|
1931. december 2. Orosháza
Jazzongorista, zeneszerző, énektanár, korrepetítor. Gazdag repertoárja, egyéni énekstílusa és kiváló zongorajátéka emelte az 1950-es, a 60-as és a 70-es évek magyar jazzvilágának legnagyobbjai közé. Stílusára leginkább a hard bop, a swing és a latin-amerikai jazz ritmusvilága hatott.
Klasszikus zenei tanulmányait Békéscsabán kezdte a Bartók Béla Zeneiskolában, majd 1950-től Budapesten folytatta Vasadi Balogh Lajos és Zolnai Jenő növendékeként. 1950-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogi Karára is beiratkozott, állam- és jogtudományi doktorátusát 1955-ben szerezte meg. Ugyanebben az évben szinte berobbant a budapesti jazzéletbe, innentől kezde mintegy negyed századon keresztül a hazai élvonal meghatározó alakja lett. 1956-ban tagja volt a zenész szakszervezet forradalmi bizottságának. 1957-től másfél évig Törökországban játszott, elsősorban ankarai mulatókban lépett fel, később skandináv országokban turnézott.
Több rangos nemzetközi fesztiválon is sikerrel szerepelt, 1962-ben a varsói Jazz Jamboree-n lépett fel, majd ugyanebben az évben elnyerte a Karlovy Vary-i Jazzfesztivál fődíját. 1963-ban a svéd, 1964-ben a prágai, 1966-ban a bledi és a nürnbergi fesztiválokon lépett színpadra. Vendégszerepelt Svájcban, Hollandiában, Nyugat- és Kelet-Németországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Csehszlovákiában és Lengyelországban. 1968-ban a Róna Vendéglátó Vállalat művészeti vezetője lett, főként jazzesteket szervezett. Az 1970-es és 80-as években főként hotelekben és egyéb vendéglátóipari egységekben - többek között a Szentkirályi utcai KATI bárban - zenélt.
A kor szinte összes neves magyar jazzmuzsikusával játszott együtt, szólisztikus beállítottsága okán elsősorban kisebb formációkban, triókban és kvartettekben lépett fel. Pedagógusként is aktív volt, 1979-től a Vasutas Szakszervezet Zeneiskolájában, 1981-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán tanított jazzéneket, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének docense lett.
Pedagógiai és művészi munkásságát 1995-ben Weiner Leó-díjjal, 1996-ban pedig Szabó Gábor-díjjal ismerték el.
Forrás: Britannica Hungarica - készült a BMC közreműködésével
|
