Bach Máté-passióját és H-moll miséjét, Verdi Requiemjét vagy Liszt: Krisztus című oratóriumát, hogy csak néhányat említsünk a gazdag repertoárból.

Vendégszerepelt Prágában, Moszkvában, Bernben, Hamburgban, Nápolyban, Rómában és Párizsban. A Vatikánban II. János Pál pápa előtt énekelt a Krisztus oratóriumban (Liszt).

Partnere volt olyan világsztároknak, mint Nicola Rossi Lemeni (Borisz Godunov), Dietrich Fischer-Dieskau (Liszt: Krisztus), Nikola Nikolov (A trubadúr), Luigi Alva (A sevillai borbély), Nicolai Gedda (Faust), Jevgenyij Nyesztyerenko (Borisz Godunov, Anyegin, Faust, A sevillai borbély) és Renata Scotto (Pillangókisasszony, Traviata).

A szerepléstől 1992-ben vonult vissza.

Díjak, kitüntetések:
1967 Liszt-díj
1983 Érdemes Művész
1994 a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje