Gyurkovics Mária
ének - szoprán
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1913
1913. június 19., Budapest - 1973. október 28., Budapest
Opera- és hangversenyénekesnő (koloratúrszoprán), Kossuth-díjas (1953), érdemes művész (1950), Liszt-díjas (1953), kiváló művész (1954). A harmincas évek elején Jászó Györgynénél és Molnár Imrénél tanult a Zeneművészeti Főiskolán; 1937-ben, oklevelének megszerzése után szerződtették az Operához. Itteni működése során azt a hatalmas űrt töltötte be, amelyet Szabó Lujza halála, Alpár Gitta külföldre távozása és Sándor Erzsi visszavonulása váltott ki.
Gyakran énekelt daljátékokban és filmekben is (Kacsóh Pongrác: János vitéz - Francia királykisasszony; Déryné című film címszerepe), de igazi működési területe mindvégig az opera- és oratórium-szerepek maradtak. Az Operaház repertoárjának és a Bpudapesten bemutatott oratóriumoknak csaknem valamennyi koloratúrszerepét énekelte. Különösen az utóbbiak stilárisan kiváló megoldásainál talált segítő- és pályatársra Forrai Miklós személyében, akihez 1940-ben feleségül ment.
1968-ban abba kellett hagynia a nyilvános szereplést egyre súlyosbodó betegsége következtében. Johann Strauss keringőjéhez írott kadenciáit 1957-ben a Zeneműkiadó megjelentette. Kodály Zoltán Missa brevis, a szerző által vezényelt hangfelvételén ő énekelte a szopránszólót.
Főbb szerepei: Gilda (Verdi: Rigoletto); Éj királynője (Mozart: Varázsfuvola); Norina (Donizetti: Don Pasquale); Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László); Lakmé (Delibes); Rosina (Rossini: A sevillai borbély); Lammermoori Lucia (Puccini); Annuska (Weber: A bűvös vadász). - Oratóriumok: Händel: Messiás és Judás Makkabeus; Haydn: Teremtés és Évszakok; Orff: Carmina burana; Mozart: Requiem és C-moll mise.
Opera- és hangversenyénekesnő (koloratúrszoprán), Kossuth-díjas (1953), érdemes művész (1950), Liszt-díjas (1953), kiváló művész (1954). A harmincas évek elején Jászó Györgynénél és Molnár Imrénél tanult a Zeneművészeti Főiskolán; 1937-ben, oklevelének megszerzése után szerződtették az Operához. Itteni működése során azt a hatalmas űrt töltötte be, amelyet Szabó Lujza halála, Alpár Gitta külföldre távozása és Sándor Erzsi visszavonulása váltott ki.
Gyakran énekelt daljátékokban és filmekben is (Kacsóh Pongrác: János vitéz - Francia királykisasszony; Déryné című film címszerepe), de igazi működési területe mindvégig az opera- és oratórium-szerepek maradtak. Az Operaház repertoárjának és a Bpudapesten bemutatott oratóriumoknak csaknem valamennyi koloratúrszerepét énekelte. Különösen az utóbbiak stilárisan kiváló megoldásainál talált segítő- és pályatársra Forrai Miklós személyében, akihez 1940-ben feleségül ment.
1968-ban abba kellett hagynia a nyilvános szereplést egyre súlyosbodó betegsége következtében. Johann Strauss keringőjéhez írott kadenciáit 1957-ben a Zeneműkiadó megjelentette. Kodály Zoltán Missa brevis, a szerző által vezényelt hangfelvételén ő énekelte a szopránszólót.
Főbb szerepei: Gilda (Verdi: Rigoletto); Éj királynője (Mozart: Varázsfuvola); Norina (Donizetti: Don Pasquale); Gara Mária (Erkel F.: Hunyadi László); Lakmé (Delibes); Rosina (Rossini: A sevillai borbély); Lammermoori Lucia (Puccini); Annuska (Weber: A bűvös vadász). - Oratóriumok: Händel: Messiás és Judás Makkabeus; Haydn: Teremtés és Évszakok; Orff: Carmina burana; Mozart: Requiem és C-moll mise.
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |