Művészadatbázis

Ez a BMC Művészadatbázisa, amely magyar, magyar származású vagy Magyarországon élő zeneművészekkel, illetve zenekarokkal, kórusokkal, együttesekkel és az általuk készített lemezekkel kapcsolatos információt tartalmaz.

Ilosfalvy Róbert


ének - tenor

Születési hely
Hódmezővásárhely
Születési dátum
1927

 
1927. június 18. Hódmezővásárhely - 2009. január 6. Budapest

Operaénekes (tenor), a háború utáni énekesnemzedék egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Molnár Imre, dr. Jászó Györgyné és Lendvai Andor növendékeként. Zenei pályafutása 1949-ben, még főiskolás korában kezdődött, a Honvéd Művészegyüttes Énekkarában, amelynek rövidesen szólistája lett. 1954-ben Tóth Aladár szerződtette az Operaházhoz. Erkel Hunyadi Lászlójának címszerepében debütált, ezután sikerrel alakította Belmonte (Mozart: Szöktetés a szerájból), Lenszkij (Csajkovszkij: Anyegin) és Alfred (Verdi: Traviata) szerepét. Magyarországon énekelt szerepei közül kiemelkedik Puccini Bohéméletének Rodolphe-ja, melyet Ferencsik János vezényletével, az előadás felújításának alkalmából énekelt 1957-ben.

Sikerrel alakította Jacques Offenbach Hoffmann meséi című operájának főhősét, a Macbethben (Verdi) Macduff-ot, a Tell Vilmosban (Rossini) Arnoldot, A Nyugat lányában (Puccini) Dick Johnsont, A végzet hatalmában (Verdi) Alvarot, Az álarcosbálban (Verdi) Riccardót, a Carmenben (Bizet) Don Josét. A művész élete egyik legnagyobb sikerét Puccini Manon Lescautjának Des Grieux szerepében aratta az opera 1961-es, Lamberto Gardelli dirigálta budapesti előadásán. Des Grieux Ilosfalvy egyik emblematikus szerepe lett, énekelte többek között Berlinben, Koppenhágában, Londonban, Moszkvában, Rómában, San Franciscóban. Repertoárjából nem maradtak ki a kortárs operák sem: 1962-ben Petrovics Emil C'est la guerre-jének ősbemutatóján alakította a Szökevényt. 1963-ban részt vett az első magyar televíziós operafilm elkészítésében, Dallapiccola Éjszakai repülés című művét Szinetár Miklós rendezte.

1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, a Kölni Operaházban a Manon Lescaut Des Grieux szerepében debütált, Kertész István vezényletével. Produkciójának kedvező visszhangja megalapozta a művész nemzetközi hírnevét, hamarosan más nagy zenés színházaktól is meghívásokat kapott, fellépett a San Franciscói-i, müncheni, hamburgi, stuttgarti, madridi, római operaházakban, a bécsi Staatsoperben és a londoni Covent Gardenben is. Emlékezetes 1968-as Carnegie Hall-beli koncertje, ahol először énekelt magyar énekesként anyanyelvén, Kodály Psalmus Hungaricusát a Londoni Filharmonikusok társaságában, Kertész István vezényletével adták elő.

Kölnben kezdett Wagner szerepeket énekelni: Lohengrint és A nürnbergi mesterdalnokok Stolzingi Walterét vette repertoárjára. Münchenben a Simon Boccanegra Gabriele Adornójaként mutatkozott be Claudio Abbado vezényletével. Ugyanitt énekelte A köpeny Henrijét Dietrich Fischer Dieskau, Várady Júlia és Wolfgang Sawallish társaságában. Kitűnő kritikákat kapott a londoni Covent Garden Nürbergi mesterdalnokok-felújításán, ahol Stolzingi Walter szerepében lépett színpadra. Többször énekelte az Aida (Verdi), a Tosca (Puccini), a Don Carlos (Verdi), A trubadúr (Verdi), a Lammermoori Lucia (Donizetti), a Rigoletto (Verdi), A rózsalovag (Richard Strauss), Az árnyék nélküli asszony (Richard Strauss), a Jenůfa (Janáček) tenor szerepeit.

1982-ben tért vissza Magyarországra, 1988-ig ismét a budapesti Operaház magánénekese volt, de nyugalomba vonulása után is fellépett a színházban. Itthon új szerepekre vállalkozott, elsősorban olyanokra, amelyek megfeleltek súlyosabbá, ércesebbé fejlődött hangja karakterének. Ezek közül kiemelkedik Otello alakítása, valamint egyik utolsó nagy szerepe, Erkel Bánk bánja.

Ilosfalvy Róbertet 1962-ben Liszt-díjjal, 1965-ben Kossuth-díjjal, 1988-ban Érdemes Művész címmel, 2003-ban a Magyar Állami Operaház Mesterművésze díjjal tüntették ki. 1992 óta az Operaház örökös tagja.

Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével