Kovács Béla
klarinét
1937. május 1. Tatabánya - 2021. november 7.
Kiváló klarinétművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.
Zenei tanulmányait 1946-ban kezdte a tatabányai zeneiskolában, először zongorázni tanult, később klarinétra váltott. 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Balassa György növendéke lett. 1956-tól 1981-ig a Magyar Állami Operaház és a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának szólóklarinétosaként dolgozott. 1962 és 1972 között a Magyar Fúvósötös, 1967-től a Budapesti Kamaraegyüttes tagja. Szólistaként és kamaramuzsikusként számos kortárs magyar szerző darabját mutatta be, játéka több szerzőt klarinétművek írására inspirált.
Pedagógusi munkássága is jelentős. 1975-ben felkérést kapott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klarinét professzori állásának betöltésére. 1989-ben elnyerte a grazi Universität für Musik klarinét professzori pályázatát, majd a Professor Emeritus elismerő címet. 2004-ben vendégprofesszori meghívást kapott az udinei Conservatorio di Musica-tól. 2008 szeptemberében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kovács Bélának a Professor Emeritus címet adományozta. 2011-ben a Nemzetközi Klarinét Szövetség (ICA), 2015-ben pedig a Spanyol Klarinétszövetség választotta tiszteletbeli tagjává.
Publikációi is jelentősek, 1979-ben Mindennapos skálagyakorlatok klarinétra, 1983-ban Klarinétozni tanulok - I. füzet, 1986-ban Klarinétozni tanulok - II. füzet címmel jelent meg kezdő klarinétosok számára készült munkája.
Kovács Béla pályája során számos elismerésben részesült, 1964-ben és 1967-ben (csoportos) Liszt-díjat, 1972-ben Érdemes Művész címet, 1978-ban Kiváló Művész címet, 1988-ban Kossuth-díjat, 2002-ben Bartók-Pásztory-díjat, 2016-ban pedig Weiner Leó emlékdíjat kapott.
Kovács Béla 2021. november 7-én hunyt el.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
Kiváló klarinétművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára.
Zenei tanulmányait 1946-ban kezdte a tatabányai zeneiskolában, először zongorázni tanult, később klarinétra váltott. 1951-ben felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Balassa György növendéke lett. 1956-tól 1981-ig a Magyar Állami Operaház és a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának szólóklarinétosaként dolgozott. 1962 és 1972 között a Magyar Fúvósötös, 1967-től a Budapesti Kamaraegyüttes tagja. Szólistaként és kamaramuzsikusként számos kortárs magyar szerző darabját mutatta be, játéka több szerzőt klarinétművek írására inspirált.
Pedagógusi munkássága is jelentős. 1975-ben felkérést kapott a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola klarinét professzori állásának betöltésére. 1989-ben elnyerte a grazi Universität für Musik klarinét professzori pályázatát, majd a Professor Emeritus elismerő címet. 2004-ben vendégprofesszori meghívást kapott az udinei Conservatorio di Musica-tól. 2008 szeptemberében a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kovács Bélának a Professor Emeritus címet adományozta. 2011-ben a Nemzetközi Klarinét Szövetség (ICA), 2015-ben pedig a Spanyol Klarinétszövetség választotta tiszteletbeli tagjává.
Publikációi is jelentősek, 1979-ben Mindennapos skálagyakorlatok klarinétra, 1983-ban Klarinétozni tanulok - I. füzet, 1986-ban Klarinétozni tanulok - II. füzet címmel jelent meg kezdő klarinétosok számára készült munkája.
Kovács Béla pályája során számos elismerésben részesült, 1964-ben és 1967-ben (csoportos) Liszt-díjat, 1972-ben Érdemes Művész címet, 1978-ban Kiváló Művész címet, 1988-ban Kossuth-díjat, 2002-ben Bartók-Pásztory-díjat, 2016-ban pedig Weiner Leó emlékdíjat kapott.
Kovács Béla 2021. november 7-én hunyt el.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével