Faragó András
ének - basszbariton, ének - bariton, ének
Születési hely
Fülöpszállás
Születési dátum
1919
1919. március 16., Fülöpszállás – 1993. február 16., Budapest
Énektanulmányait Walter Margit és dr. Sipos Jenő növendékeként végezte a Zeneakadémián.
Pályafutását a budapesti Vígoperában kezdte, ahol Salieri szerepében lépett fel először Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című kisoperájában. Az Operaház 1949-ben szerződtette, ahol Zunigaként (Carmen) debütált. Kezdetben epizódszerepeket énekelt - Éjjeliőr (A nürnbergi mesterdalnokok), Frédéric (Lakmé), Paolo Albiani (Simon Boccanegra) - de már ezek is figyelemre méltóak voltak.
Nagy hangterjedelme, valamint hangjának sötét színe és nagy vivőereje egyaránt alkalmassá tették basszbariton és hősbariton szerepek eléneklésére is. Remek Figaro, Don Pizarro (Fidelio), Mefisztó (Faust), Gara nádor (Hunyadi László), Petur bán (Bánk bán), Főinkvizítor (Don Carlos), Jago (Otello), Ford (Falstaff), Borisz Godunov, Ivan Hovanszkij (Hovanscsina), Galickij (Igor herceg), Golaud (Pelléas és Mélisande), Wozzeck (Berg), Scarpia (Tosca), valamint Kékszakállú herceg, melyet Európa és Amerika számos operaházában és hangversenytermében nagy sikerrel énekelt.
A 60-as évektől kezdve a Wagner szerepekben teljesedett ki művészete, ő lett a budapesti Wagner-előadások egyik legfőbb erőssége: Hollandi (A bolygó hollandi), Telramund és Madarász Henrik (Lohengrin), Hans Sachs (A nürnbergi mesterdalnokok), Klingsor (Parsifal), a három Wotan (Tetralógia), valamint szintén a Tetralógiában Alberich és Hagen.
Nagyon nagy része volt az új magyar operák bemutatásában és sikerre vitelében - Petrovics: C’est la guerre, Szokolay: Vérnász, Hamlet és Sámson.
Sokat vendégszerepelt külföldön, fellépett Moszkvában, Londonban, Párizsban, Berlinben, Kölnben, Lipcsében, Prágában, Lódzban, a Varsói Őszön, a Bécsi Ünnepi Heteken, az Edinburgh-i Fesztiválon, New Yorkban, Chicagóban, Philadelphiában, Montreálban, valamint Görögországban és Svédországban.
Pályafutása során kiváló karmesterekkel dolgozott együtt: Ernest Ansermet, Otto Klemperer, Lovro von Matacic, Doráti Antal, Solti György, Kertész István, Jean Fournet, Jurij Szimonov, Lamberto Gardelli, Giuseppe Patané és természetesen Ferencsik János. Olyan nagyszerű rendezők irányították, mint Jean-Pierre Ponnelle, Joachim Herz és Hans Neugebauer.
A hangversenypódiumon is emlékezetes sikereket aratott Bach passióiban, Haydn Az évszakok és A teremtés című oratóriumaiban, valamint Bartók Cantata profanájának szólistájaként.
Díjak, kitüntetések
1960 Liszt Ferenc-díj
1966 Székely Mihály-emlékplakett
1969 Érdemes művész
1974 Kiváló művész
1985 Kossuth-díj
Énektanulmányait Walter Margit és dr. Sipos Jenő növendékeként végezte a Zeneakadémián.
Pályafutását a budapesti Vígoperában kezdte, ahol Salieri szerepében lépett fel először Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieri című kisoperájában. Az Operaház 1949-ben szerződtette, ahol Zunigaként (Carmen) debütált. Kezdetben epizódszerepeket énekelt - Éjjeliőr (A nürnbergi mesterdalnokok), Frédéric (Lakmé), Paolo Albiani (Simon Boccanegra) - de már ezek is figyelemre méltóak voltak.
Nagy hangterjedelme, valamint hangjának sötét színe és nagy vivőereje egyaránt alkalmassá tették basszbariton és hősbariton szerepek eléneklésére is. Remek Figaro, Don Pizarro (Fidelio), Mefisztó (Faust), Gara nádor (Hunyadi László), Petur bán (Bánk bán), Főinkvizítor (Don Carlos), Jago (Otello), Ford (Falstaff), Borisz Godunov, Ivan Hovanszkij (Hovanscsina), Galickij (Igor herceg), Golaud (Pelléas és Mélisande), Wozzeck (Berg), Scarpia (Tosca), valamint Kékszakállú herceg, melyet Európa és Amerika számos operaházában és hangversenytermében nagy sikerrel énekelt.
A 60-as évektől kezdve a Wagner szerepekben teljesedett ki művészete, ő lett a budapesti Wagner-előadások egyik legfőbb erőssége: Hollandi (A bolygó hollandi), Telramund és Madarász Henrik (Lohengrin), Hans Sachs (A nürnbergi mesterdalnokok), Klingsor (Parsifal), a három Wotan (Tetralógia), valamint szintén a Tetralógiában Alberich és Hagen.
Nagyon nagy része volt az új magyar operák bemutatásában és sikerre vitelében - Petrovics: C’est la guerre, Szokolay: Vérnász, Hamlet és Sámson.
Sokat vendégszerepelt külföldön, fellépett Moszkvában, Londonban, Párizsban, Berlinben, Kölnben, Lipcsében, Prágában, Lódzban, a Varsói Őszön, a Bécsi Ünnepi Heteken, az Edinburgh-i Fesztiválon, New Yorkban, Chicagóban, Philadelphiában, Montreálban, valamint Görögországban és Svédországban.
Pályafutása során kiváló karmesterekkel dolgozott együtt: Ernest Ansermet, Otto Klemperer, Lovro von Matacic, Doráti Antal, Solti György, Kertész István, Jean Fournet, Jurij Szimonov, Lamberto Gardelli, Giuseppe Patané és természetesen Ferencsik János. Olyan nagyszerű rendezők irányították, mint Jean-Pierre Ponnelle, Joachim Herz és Hans Neugebauer.
A hangversenypódiumon is emlékezetes sikereket aratott Bach passióiban, Haydn Az évszakok és A teremtés című oratóriumaiban, valamint Bartók Cantata profanájának szólistájaként.
Díjak, kitüntetések
1960 Liszt Ferenc-díj
1966 Székely Mihály-emlékplakett
1969 Érdemes művész
1974 Kiváló művész
1985 Kossuth-díj
| Dátum | Cím | Kiadó | Kód | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|
| 1989 |
Szokolay Sándor: Vérnász
(Szokolay, Sándor: Blood Wedding) |
Hungaroton | HCD 11262-63 | 2 CD |
| 1994 | Erkel Ferenc: Bánk bán | Hungaroton | HCD 11376-77 | |
| 1995 | Bartók Béla: Cantata Profana; Concerto | Hungaroton | HCD 12759 | |
| 2000 |
Petrovics Emil: C'est la guerre; VI. kantáta
(Petrovics, Emil: C'est la guerre; Cantata No. 6) |
Hungaroton | HCD 31958 | |
| 2000 |
Bartók összkiadás - Vokál-szimfonikus művek
(Bartók Complete Edition - Vocal Orchestral Works) |
Hungaroton | HCD 31883 | |
| 2001 |
50 éves a Hungaroton - Énekművészek (1951-2001)
(Fifty Years of Hungaroton - Singers) |
Hungaroton | HCD 32096-98 | 3 CD |
| 2002 |
Nagy Magyar Énekesek: Kovács Eszter
(Great Hungarian Voices: Eszter Kovács) |
Hungaroton | HCD 32130 | További közreműködő: Zágrábi Filharmonikusok, Lovro von Matacic - karmester |
| 2019 | The Masters Collection: János Ferencsik | Hungaroton | HCD 32820–22 | 3 CD |