Doráti Antal
karmester
Születési hely
Budapest
Születési dátum
1906
1906. április 9., Budapest - 1988. november 15., Zürich
1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt, Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja lett, ahol kamarazenét tanult. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt, a csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban.
1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora, 1928-1929-ig Fritz Busch asszisztense a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója, 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere, turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1939-ben az USA-ba utazott, New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. 1941-1944 között a New York-i Ballet Theatre zeneigazgatója, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart, 1948-1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött, majd 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere, 1965-1974-ig a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, örökös karnagya, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.
1985-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
1934-től haláláig több, mint 500 lemezt készített.
1911-től zongorázott, első tanára Braun Paula volt, Weiner Leónál összhangzattant tanult magánúton, majd a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja lett, ahol kamarazenét tanult. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt, a csodálatos mandarin négykezes előjátszására maga Bartók jelölte ki társául a fiatal korrepetitort 1926-ban.
1925-1927 között a Budapesti Operaház korrepetitora, 1928-1929-ig Fritz Busch asszisztense a drezdai operánál. 1929-1933 között a Münsteri Városi Színház karmester-zeneigazgatója, 1933-tól a Ballets Russes de Monte-Carlo karmestere, turnézott Franciaországban, Spanyolországban, USA-ban, Monte-Carlóban, Londonban és New Yorkban is. 1939-ben az USA-ba utazott, New York-ban az American Broadcasting Company (ABC) szerződtette egy sor rádió-hangverseny vezénylésére. 1941-1944 között a New York-i Ballet Theatre zeneigazgatója, s a New Opera Company zenei vezetője is. 1945-1949 között létrehozta a Dallasi Szimfonikus Zenekart, 1948-1949 között volt az utolsó dallasi évada: fénypontja Bartók: A kékszakállú herceg vára bemutatója volt. 1949-1960 között a Minneapolisi Szimfonikusok vezetője; művészi fejlődésének, kialakulásának legfontosabb évei voltak ezek. 1960-ban elhagyta Minneapolist, Európába jött, majd 1960-1970 között Rómában élt, de London volt munkája központja. Rendszeresen hangversenyezett Párizsban, az NSZK-ban, majd Prágában, Varsóban, Bukarestben, Budapesten, Koppenhágában és Brüsszelben. A Londoni Szimfonikusokkal turnézott Angliában, Európában, Izraelben, Japánban. 1963-1965 között a BBC Symphony Orchestra vezető karmestere, 1965-1974-ig a Stockholmi Filharmonikusok vezető karnagya. 1968-ban átvette a washingtoni National Symphony Orchestra karnagyi posztját. 1974-től a londoni Royal Philharmonic Orchestra vezetője, örökös karnagya, de 1977-től ellátta a Detroiti Szimfonikus Zenekar vezetését is.
1985-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
1934-től haláláig több, mint 500 lemezt készített.