BMC - Magyar Zenei Információs Központ

Név:	Veress Sándor
Születési hely:	Kolozsvár (Cluj Napoca - Ro)
Születési dátum:	1907
	Zeneszerző
Link:	www.veress.net
	www.esz.it/esz_eng/autori/autori_veress.html

1907. február 1., Kolozsvár - 1992. március 2., Bern

Veress Sándor zeneszerzői munkássága a Bartók és Kodály utáni nemzedék legkiválóbb alkotói teljesítményeként értékelhető a magyar zenetörténet körében. Széleskörű zenei felkészültsége eredményeként Veress munkássága is sokoldalú kibontakozással ajándékozta meg a magyar zenekultúrát: népzenekutatóként, zongoraművészként és zenepedagógusként is kimagasló jelensége volt korának.

Pályáját a II. világháború és a nyomában járó politikai változások kettétörték: 1949-ben, 42 éves korában véglegesen elhagyta hazáját és Svájcban, Bern városában telepedett le, ahol haláláig élt. Élete utolsó hónapjaiban felvette a svájci állampolgárságot. Zeneszerzői munkásságának első, magyarországi korszakát döntően meghatározta a magyar népzene, amelynek őmaga gyűjtője és kutatója volt. Azonban Veress kora ifjúságától kezdve törekedett az egykorú nyugat-európai zene stílusáramlatainak megismerésére, és azoknak saját, személyes stílusával való művészi konfrontálására. A II. világháborút megelőző európai tanulmányútjainak (London, Róma, etc.) eredményeként Veress Sándor az új magyar zene egyik legszélesebb látókörű, európai rangú képviselőjévé vált már a harmincas évek második felétől kezdődően. Magyarországi alkotóperiódusának két nagy betetőző műve volt: a Térszili Katicza című egyfelvonásos táncjáték (1942-1943), és a Szent Ágoston szövegére írt zsoltár, a Sancti Agustini Psalmus (1943-1944). Emigrációját megelőzően Veresst a magyar zenei élet legígéretesebb zeneszerzőjeként értékelték hazájában: Bartók halála alkalmából többek között őt kérték fel a gyászzene megírására (Threnos, 1945), majd 1949-ben a legrangosabb magyar művészeti díjat, a Kossuth-díjat ugyancsak neki ítélte a korabeli művészeti élet vezetősége.

Berni éveiben - kitágult művészi horizontjának eredményeképpen - néhány év elteltével megújította zenei stílusát és alkotói szemléletét. Munkásságának műfaji sokoldalúsága továbbra is meghatározó maradt, kamaraművei a legváltozatosabb hangszeres kombinációkban készültek, versenyművei és zenekari alkotásai további új személyes kezdeményezésként értékelhetők a nyugat-európai kortárs zene területén. Az 1950-es évektől kezdve írt kompozícióiban a dodekafón szerkesztés meghatározó jelentőségűvé vált, azonban e technikát saját személyes stílusához alakítva használta.

Veress Sándor 1950-1968-ig a berni Konzervatórium tanáraként működött, majd 1968-1977-ig a berni egyetem professzora volt. A hatvanas évek során az USA-ban és Ausztráliában több alkalommal vendégprofesszori megbízatást töltött be. 1992. március 2-án hunyt el Bernben.